Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

TESTVÉBISÉG 7 gyón meghatott az Egyesület figyelme és jól esett inieki az is, hogy eljött hozzá a szép alkalomra an­nak a lapnak a képviselője is, melyet ő 62 éve olvas. Özv. Danes Mihályné, szül. Tóth Mária pio­neer amerikai magyar asszony, emlékezetéből el­mosódott az is, melyik évben jött át szülőfalujá­ból, Palágykomorócról ebbe az országba. New Yorkban kezdte amerikai életét és ott találkozott a Kisrátról, Ung megyéből származott Danes Mi­hállyal, akit még otthoniról ismert. A fiatalok ta­lálkozásból szerelem lett és mert Danes Mihályt, aki kitűnő óhazai asztalos volt, sorsa Mt. Carmel. Pa.-ba vitte keményszén bányába, ott esküdtek örök hűséget egymásnak. Onnan kerültek Pitts­burgh vidékére. Az is elmosódott özv. Danes Mi­hályné emlékezetében, melyik évben: de kiszá­mítottuk abból, amit mondott: — Nem emlékszem melyik év volt, csak azt tudom, hogy mikor Pittsburghba értünk, a refor­mátus parókiára mentünk, ahol akkor az a pap szolgált, aki öngyilkos lett. Miután Nt. Harangi László emlékezett, hogy egy Ferenczy nevű pap 1898-ban vetett véget életének, tehát Danes Mihályék már körülbelül hatvan év előtt jöttek erre a tájra. Trawenskyn lett az otthonuk, ott volt Danch Mihály a bánya- társaság alkalmazottja, ott nyitott kovácsmü- helyet és ott nevelt 6 gyermeket, négy leányt és két fiút a derék pioneer magyar házaspár és közben arra is volt mindig idejük, hogy a magyar egyházi és egyleti életben tevékenykedjenek. Előbb Danes Mihály volt a Református Egyesü­let ügykezelője és 16 év előtt, mikor ő az örök hazába költözött, özv. Danes Mihályné vette át a mesterséget, most pedig, hogy betegsége lever­te lábáról: leánya vigyáz a Református Egyesü­let érdekeire Traweskynben. Özv. Danes Mihálynénak hat gyermekén fe­lül 13 unokája és 5 dédunokája is van, családjá­ból húszon felül tartoznak a Református Egye­sülethez. Az aranyérmen felül az Egyesület hatalmas cserepes azáliát és candyt is küldött özv. Danes Mihálynénak, akinek boldog napot szereztek a Református Egyesület vezetői. Olyan szép, olyan megható volt az ágyban mellén az aranyérem­mel ez a galambősz derék magyar asszony, aki a szanatóriumban orvosoknak, ápolónőknek, ki­szolgálóknak, beteg társainak is Gran’ Ma’-ja és akit ott is becsülés és tisztelet vesz körül. ,Az orvosi tudomány és a gondos ápolás, ami­ben Cressonban része van, remélhetőleg talpra állíthatja őt, visszatérhet szerettei körébe és foly­tatni fogja azt az áldásos munkát, mit 58 éve végez szeretett Egyesülete érdekében. A kereskedelmi minisztérium adatai szerint, ame­rikai polgárok 1952-ben egy milliárd dollárt fordítot­tak külföldi utazásokra. Ebből 822 milliárdot költöttek el a külföldi országokban, a többit idegen hajó-, vasuti- és repülő vállalatok kapták. AZ ÖREG MAGYAR BÁNYÁSZOKÉRT Több panaszos levélből szerzett tudomást Az Ame­rikai Magyar Szövetség arról a méltánytalan intézke­désről, amellyel a United Mine Workers bányász-szak­szervezet az elaggott, nehéz munkásban megrokkant vájárokat, nemkülönben a bányászok özvegyeit és ár­váit sújtotta. Eszerint március elsejétől kezdődőleg megvonták a nyomorúságos $1 kegydijat, ami sok-sok öreg magyar bányásznak a szó szoros értelmében az életet jelentette. Ugyancsak beszüntette a UMW a kenyérkereső nélkül maradt özvegyek és árvák havi $30 összegű támoga­tását is. Az Amerikai Magyar Szövetség nem csupán le- vélileg hívta fel John L. Lewis országos bányász­szakszervezeti elnök figyelmét a fenti intézkedés em­bertelen voltára, hanem a Szövetség titkára személye­sen is eljárt a United Mine Workers washingtoni hi­vatalában, orvoslást kérve a kegydijat valóban kiér­demelt öreg bányász-magyarok, valamint az özvegyek és árvák részére. A United Mine Workers egyik főtisztviselője, aki John L. Lewis helyett fogadta a Szövetség titkárát, szóról szóra a következő megállapítást tette: “Úgy látszik, hogy tényleg meg kell változtatnunk a kegy­dijat megszüntető határozatot, mert annak országszer­te igen kedvezőtlen a visszhangja”. Adja Isten, úgy is legyen! WILLIAM McKINLEY (1843. január 29 —1901. szeptember 14.) Az Egyesült Államok 25.-ik elnöke, mint fiatal­ember a polgárháborúban küzdött az északiak oldalán. A háború után jogot kezdett tanulni és Ohioban ügy­védi gyakorlatot is folytatott. A képviselőház tagjává választatva, részben az ő működésének köszönhető, hogy olyan vámtörvényt hozott a kongresszus, amely megvédte a “csecsemőkorban lévő iparvállalatokat”. Ezzel indult el politikai pályáján, amely végül is az Elnökséghez vezette. Előbb azonban Ohio állam kor­mányzója lett és 1896-ban a republikánus párt elnök­jelöltje. Demokrata ellenfele William Jennings Bryan volt, aki a Nyugat és a Dél földmivelőinek érdekeiért szállt síkra. McKinley győzött a választásokon. Kor­mányzása idején tört ki az amerikai-spanyol háború, amelyet pedig ő mindenképen elkerülni igyekezett. A győzelmes háborút befejező békeszerződéssel az Egye­sült Államok megszerezte Puerto Ricot és a Fülöp Szi­geteket Spanyolországtól. (Amerika azóta független­séget adott a Fülöp Szigeteknek, Puerto Rico pedig “területi jogokat” nyert az unióban.) 1900-ban újra jelölték az elnökségre a republikánusok és demokrata ellenjelöltje megint csak Bryan lett, aki most “a re­publikánus imperializmus” ellen szónokolt. McKinley nem tagadta imperialista ambicióit és a jólét felvirág­zására és “a telt húsos fazékra” hivatkozott. Nagy többséggel újra megválasztották, de 1901 szeptemberé­ben egy anarkista terrorista golyója leteritette. Egy heti szenvedés után elhunyt és Theodore Roosevelt, az alelnök, követte tisztjében. “Remember, children,” said the teacher, “it is al­ways better to give than receive.” “That’s exactly what my father says,” said one of the children. “Your father must have a heart of gold,” said the teacher. “What is his profession?” “He’s a boxer.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom