Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 3 BETHLEN GÁBOR VALLÁSOS SZEMÉLYISÉGE Irta: Béky Zoltán II. Minden nagy egyéniség vizsgálatánál önként vetődik fel előttünk az első kérdés: Honnan vette ez az egyéniség nagyságát, milyen tényezők segitették kifej lésre és teljességre jutni benne az adott erők csiráját? Voltak-é rá hatással életének külső körülményei; alakították, formálták-é ezek jellemét, vagy pedig ezektől függetlenül is nagy volt? Ezek a kérdések Bethlen Gábor vallásos személyiségének vizsgálatánál is önkéntelenül és természetszerűleg felvetődnek. A kérdés itt először igy hangzik: Lehet-é Bethlen Gábor életében vallásos fejlődésről beszélni? Feleletünk erre az, hogy bár a hit Isten ajándéka és Bethlen Gábor vallásos egyénisége teljes egészében Isten munkájának az eredménye, mégis beszélhetünk az Ő vallásos fejlődéséről, beszélhetünk azokról a külső körülményekről, amelyek hitét, lelki életét láthatatlanul is formálták és alakították. Vallásos fejlődésénél állapítsuk meg először is, hogy Istentől kapta a hitét. Ha a külső körülményeket vizsgáljuk, ezek még jobban megerősítik bennünk ennek a tételnek az igazságát. Éppen ezért, mert mások is, talán százak, éltek abban az időben hasonló életkörülmények között, éppen azért, mert másokra az egyes tényezők talán fokozottabb mértékben hatottak és mégsem alakítottak ki olyan vallásos személyiséget, mint a Bethlen Gáboré, éppen azért Isten munkájának az eredménye volt egyénisége. Szinte csodálatos életében Isten kezének a munkája .és vezetése, amely minden körülmények között diadalra segíti benne a hivő, az elhívott embert. Egy pár ilyen vonás, amelyik kezdettől fogva benne volt lelkében, mint beoltott csira, az erős hit és bizodalom, az alázat Istennel szemben, a bátorság, a szolgálatnak és munkának a kedve, a magasabb rendű ielé való törekvés, az elhivatottság érzete, a vezérségre való alkalmasság és a prófétai vonás. Ezek mutatják életén keresztül Isten kezének munkáját. Mik lehettek azok a külső tényezők, amelyek segitették kialakulni az Ő vallásos személyiségét? Itt három tényezőt próbálunk megazért, hogy nemcsak angolul, hanem magyarul is tudnak írni, olvasni és beszélni s megismerve a magyar irodalmat és történelmet azoknak ismertetésével angol nyelven szerezzenek a magyarnak jó hírnevet, vívják ki amerikai polgártársaik becsülését és a jól megérdemelt tiszteletet. Buffalo, N. Y. Dr. Fazekas Sándor. II. Mélyen tisztelt Elnök Ur: A “Testvériség’ cimü egyesületi lapunk májusi számában megjelent “Magyarul — Angolul?” cimü felhívására szives figyelmébe ajánlom szerény hozzászólásomat. Most amikor ellenségeink mindent elkövetnek, hogy a magyarságot tűzzel vassal pusztítsák, nem tartom helyesnek, hogy a lapot angol nyelven adják a tagoknak. Mi, akik szabad földön minden akadálytól mentesen ápolhatjuk anyanyelvűnket, vájjon milyen lelkiismerettel állunk majd a történelem itélőszéke előtt, ha nem élünk a Gondviselő adta alkalommal. Mert ne feledjük azt, hogy egy lap, amely pillanatban megszűnt magyarul Írni, abban a pillanatban kiesett a magyar közösségből és kizárólagosan csak üzleti érdeket képviselhet. Vájjon mit fog szólni mindezekhez a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és a nehéz rabságban szenvedő anyaországi Édesanya, aki a rabság és elnyomás dacára egy jobb jövő reményében titkon magyarul tanítja imádkozni gyermekét. Tudom, hogy soraim nem sokat nyomnak a latba, de aki mégis az ellenkező álláspontra helyezkedik, az soha többé ne hangoztassa jó magyarságát és annak szives figyelmébe ajánlom azt a bölcs és örök érvényű igazságot amely minden nemzetre szól és amelyet igaz honszeretetből mondott a bölcs és igaz magyar hazafi, hogy “Nyelvében él a nemzet”. Éhez a három szóhoz nincs több hozzáfűzni való. Ha Krisztus Urunk keresztre feszítése után nem lettek volna áldozatra kész, hithü apostolok, akkor hol volna ma a keresztyénség?! Ugyanez az áldozatkészség a hajtóerő egy nemzet életének továbbvitelére is és mindaddig él egy nemzet amig vannak hűséges és áldozatra kész fiai. Szives elnézését kérem Elnök urnák fentebb szóltakért de nem tehettem másképen mint amit a szivem diktált és abban a reményben fejezem be soraimat, hogy nemzetünk életében, mint ahogy a múltban, úgy a jövőben is lesznek jó és áldozatra kész honfitársaink akik hittel munkálkodnak a magyarság életének továbbvitelében hiába kongatják egyes hitetlen- kedők a halálharangot itt Amerikában is. Tisztelettel: Adena, Ohio Borsos Lajos.
