Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-04-01 / 4. szám
) 9 TESTVÉRISÉG Aztán elindult véle egy hajó, múltakon úszó, UJ HAZÁT ADÓ. A gyermekálmok árja elapadt, de ... a magyar Nap fölötte maradt. — Borshy Kerekes György rovata — REMÉNYI * Pozsony fölött még békés volt a szél, mikor szivében megindult a vér. Játékhegedün próbált hangokat, mit rádalolt a gyermek-alkonyat. Mikor először irta le: ANYÁM, Kereszt nézett be szembe ablakán, mintha keresett volna valakit s nyiló szivébe belépett a HIT. Ki és bejárt a Szent Mihály kapun s vele bujkált a római, a hun. Kergetőztek ... évezredek nyomán, és újra élt a vénhedt tartomány. Jöttek és mentek császárok, rabok, nyiladoztak a rózsák, ablakok, — az élet jött, rejtve, mint a könny ... És hóna alatt lázongott a könyv. Körülrajzották rejtelmes betűk, elmúlt szivekből siró hegedűk: a szép, a rut, a bánat, a remény ... s megjött hozzá az első KÖLTEMÉNY. Kocsik robogtak, rádörgött a VÁR, a hercegekkel telt üvegbatár, a szegénységen vágtató KEVÉLY s hozzásimult a legritkább ERÉNY. * Reményi József tanári működésének 25 éves jubileuma alkalmával az ohio állambeli Akron város Magyar Házában tartott ünnepélyen elmondotta a szerző. És küzdött, tanult, égett, szenvedett, mig itt ... a fajtánk dicsősége lett, — lett ... magyar lelkű világ-lexikon, múzsák tanyája, élő Helikon ... Remény, Reményi ... jó ómen e név, most ... hogy Pozsonynál háborog a szél... ÚJRA MÁRCIUS ... szent vágy hatja át S Nagyámerika hallgatja szavát. Tarnócy Árpád REMÉNYI JUBILEUMA Március 20.-án jelentős esemény történt az Ohio állambeli Akron városában. Az ottani Magyar Ház, amely egyébként is csaknem egyedülálló helyet foglal el magasabb szintű vezetésével a hasonló intézmények között: a magyar szabadságharc emlékünnepét összekötötte Reményi József 25 éves egyetemi tanári jubileumával. Ez alkalommal is, immár nyolcadizben, Reményi volt a nap jelentőségét méltató ünnepi szónok s mint mindig, úgy most is volt olyan mondanivalója, amely a szokványos ünnepi frázisok mellőzésével mélyítette a lelkekbe az örök március eszméit és emlékezetét. A program második fele tisztességtétel volt Reményinek, aki a clevelandi Western Reserve University összehasonlitó irodalom tanáraként, magyar költői és regényírói alkotásai mellett az utóbbi negyedszázad alatt hallatlan szorgalommal és szeretettel ötvözte remekbe a magyar irodalom nagyságairól szóló tanulmányait az angolul értő világ számára. Ezen a téren sem előtte, sem vele egy- korulag még senki más illyen érdemes szolgálatot nem tett a magyarságnak. Azok közé a ritka kevesek közé tartozik ő, akik a származást feledtetni akaró asszimilá- lódás oppotunista kényelme helyett bátor őszinteséggel mert magyar maradni angolul is. Megható volt hallani a méltánylást és üdvözlést megköszönő záróbeszédében többek között ezt a mondatot: “Köszönöm mindenek ISTEN HARANGJA (folytatás a 8.-ik oldalról) a harang zúgásában: Vigyázzatok! mert a szélvészből pusztító vihar támad: így figyelmezteti a Benne hívőket is: a csendes himbálódzásból hangos verésre készteti harangját: az emberi szivet, hogy általa megmentse legdrágább, legkedvesebb teremtményét, az embert. Vigyázzatok! — szól szívünkben — mert kis bűnökből növekedik a lelket örökkárhozatra sodró bűn. Amilyen a szíved, olyan a hangja. Vannak drága ércharangok s vannak olcsó harangok, és vannak kolompok is. Mindegyik a maga hangján szól. Csak a kolomp marad egyformán szintelen-fakó. Az istentelenek pedig szétszóratnak a hitetlenség orkánjaiban. Végzetes bűnünk, hogy életük tragédiáiban se hajlandók meghallani lelkűk szánakozó könyörgését. S elvesznek anélkül, hogy valaha is felismerték volna szivükben Isten harangját.
