Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
8 TESTVÉRISÉG A VILÁG KEDVENCE Azzal egyidejűleg, hogy a világsajtó hírt adott arról az egyedülálló eseményről, mely szerint a francia Akadémia nagy díját az idén Arnóthy Kriszta, fiatal magyar írónő, francia nyelven megjelent, “Tizenöt éves vagyok s nem akarok meghalni” című munkájának ítélték oda, olvastuk az írónő a “Világ kedvence” című “groteszk regényének jelzett újabb munkáját. A több kiadást s méltó feltűnést keltett “Wanda” után, mely Arnóthy első könyve volt s az azt követőleg megjelent “Szüret Badacsonyban” c. novellás kötet s a “Haldokló Budapest” után érthető érdeklődéssel s igényesen láttunk neki elolvasásának. Érdeklődésünk ugyan nem csökkent, igényeinket azonban lejjebb kellett szállítanunk. A regény a könnyebb fajsúlyúak osztályába tartozik. Arra jó, hogy az olvasó szórakozásra szánt óráit kitöltse, arra azonban nem, hogy az írónő eddigi érdemeit öregbítse. A téma sem új, a meseszövés sem túlságosan ötletes, a stílus se nagyon érett. Az írónő talán saját szórakozására írta, vagy azért, hogy megmutassa, ilyet is tud. Ezt elhisszük neki. Viszont ilyet más is tud. Tőle azonban olyat szeretünk látni, amit más nem tud úgy, mint ő. Reméljük, hogy a termékeny írónő legközelebbi kötete ebben az irányban fogja kielégíteni az olvasót. EGY HIJJÁN HÚSZ Amint már a címből is következtetni lehet, humorról van szó Mikes György Londonban (Lincolns-Prager kiadás, ára $3.00) megjelent új könyvében. A Siklóson született Mikes 1938 óta él Angliában, ahol angol lapoknak és folyóiratoknak dolgozik. “Anglia papucsban” című, eredetileg angol nyelven megjelent kötete nagy könyv siker volt s nevét mondhatni világszerte ismertté tette. 1943 óta ezt a művét tizennégy különböző nyelvre fordították le, ezek között magyarra is. Az “Egy hijján húsz” először magyarul jelent meg. A könyv első fele háborús naplórészlet, a második — s mindjárt hozzátesszük, — érdekesebb és értékesebb rész az író németországi útjának szellemes leírását tartalmazza. Az írót “új Karinthy”-nak tartják irodalmi körökben s erre a névre kétségtelenül újabb érdemeket szerez ebben a könyvében. Legsikerültebb részlete, amit a lap más helyén mutatványul közlünk is, a németekkel szemben folyó, fejtetőre állított diplomáciai játék szatírája. Ez igazán Karinthy-szerű írás. Szórakoztató és egyben gondolkodtató is. Érdemes lenne minden aktív diplomata kezébe adni. Mikes humor vénájából még sok érdekes írás várható. Vidám könyvsorozata legújabb köteteként most jelent meg “Shakespeare és Én” című angol munkája angol nyelven. Erről majd közelesen szintén megemlékezni fogunk. AMERIKAI JÓLÉT Az amerikai munkaügyi minisztérium jelenti, hogy a moszkvai szovjet munkásnak tizenhatszor annyi ideig kell dolgoznia, mint a newyorki amerikai munkásnak, hogy egy öltözet ruhát vásárolhasson. Az egysoros gyapjuruha az oroszok fővárosában 1,100 rubelbe kerül, amelyért az ottani munkásnak 47 napig kell dolgoznia. Az amerikai munkás ugyanazt a ruhát 3 napi béréből fizeti ki. Az orosz munkás a felesége ruhájáért nyolcszor annyi ideig dolgozik, mint az amerikai. A newyorki munkás csak 21 óráig dolgozik érte, mig a moszkvai 22 napon át (napi nyolc órai munkaidőt számítva.) Az ilyen egyszerű, de ékesen szóló tények rávilágítanak az amerikai, magasabb életszínvonal jelentőségére. Az amerikai munkást nemcsak jobban fizetik azonban, hanem ami épen olyan fontos, szabadságot is élvez abban, hogy ott és akkor dolgozhassék, amikor jónak látja. Ezt a szabadságot megtagadják tőle, ha a vasfüggöny mögött él. De nem elég, ha külföldi rokonainknak és barátainknak a mi jólétünkről írunk, írjunk arról is, hogy jövedelmünk egyrészét arra áldozzuk, hogy ke- vésbbé szerencsés nemzeteken segítsünk. A Marsall Terv, a Point Four Terv és más amerikai intézmények külföldi segélyakcói bizonyítják, hogy az amerikai jólét áldásai az egész világra kihatnak. (C. C.) JÖN A KONVENCIÓ Alapszabályaink értelmében minden negyedik évben kell közgyűlést tartanunk. A legutóbbi 1952-ben volt Ligonierban, a következő tehát 1956-ban lesz, elfogadott meghívás alapján Washingtonban, május hónap közepén. A konvenció saját dísztermünkben nyílik meg s folytatódik a Washington Hotel termeiben, a híres Pennsylvania Avenue-n, a Fehér Ház közelében. Szokott jelentőségén kívül ez a közgyűlés nevezetes lesz azért is, mert 1956-ban lesz az Egyesület 60 éves jubileuma s így a gyűlés ünnepet is jelent számunkra. A konvenciót tudvalevőleg az osztályok képviselői alkotják. Minden olyan osztálynak, amely 1955. december 31-én legalább 150 felnőtt (16 éven felüli!) taggal bír, joga lesz egy képviselőt (delegatus), a 400-nál több taguaknak két- tő, a 800-nál több taguaknak három képviselőt választani. A titkári hivatal 1956 január havában a kisebb osztályokat csoportokba osztva fogja felszólítani közös képviselő küldésére. Gondoskodni fogunk róla, hogy a közgyűlés tagjainak lehetősége legyen a főváros nevezetességeinek megtekintésére, valamint a George Washington Mount Vernon-i sírjához való zarándoklatra is. Koszorút kívánunk helyezni arra a sírra, ahová először a száműzött Kossuth Lajos 1852-ben tette le a magyarság kegyeletének jeleit. köszönetnyilvánítás Hálás köszönetét mondok Egyesületünk tisztikarának, hogy megboldogult férjem, Kaduk Imre után a haláleseti segélyt oly gyorsan és pontosan kezeimhez juttatták osztályunk ügykezelője, ifj. Percei Imre utján. Külön köszönet illesse Dr. Újlaki Ferenc elnök urat hozzám intézett megható vigasztaló leveléért. Hálámat fejezem ki Dr. Zsíros József lelkész urnák a magyar és Rév. Bacsó Béla urnák az angol nyelvű gyászszertartásért, valamint Újlaki Lászlónének a szép orgona kíséretért. Isten gazdagon fizessen mindazoknak, akik koszorút helyeztek a sírra vagy megváltásukat eljuttatták egyházunkhoz. Isten áldása legyen Egyesületünkön s annak vezetőin. Szeretettel: Toledo, Ohio Özv. Kaduk Imréné. Grandmother was reminding her granddaughter to wash her hands before going to school. “Oh, that isn’t necessary,” the tot reassured her, “I’m not one of those kids who’s always raising her hand in class!”
