Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

8

TESTVÉRISÉG

Endre Ady: Ady Endre:

WALK AROUND MY BIRTHPLACE SÉTA BÖLCSŐ-HELYEM KÖRÜL

Here’s Bennett’s hillock, do you see? . . .

A swelling mound, a pensive slope;

Perhaps a cloister held this site,

Whose misty towers, gleaming white,

Peal’d forth their vesper-bells of hope.

Here’s our old river, here’s our stream,

This glorious Kraszna-ditch of ours.

’Tis now dry land, all rent and sick.

Go down, my wife, I pray, and pick From out of its bed those faded flowers! Here’s Kótó now, a hamlet once,

By Turkish hordes engulf’d. Today A few vague marks, some legends, too,

Are all that’s left for me and you,

As towards the town we take our way. Here is my village, my own town From which I came, and now return.

On All Saints’ Day in vain they bow,

All evil is upon them now;

Here life is curs’d; men choke and burn.

Yet this, perhaps, am I myself,

The blacken’d embers of old fires.

And overhead the wind of fate

That howls out: Shun me! Curse and hate!

Be fiercely proud in your desires!

(Translator: Watson Kirkconnell)

Joseph Remenyi:

ENDRE ADY (1877-1919)

English iext

In his poem “From the river to the sea” Endre Ady, the Hungarian poet, sings about “the soul that leaves the distant stream and pours at last into the Sacred Sea.” In a power- mad world that emphasizes conflict with pathological intensity, a striking picture is offered by a poet who wrote in an isolated Finno-Ugrian language, such as Hungarian, yet reached far-away realms. Ady accepted the noble traditions that centuries of history had built, but rejected insidious forces that culturally, socially, politically and economically retarded the growth of his nation. The son of a1 rural middle class family of gentry ancestry and Calvinist ministers, he spent his childhood in Érmind- szent, an obscure Hungarian village, and his student life in the provincial cities of Zilah and Debrecen. His first book, which echoed nineEz itt a Bencze, látod-e? . . .

Szelíd, széles domb s méla lanka.

Tán klastrom állt itt egykoron, Bencze-nap éjén köd-torony Fehérük s kong süllyedt harangja.

Ez itt az Ér, a mi folyónk,

Ős dicsőségű Kraszna^-árok.

Most száraz, szomorú, repedt. Asszonyom, tépjek-e neked Medréből egy-két holt virágot?

Ez itt a Kótó, volt falu,

Elsüllyedt vagy turk horda dúlta.

Csupa legendák és jelek,

Itt akartam járni veled.

És most gyerünk be a falunkba.

Ez itt falu, az én falum,

Innen jöttem és ide térek.

Mindszentnek hívják hasztalan,

Mert minden gonosz rajta van,

S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.

Ez itt pedig magam vagyok,

Régi tüzek fekete üszke S fölöttünk végzet-szél fütyöl,

Szaladj tőlem, átkozz, gyűlölj,

Avagy légy rám ujjongva büszke.

Reményi József:

ADY ENDRE (1877-1919)

Magyar szöveg

“Az Értől az Óceánig” c. versében Ady Endre arról ír, hogy “valaki az Értől indul el s befut a szent, nagy Óceánba.” Egy hatalmi mámorban szenvedő korban, amely beteges szívóssággal hangoztatja az életharcot, éles vonalú képet kapunk olyan költőről, aki elszigetelt finnugor nyelven írt, amilyen a magyar s mégis eljutott messzi tájakra. Ady elfogadta hazája nemes hagyományait, amelyekre történelme épült, de visszautasította azokat a gonosz erőket, a- melyek kulturális, szociális, politikai és gazdasági téren hátráltatták a nemzet fejlődését. Elődei kisbirtokosok és kálvinista lelkészek voltak; gyermekéveit Érdmindszenten, egy Isten háta mögötti foluban töltötte s diákéveit két vidéki városban, Zilahon és Debrecenben. Első kötete a tizenkilencedik század közhelyes romantikusait visszhangozta; alig vették tudomásul. De