Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-01 / 4-5. szám
22 TESTVÉRISÉG aki hatvan évvel ezelőtt minden tiszteletünket kiérdemlő ön- feláldozással közösségünknek alapjait megvetette, nem csak azért rakta össze véres verejtékkel szerzett filléreit, hogy személyes biztonságát megtalálja, hanem, hogy az idegen népeknek ebben a tengerében fajtájának olyan fellegvárat épitsen ki, melyre büszkén tekinthet fel mindig minden magyar. Most azután, hogy a fillérek milliókká nőttek a hosszú évek során s ott emelkedik fellegvárunk az ország fővárosának egyik legbüszkébb pontján, árulás lenne velük szemben letörölni Egyesületünk homlokáról a származásunkat és ősi hitünket jelző nevet. De tévedés lenne ez üzleti vonatkozásban is, mert az a szervezési mező, melyen eddig dolgoztunk még korántsem merült ki s ezen a területen épen régi nevünkkel és ismert jellegünkkel dolgozhatunk leghatékonyabban. A legalább száz vagy százötvenezerre becsülhető magyar és református származású nemzedékünk körében még sokáig szerezhetünk olyan tagokat, akik számára a magyarság és református- ság van olyan vonzó erő, mint bármilyen számukra közömbös nevű fraternális vagy kereskedelmi, tehát nyerészkedésre alapi- tott biztositó társaság. Mai harmincötezres létszámunknak akár százezerre való emelése tehát nem álom, hanem csak módszer és idő kérdése. Az idő rendelkezésünkre áll, a módszer megtalálása sem ördögi mesterség, csaknem önként kinálja fel magát. Kétségtelen és természetes is, hogy idáig főként az első vagy második nemzedékünk soraiból toboroztuk tagjainkat. Ez a terep valóban szükülőben van. A harmadik és negyedik nemzedék azonban már itt van melletünk s számunkra végképen nem jelent veszteséget. Magyar nyelven talán már nem, de az eddigi alkotásokban edződött amerikai-magyar lélekkel bizonyára meg tudjuk közelíteni s erős a meggyőződésem, hogy meg is tudjuk nyerni őket. Éhez elsősorban az szükséges, hogy velük azonos légkörben nevelkedett munkatársainkkal közeledjünk hozzájuk. Gyorsuló tempóban kell tehát kiszélesítenünk és felfrissítenünk szervezői karunkat, modernizálni üzletszerzésünket és belső adminisztrációnkat is. Többet kell áldoznunk erre gondban és anyagiakban, hogy nagyobb eredményeket érhessünk el. Okmányokban már ma is olyan választékunk van s azok olyan előnyös fel- tételüek, hogy növekvő számban való elhelyezésük csupán az úgy nevezett “salesmanship” kérdése annál is inkább, mert azok bármi hasonlóval szemben is versenyképesek. A mai nemzedék feltétlenül igényesebb a réginél. Igényeit tehát nem csupán egy-egy biztosítási okmányunk jóságával elégíthetjük ki, hanem azzal is, ahogyan azt prezentáljuk s azzal is, amilyen módon vele egyesületi dolgainkat közöljük. Ennél a
