Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 7 KILENC MILLIÓ MAGYAR? Nemrégiben jutott át hozzánk egy magyarországi tankönyv, amely az 1949. évi népszámlálás adatait közli. Hogy ezek az adatok mennyiben megbízhatók, arról garanciát aligha adhat bárki is. A kommunista számlálók adatai szerint a trianoni Magyarország lakosainak száma 9 millió 205 ezer volt 1949-ben. Ezek közül 9,080,000 magyar, ami az összlakosság 98.6 százalékának felel meg. Szlováknak vallotta magát 29,000; németnek 20,000; cigánynak 19,000; románnakl8,000; bu- nyevácnak 13,000; horvátnak 8,000; szerbnek 3,000; vendszlovénnak 2,000 s ezen kívül 13,000 más anyanyelvű, illetve nemzetiségű. Ezek szerint tehát a jelenlegi ország lakosságának mindössze legfeljebb 1.5, azaz másfél százaléka volna idegen anyanyelvű. Ezzel szemben viszont egy 1954-ből származó, ugyancsak hivatalos jelentés a nem magyar lakosság számát már 500,000-re teszi, ami 5%-ot jelent. Nem lehetetlen, hogy bolsiék a megszálló orosz katonaságot s a másféle politikai zabráló- kat is beleszámították ez utóbbi másfélmillióba. Ez is ép úgy lehet igaz, mint az ellenkezője. Mi az elszakított területeken és külföldön élőket is beleszámítva, a magyarság számát még mindig legalább 15 millióra becsüljük s aligha tévedünk. HUNGARIAN PREMIER Kállay Miklós, jelenleg New York-ban élő volt magyar miniszterelnök angol nyelvű könynve ezen a címen jelent meg még a múlt év folyamán a Columbia Press kiadásában (ára $6.00). Az 518 oldalra terjedő hatalmas kötet előszavát, amely maga is rendkívül értékes magyar történelmi tanulmány, C. A. Macartney professor írta. Kállay műve a két háború közötti időszak rövid áttekintése után az 1941. évvel beállott rendkívül kritikus idők erőfeszítéseiről szól, amikor kívülről a kelet és nyugat felől fenyegtő orosz és német nyomással, belülről pedig a Szálasi-Szalosján féle nyilas-keresztes előretöréssel küszködve kellett kormányozni úgy, hogy az ország függetlensége és belső szabadságából minél több menthető legyen. Hogy a nyugati hatalmak felé irányított akciói, ismert okoból, nem vezethettek arra az eredményre, amit tőlük remélt, semmit sem von le az ö érdemeiből, aki német koncentrációs táborba hurcolásá- val fizetett jó magyarságáért. Macartney professor állapítja meg róla, hogy “működése, ha nem is volt sikeres, csak becsületet szerzett neki s ha az a ‘világ’, amiért küzdött, el is pusztult, nemes módra pusztult el.” A mindvégig komoly mérséklettel írott könyv rendkívül jelentős terméke az emigráció irodalmának s a nyugati közvélemény előtt becses bizonyítéka az igaz magyarság őszinte magatartásának. KÖLTŐ JELENTKEZIK A közelmúltban érkezett hozzánk a Louisiana állambeli New Orleans-ból, egészen meglepetésszerűen egy új amerikai magyar költő, kifogástalan nyomdai kiállítású verses kötete. A szerző: Csighy Sándor, a kötet címe: Viharok Sodrában. Eddigi művei is jelezve vannak a könyvben, mely szerint megelőzően három könyve jelent már meg Budapesten a Stephaneum, illetve a Singer és Wolfner cég kiadásában, Trianoni Könnyek, Bujdosó Lángok és Az én Vetésem — címen. Nem új költőről van szó tehát, hanem csak új jelentkezőről a — sajnos — gyér amerikai magyar