Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 7 ÖREG AMERIKAS MAGYAROK Emlékjelük, szobruk — nincs még sehol Sem itt, sem ott, hol útra keltek ők, Hogy távol onnan, hol a Tisza foly’, Itt legyenek építő úttörők. Sokan sírva hagyták el a falut, Bár szolgasorból menekültek el S krajcáros bér miatt nyílt meg az ut Másoknak — szivük bus keservivei. Volt sok, akit “szent földszomj” sürgetett, Hogy — átkelve a széles tengeren — Adja meg itt neki dús kereset, Hogy otthon ő is . . . birtokos legyen. Kinek érzett tehetsége elé Az ósdi rendszer gátakat emelt, Csupán — ez országtól remélheté, Hogy itt elér megérdemelt sikert. S a sok magyart elnyelte bánya, gyár, Hol mind buzgón — verejtékezhetett . . . De, mint vetést érlel a forró nyár, A munkaláz termelt erényeket! Egymás után sok egylet alakult, Beteg magyarnak, hogy adjon segélyt S jusson segély, ha itt a sírba hullt, Családjának is, mely otthon élt . . . S “gazdag kegyur” bár nem volt soha itt, Fölépítette — magyar templomát, Hol zengje énekét, zsoltárait És hallja papjának magyar szavát . . . Vezették őt szabad magyar lapok . . . Költők írtak, számára dalokat . . . Magyar szót, dalt harsogtak színpadok, Hogy lelkesen fönntartsák azokat. Szegényen is áldozott gazdagon, Segítve vészben, bajban nemzetét S mit örökül hagy az magyar vagyon, Amit becsülhet minden ivadék . . . Szobrok helyett csak alkotásukat Őrizzék meg az utánuk jövők S szivekben éljen a hálás tudat, Hogy kik voltak a magyar úttörők! Pittsburgh, Pa. Szécskay György. MÉRT JÖN TÉL A NYÁRRA! Irta: Szabóné Lévay Margit Kedvencem lett a visszaemlékezés. Elmerengni a múltban ... a múlt emlékeiben . . . Ilyenkor úgy érzem, legbecsesebb isteni adományunk az emlékezés. Viszaszállni életünk legszebb korszakaiba, eltűnődni egy-egy kedves emléken, kedvenc szórakozásommá lett. A korral változnak Ízléseink is. A táncos, dalos vidám szórakozások, amikben egykor részt vettünk, évek múltán már csak emlékeik fakasztanak ajkunkon mosolyt. A madárfüttyös tavaszból, az életet érlelő nyárból elérkezünk az őszbe . . . De csodálatos jelenség: mennél keskenyebb utón tekintünk végig a múltba, annál ragyogóban jönnek elibénk emlékeink. Jön, hol ez, hol az, titokzatos melódiákat suttogó halk lengede- zéssel . . . Egyik virágosán, mint a tavasz: ifjúkorunkból lépett elő; a másik forrón, mint az érlelő nyár, édes zamatosán, mint gyümölcseit arató nyárutó és korai ősz: a szerelem évszakai ezek. Tavasztól őszig. Az élet májusától az élet novemberéig. Mint a Természetben, a szerelem korszakaiban is lassan elvirágzik a tavasz. Kinyílnak a hónapos rózsák, de minden hónap lehullatja a maga rózsáinak szirmait. Viharok is jönnek, hirtelen támad, készületlenül ér. Csak utána érezni, mennyire megtépázta, megtépdeste szivünk virágos kertjét: boldogságunkat. Ilyenkor könnyesen állunk, mint délországi kertek királynői: a harmatgyöngyös narancsfák. Dús lombkoronái virágoktól ékesek, alsó gallyai közül kiaranylik a zamatos édes narancs, de a Sándor püspöktől kapott köszönő levelet. A püspök ur többek között ezeket írja: “A nagyszerű ajándékot árvaházunk növendékeinek tovább tanulására fordítjuk. Egy orvostanhallgatót az utolsó évben segítünk át a nehéz akadályokon. Egy kovács tanoncot segélyezünk belőle, hogy rendesen táplálkozhasson, mert nagyon sovány és félő, hogy a tüdejére megy. A harmadik egy első éves műegyetemi hallgató, aki tanulása mellett gyárban is dolgozik s még igy sem bir kellőleg táplálkozni. Mindhármójuk nevében és egész egyházunk nevében hálásan köszönöm nagylelkű ajándékukat.” Németországban menekülésben élő testvéreink segélyezésére 100 dollárt küldtünk el Béky főesperes segélyakcióján keresztül. Göndöcz Kálmán lelkész Münchenből írja: “Nagyon jól esik, hogy megemlékeznek rólunk. A küldött 100 dollárt karácsonyi ajándéknak szántuk főleg betegeknek, gyermekeknek és azoknak kik elől a kivándorlás lehetősége el van zárva. Nem sokan vannak már . . .” Jól esik tudni, érezni, hogy másoknak is igyekeztünk karácsonyra örömöt szerezni. Dr. Újlaki Ferenc elnök.
