Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-01 / 4-5. szám
TESTVÉRISÉG 23 pontnál közvetlenül hivatalos lapunkra gondolok, amivel minden hónapban beköszöntünk hozzájuk. Ennek uj formájú első kísérleti példánya már kiment s kiváncsian várjuk, milyen hatást gyakorol az olvasókra. A hatvan és harmincöt éves jubileum adta anyag természetesen még nem az, amiből véglegesen lehetne következtetni arra a színvonalra és változatos érdekességre, amivel a lap szerkesztendő, de talán elegendő izelitőt ad azokból a célokból, amit elérni kivánunk. Ez pedig nem kevesebb, mint hogy szivesen várt vendég legyen mind a magyarul, mind pedig az angolul olvasó tagjaink otthonaiban. Ha a közgyűlés ezt a kísérletet jónak találja, jövendő vezértestületünk pedig nem lesz szűkmarkú a lap anyagi szükségleteinek biztosításában: olyan folyóiratot adhatunk, mely úgy kiállításában, mint tartalmilag egyedülálló és vonzó lehet a legszélesebb körben is. Az elmúlt négy esztendő alatt indítottuk meg “Hungarica Americana” cimü kiadvány sorozatunkat. Első négy füzete osztatlan elismerésben részesült. Vétek volna ezt abbahagynunk, mert rengeteg olyan anyag van, amit ha valóban őszintén akarjuk átadni uj nemzedékünknek azt a kulturális örökséget, amelyre méltán büszkék vagyunk, akkor azokat fel kell dolgoztatnunk és angol nyelven is kiadnunk. A már munkában lévő Magyar Protestáns Egyháztörténeten kívül, hogy csak néhányat említsek, a magyarságnak azokat a teljesítményeit kell ismertté tennünk, amiket tudományos, művészeti, ipari és sport téren ért el. Termőtalaja lenne ez uj nemzedékünk büszke magyarságtudatának, felkeltené és ébren tartaná azt az erős meggyőződést, hogy olyan fajtától származik, mely “egy nemzetnél sem alábbvaló.” Mert csak igy kapcsolhatjuk őket szorosan és tartósan magunkhoz. Ehhez az akciónkhoz kapcsolódhatik be az az elgondolás is, amely a Bethlen Otthonnak rendszeresen magyarul is tanító intézménnyé való fejlesztésére vonatkozik, nemcsak alsó, de középfokon is. Erre van is indítvány a közgyűlés előtt, de országjáró utaimon is igen gyakran találkoztam hasonló kívánságokkal. Ha panaszkodunk azért, hogy uj nemzedékünk ajkáról mind ritkábban hangzik a magyar szó, akkor tegyünk ismét valamit ennek a drága nyelvnek tovább éltetése érdekében legalább azon a vonalon, mely rendelkezésünkre áll. Az utóbbi esztendők sikeres nyári magyar iskolái jó tanúságot tehetnek arról, hogy ezen a téren is olyan szükségletet elégítenénk ki, aminek nyertese végül is Egyesületünk lehetne. Az eddiginél nagyobb érdeklődést kell tanúsítanunk az egyházaknak ifjúsági munkája iránt. Nem hihető, hogy lelkészi karunk, ha megkérjük rá, módot ne adna képviseletünknek az ifjúsági konferenciák előtti ismertetésekre. Meg kell velük még ál-
