Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 7 között is egyik legkiválóbb, legértékesebb volt. Toledoban tizenhét éven át, mint jó szomszédok, dolgoztunk Isten Országáért, a magyarságért. A tizenhét év alatt megismertem nagy értékét, nemesen érző, szerető szivét, hitét, magyarságát. Miben volt nagyobb? Nem tudom. Csak áldom Istent, hogy amerikai magyarságunknak ajándékozta őt. 1928-ban mentem Toledoba. Első látogatásom alkalmával mondotta: “Nagytiszteletü Úrról azt mondják, hogy vastag nyakú kálvinista. Nekem az a hirem, hogy bigott pápista vagyok. Hát mindketten maradjunk meg annak, aminek tartanak minket: vastag nyakú kálvinista és bigott pápista! így lehetünk jó barátságban. MERT AZ ISTEN AZÉRT KÜLDÖTT IDE MINKET, HOGY MEGTARTSUK AZT, AMI RÁNK BÍZATOTT.” Ez a mondása mindig fülembe csengett: megtartsuk azt, ami ránk bízatott! Ez jellemezte életét: megtartani, épiteni a hitet és a magyarságot! A toledói egyházat külsőleg, belsőleg olyan csodálatos naggyá épitette, hogy alig van hozzá hasonló. Erős kezű, meleg szivü pásztor volt. A magyar élet építésében mindig ott volt, ahol áldozni, munkálkodni, tekintélyét, tudását használni kellett. Élete gyümölcsei tesznek erről bizonyságot. Szivének mély magyar érzését jellemzi a következő eset. Gyönyörű, két tornyu templomot belülről kifestette. Tizenhat ezer dollárba került a festés. Magyar szentekkel festette be a templom falát. Azt mondotta nekem: “tudja miért teszem ezt? Minden, de minden a magyar szivek áldozat készségének, pénzének, imádságának eredménye itt. De tudom, hogy harminc, negyven esztendő múlva angolul fognak ebben a teplomban is imádkozni. De még a síron túl is jól eső érzést fog nekem adni az, ha tudom és látom, hogy ha angolul is, de magyar szentekhez imádkoznak itt.” A festmények egyike a magyarok megértését ábrázolja. Egy csoport erőteljes magyar van a képen. A magyarok egy része alázatosan letérdel a kereszt előtt, a többi dacosan, egyenesen áll. Mosolyogva mondja Eördögh: “akik nem hajtanak térdet, azok a kálvinisták ősei.” Toledoból 1944 végén jöttem el. A református egyház nagytermében rendezett búcsú vacsorán ő is jelen volt. Megható beszédet mondott. Beszédje végén megcsókolt és elérzékenyül- ve mondotta: “úgy érzem, mintha fiamat bo- csátnám útra...” Msgr Eördögh Elemért hazahívta a Főpásztor. Az emlékezők nagy táborában ott vagyok én is és Isten iránti hálával mondom: kiváltságnak tartom azt, hogy ennek a nagy embernek testvér szive melegségét, barátságát, minden igaz ügyben együttmunkálkodását tapasztalhattam. “Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya!” mondotta Megváltónk. Msgr Eördöghöt megbecsültük földi életében. Tudjuk, hisszük, hogy most az Atyától is megnyeri azt a megbecsülést, hogy ahol a Főpásztor van, ott lesz ő is. “MEGSZEGD KENYEREDET AZ ÉHEZŐNEK” A böjti időszak kezdetén “Igazi böjt” címmel cikket írtam a Tesvériségbe. Arra kértem az olvasókat, hogy gyakorolják a bibliai böjtöt abban, hogy “megszegd kenyeredet az éhezőnek.” A cikkre jött is válasz. Adomány formájában jött. Óhazai magyar testvéreink segélyalapja javára a következők küldtek adományokat: Ntü Marossi István $5.00, Mrs. Julia Varga Campbell $1.00, Szűcs Istvánná, California $2.00, névtelen, Grand Rapids-ről $2.00, Helen Vajda, Hammond $5.00. Hálás köszönet annak nevében akikhez e pénzből egy darab kenyér jut. A CHICAGÓI KÖRZET ÉRTEKEZLETE Egyesületünk chicagói körzetének értekezletét Virágvasárnap, ápr. 3-án, az Indiana Harbor, Ind. Egyháznál tartottuk meg. A Virágvasárnap délelőtti magyar istentiszteleti szolgálatot végeztem. Negyvenegy évi amerikai lelkipásztori munkálkodásomban ez volt az első eset, hogy az Indiana Harbor, Ind. testvérek templomában prédikáltam. Az istentiszteletet nevezetessé tette az is, hogy öt gyermek részesült a keresztség sákramentumában. Az egyház történetében ez volt az első eset, hogy egyszerre öt gyermeket kereszteltek. Egyesületi értekezlet is most volt először. Szívből jövő köszönetét mondunk Dr. Nyáry Miklós lelkipásztornak, a Nagytiszteletü Asszonynak, az egyház presbitériumának és a vacsorát készítő nőtestvéreknek, hogy Egyesületünk értekezletének résztvevőit meleg szeretettel fogadták. Az itteni értekezletünk egyik legnépesebb értekezlete volt. Közelről és távolról jöttek küldöttek, lelkipásztorok úgy Egyesületünk, mint az Egyház kéviseletében. Nagy örömünkre szolgált az, hogy Ntü Balla Zsigmond kerületi szervezőnk is megjelent a vacsorán. Ntü Balla Zsigmond súlyos operáción ment át, a kórházból pár nappal azelőtt jött ki, de azért he megfogyva, sápadtan, gyengén is, ott akart lenni munkatársai és testvérei között. Az iránta való szeretet megnyilvánulása volt az a meleg taps, mely megérkezésekor fogadta. Munkatársai Ígéretet tettek, hogy gyengélkedése alatt még fokozottabb buzgalommal dolgoznak Egyesületünkért. Az értekezleten Bodnár István, Kalamazoo, Mich.-ben lakó tagtestvérünk buzdításul jelentette be, hogy ő 24 családtagjával együtt van Egyesületünkben. Kövessük a szép példát. Dr. Újlaki Ferenc, elnök
