Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published^Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor-in-Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a Year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Second class mail privileges authorized at Pittsburgh, Pennsylvania.” A budapesti Washington szobor története Az 50 éves jubileumra irta: VASVÁRY ÖDÖN 1956 szeptember 16-án lesz ötven esztendeje, hogy Budapesten leleplezték az Egyesült Államok “atyjának”, Washington Györgynek szobrát. A szobrot az amerikai magyarok ajándékozták a magyar fővárosnak. Az ajándéknak kettős indító oka volt: az egyik a hála kifejezése, hogy az óceánon túl sok százezer szegény magyar otthont és kenyeret talált, a másik, hogy a szobor a demokráciára és annak nagy igazságaira emlékeztesse a magyar népet. Nem mintha az amerikai demokrácia elvei ismeretlenek lettek volna Magyarországon. — Jared Sparksnak, aki épen a magyar szabadságharc idején volt a Harvard egyetem elnöke, Washingtonról irt életrajzát már igen korán lefordították. Bölöni Farkas Sándornak és Ha- raszthy Ágostonnak amerikai tapasztalataikról írott könyveit lázas érdeklődéssel olvasták, a francia Tocqueville nagy munkáját az amerikai demokráciáról megjelenése után már pár évvel magyarul is olvashatták. Ezek a könyvek kivétel nélkül mély benyomást gyakoroltak azokra a vezető magyarokra, akik az ország fejlődéséért dolgoztak, akiknek élén maga a nagy Széchenyi István állott. Kossuth Lajos amerikai látogatásának emlékei még nem halványultak el egészen, amelyek igazolták, hogy a tengerentúli nagy demokrácia milyen szívesen látná Magyarországot is a demokratikus országok sorában. Azt a tényt is ismerték, hogy mig a nemzetsorvasztó kivándorlás mindig fokozódó mértékben tart, a visszavándorlás révén jóformán semmi sem térül meg a nemzet veszteségéből. Amikor az amerikai magyarok Kossuth Lajosnak szobrot állítottak 1902-ben Clevelandiban, már több százezer magyar élt az Egyesült Államokban. — Ugyanabban az évben hozták ki Magyarországról a nemzeti zászlót, amelyet ma a Református Egyesület washingtoni székházában őriznek. Két olyan óriási arányú magyar ünnep volt, amely méltóképen illeszkedett bele az akkori idők viharos magyar politikai életébe is. Mindkettő kifejezése volt a magyar nép vágyakozásának az alkotmányos és demokratikus élet után, amely azokban az időkben újra veszedelembe került. A Budapesten, amerikai magyarok által felállítandó Washington szobor gondolata akkor merült fel, amikor a Kossuth szobor még nem is állott. Kohányi Tihamértől, a “Szabadság” szerkesztő-kiadójától származott az ötlet, aki az eszmét először Zseni Józseffel, a nemzeti zászlót áthozó küldöttség vezetőjével beszélte meg. Mivel Kohányi sok meg nem érdemelt támadás központjában állott, Zsenit kérte meg, hogy az eszmét ő hangoztassa először, aki ezt meg is tette. A nemzeti zászló átadásának napján tartott díszvacsorán jelentette ki, hogy még egy nagy kötelessége van az amerikai magyaroknak: szobrot állítani Washingtonnak Budapesten. 1902-ben történt ez és négy teljes esztendő kellett hozzá, hogy a gondolat megvalósulhatott. Közben viharos évek teltek el a magyar politikai életben. Kiéleződtek az ellentétek Ausztriával, a nemzeti követelések mindjobban előtérbe nyomultak. Amikor már az amerikai magyarok komolyan készülődtek a budapesti szoborleleplezési ünnepre, a politikai helyzet úgy elfajult, hogy senki sem tudta: lesz-e csakugyan Washington szobor Budapesten. 1906 február 19-én, tehát most ötven esztendeje történt az a szomorú esemény, hogy a magyar országgyűlést katonai karhatalommal, erőszakkal oszlatták fel. A teremben, ahol már akkor egyetlen képviselő sem volt, a katonákat bevezető Fabritius Győző honvédezredes olvasta fel a feloszlató királyi kéziratot. Azokban az időkben, amikor a kivándorlás problémája mindig tátongóbb és vérzőbb seb lett az ország testén, nem igen lehetett elvár-
