Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
TEWBÍSEG OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATIOD OF AMERICA Published Monthly Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI. D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY w Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Second class mail privileges authorized at Pittsburgh, Pennsylvania.” HOZZÁ SZÓLOK! Komoly mulasztásnak — sőt: megbocsáthatatlan bűnnek! — tekinteném, ha hozzá nem szólnék Dr. Újlaki Ferenc, egyesületi elnökünk, látszólag nehéz lélekkel irt időszerű cikkjéhez. Itt a Testvériség 1955. májusi számában “Ma- gyarul-Angolul!?” cim alatt közölt cikkre hivatkozom. Minden érzésem azt diktálja: teljesítsem kérését és szóljak hozzá az előttünk álló feltartózhatatlan s döntőerejü kérdéshez. Ez a kérdés sokkal nagyobbhorderejű és mélyebben- szántó, mintsem hogy egy egyszerű és kielégítőnek vélt választ rögtön adjak rá: igenis! és mind a két nyelven... Tehát ehez a kényes problémához — még annak puszta felvetésénél is — a legeslegelején kell hozzá nyúlni. Elvitathatatlanul fontos, hogy kik és miért foglalkoznak ezzel a még mindig vitás kérdéssel. Amikor lelki kemencémben megtisztult és alaposan megrágott válaszomat papir- ra vetem, vagy az olvasó közönség fülébe bekiáltom: azt is ki akarom félreérthetetlenül jelenteni, hogy közöm van hozzá; még pedig következetesen azért van közöm hozzá, mert vele és benne élek már évek óta. Tehát nemcsak kívülről nézegetem, mintha valami kirakatban lenne, hanem vele napról-napra küzdve küzdők. Nekünk amerikai magyar reformátusoknak vezetnünk, előljárnunk kell, különösen egyleti vonalon. Meglátásom szerint, nekünk hivatásunk ez! Volt idő, — s legyen szabad erősen hinnünk, hogy újra lesz idő! — amikor tényleg vezettünk és előljártunk; amikor mi mutattunk irányt s adtunk alaphangot. Az utóbbi néhány esztendő alatt azonban — úgylátszik! — megengedtük azt, hogy más országos egyletek kivegyék kezünkből a haladás zászlaját! Hadd szögezzem le: nem a nyelv a fő, a fontos. Vannak közöttünk, — nemcsak az “arri- vék”, hanem az újabb bevándorlók is — akik nyelvtani és stilisztikai perfektummal Írják és; beszélik a magyar nyelvet — de, akik amerikai magyar népünk számára a nullánál és holt tengernél is kevesebbet jelentenek. Viszont ismerek több itt nevelt, amerikai magyar népünkből felkerekedett kollegatársamat, akik anyanyelvűket a tökéletesség legalacsonyabb fokáig sem bírják ugyan, de akik több évtizeden át szolgálják immár a mohikánok sorsára jutott népünket. A lélek, a szellem, ami számit. A jó múltkor illatosán sugárzott ki a lélek s a szellem az egyik fiunkból, amikor megkérdezték, mi a fajtája s tipikus másodgenerációs akcentussal azt mondta: “macsar!” Bár tisztán kimondani nem tudta, — de mégis büszkén vallotta meg. Az elnök ur bibliás ember és akik ezt a lapot olvassák, szintén nagyobbrészt bibliás emberek. Hadd idézzek egy ide kívánkozó bibliai igét idősebb, első nemzedékbeli testvéreink fájdalmának enyhhitésére: “Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.” Mint ahogy több egyházunk két vallásos lapot járat már tagjainak otthonába: angolt a fiatalabbak s magyart az idősebbek számára, az Egyesület is épenigy megoldhatja a lap kérdését. Adjuk ki lapunkat nem egyszer, hanem kétszer. Akik a lap magyar nyelvű kiadását óhajtják, azoknak magátólértedődően azt küldjük meg. A többi tagoknak pedig egész bátran megküldhetnők az angol lapot. Az angol nyelvű lap szerkesztésénél, azzal kapcsolatban, volna egy nagyon komoly ajánlatom. Röviden ez: írja és szerkessze azt egy olyan valaki, aki közelebbről és személyesen ismeri annak a korcsoportnak a lelki világát, gondolkozás módját, melynek számára a lapot adjuk. Itt nem elég beszélni az angol nyelvet, ha mindjárt nyelvtani precizitással is; itt többre és egyébbre Is szükség van. Igenis — adjunk lapot! Magyar ÉS angol nyelven! Canton, Ohio Nagy Ferenc