könyvpiacon. Érthető érdeklődéssel vettük hát kezünkbe a kötetet, megismerni a bátor embert, aki költeményekkel mer jelentkezni ebben az elanyagiasodott világban. Semmi mást nem tudunk róla azon kívül, amit ez a kötete tartalmaz. Ez azonban bőségesen elég ahhoz, hogy megismerjünk általa egy rokonszenvesen őszinte-bánatú magyar poétát, akinek vannak mondanivalói s ezek a mondanivalók csiszolt formában fejeződnek ki. A jelentkezést tehát értékesnek tartjuk, amire érdemes felfigyelni. Nehány mutatványt is fogunk adni a kötetből. MAGYAR SZEMLE “Idegen főiskolákon, nemzetek feletti tudományt idegen nyelven hirdető és művelő tudósaink mélységesen fájlalják, hogy épen saját véreiknek nem számolhatnak be munkásságukról, vagy tudományos sikereikről. A magyarság érdeke egy olyan Magyar Tudományos Fórum életre hívása, mely a napi poltikán, a felekezeti és személyi ellentéteken túl, megérdemelt nyilvánosságot biztosítson a nagyvilágban szétszórtan munkálkodó magyar tudósok számára.” — Ezzel a Beköszöntővel indult meg a múlt év őszén a brazíliai Sao Paulo- ban, A. N. Patka felelős kiadó jelzésével a Magyar Szemle című tudományos, irodalmi és művészeti folyóirat. A kezünkbe került első szám úgy tartalmilag, mint nyomdatechnikai kiállítását illetőleg határozott értéket jelent. Munkatársai között Dr. Brandstein Béla, Dr. Boér Miklós, Dr. Etele Antal, Dr. Ecsődi János, Gabriel Asztrik László, Dr. Klobusitzky Dénes, Kovách Andor, Ottó László, Ősze András, Patka Frigyes, Urbach Pál és Dr. Várady Imre neveit említi az első kötet. E- zeknek nívós tanulmányai és cikkei töltik meg az első, reprezentatív számot. Reméljük, hogy ez a kezdeményezés nem lesz csak múló jelenség, hanem sikeresen folytatódni fog. HOL IS VAGYUNK? Az egyik washingtoni napilap febr. 13-i, vasárnapi számában hosszabb illusztrált cikk jelent meg a “Sul- grave Club”-ról, amely tudvalevőleg a főváros hölgy előkelőségeinek kedvelt találkozóhelye. Minket a cikk annyiban érdekel, hogy a klub egyik alapítója az a néhai Miss Mabel Boardman, akinek hagyatékából Egyesületünk vásárolta meg a mai Kossuth Házunkat. Ez az épület eredetileg Miss Boardman magán-palotája volt s átellenben van az 1932-ben alakult Sulgrave Clubbal. Hogy Miss Boardman egyik alapítója és első elnöke lett az előkelő klubnak, annak egyik oka, — mint a lap írja, — épen az volt, mert nem akarta, hogy a lakásával szemben levő palotát egy bizonyos (nem tudjuk, melyik) “fraternal organization” vásárolja meg. Nagy anyagi áldozatot hozott tehát a clubért, amelyet Washington György dédapja, Lawrence Washington “Sulgrave Manor” nevű birtokáról neveztek el. Iróniája a sorsnak, hogy Miss Boardman féltett palotája viszont “fraternal organization” kezébe kerülve lett az Amerikai Magyar Református Egyesület székháza. A dupont Circle-n levő Sulgrave Club tehát egyik szomszédunk lett, a másik szomszéd pedig a márványfalú Washington Womens Club, amely eredetileg egy másik fővárosi milliomos sajtóhölgy előkelőség, Mrs. Paterson tulajdona volt. Ha reggelizés közben (mint ahogy ez az utóbbi időben kétszer is előfordult), President vagy Mrs. Eisenhower kitekintenek a Sulgrave Club ablakán, esetleg megakadhat szemük a “Kossuth House” felíráson!
