Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
TESTVÉBISÉG 7 gyón meghatott az Egyesület figyelme és jól esett inieki az is, hogy eljött hozzá a szép alkalomra annak a lapnak a képviselője is, melyet ő 62 éve olvas. Özv. Danes Mihályné, szül. Tóth Mária pioneer amerikai magyar asszony, emlékezetéből elmosódott az is, melyik évben jött át szülőfalujából, Palágykomorócról ebbe az országba. New Yorkban kezdte amerikai életét és ott találkozott a Kisrátról, Ung megyéből származott Danes Mihállyal, akit még otthoniról ismert. A fiatalok találkozásból szerelem lett és mert Danes Mihályt, aki kitűnő óhazai asztalos volt, sorsa Mt. Carmel. Pa.-ba vitte keményszén bányába, ott esküdtek örök hűséget egymásnak. Onnan kerültek Pittsburgh vidékére. Az is elmosódott özv. Danes Mihályné emlékezetében, melyik évben: de kiszámítottuk abból, amit mondott: — Nem emlékszem melyik év volt, csak azt tudom, hogy mikor Pittsburghba értünk, a református parókiára mentünk, ahol akkor az a pap szolgált, aki öngyilkos lett. Miután Nt. Harangi László emlékezett, hogy egy Ferenczy nevű pap 1898-ban vetett véget életének, tehát Danes Mihályék már körülbelül hatvan év előtt jöttek erre a tájra. Trawenskyn lett az otthonuk, ott volt Danch Mihály a bánya- társaság alkalmazottja, ott nyitott kovácsmü- helyet és ott nevelt 6 gyermeket, négy leányt és két fiút a derék pioneer magyar házaspár és közben arra is volt mindig idejük, hogy a magyar egyházi és egyleti életben tevékenykedjenek. Előbb Danes Mihály volt a Református Egyesület ügykezelője és 16 év előtt, mikor ő az örök hazába költözött, özv. Danes Mihályné vette át a mesterséget, most pedig, hogy betegsége leverte lábáról: leánya vigyáz a Református Egyesület érdekeire Traweskynben. Özv. Danes Mihálynénak hat gyermekén felül 13 unokája és 5 dédunokája is van, családjából húszon felül tartoznak a Református Egyesülethez. Az aranyérmen felül az Egyesület hatalmas cserepes azáliát és candyt is küldött özv. Danes Mihálynénak, akinek boldog napot szereztek a Református Egyesület vezetői. Olyan szép, olyan megható volt az ágyban mellén az aranyéremmel ez a galambősz derék magyar asszony, aki a szanatóriumban orvosoknak, ápolónőknek, kiszolgálóknak, beteg társainak is Gran’ Ma’-ja és akit ott is becsülés és tisztelet vesz körül. ,Az orvosi tudomány és a gondos ápolás, amiben Cressonban része van, remélhetőleg talpra állíthatja őt, visszatérhet szerettei körébe és folytatni fogja azt az áldásos munkát, mit 58 éve végez szeretett Egyesülete érdekében. A kereskedelmi minisztérium adatai szerint, amerikai polgárok 1952-ben egy milliárd dollárt fordítottak külföldi utazásokra. Ebből 822 milliárdot költöttek el a külföldi országokban, a többit idegen hajó-, vasuti- és repülő vállalatok kapták. AZ ÖREG MAGYAR BÁNYÁSZOKÉRT Több panaszos levélből szerzett tudomást Az Amerikai Magyar Szövetség arról a méltánytalan intézkedésről, amellyel a United Mine Workers bányász-szakszervezet az elaggott, nehéz munkásban megrokkant vájárokat, nemkülönben a bányászok özvegyeit és árváit sújtotta. Eszerint március elsejétől kezdődőleg megvonták a nyomorúságos $1 kegydijat, ami sok-sok öreg magyar bányásznak a szó szoros értelmében az életet jelentette. Ugyancsak beszüntette a UMW a kenyérkereső nélkül maradt özvegyek és árvák havi $30 összegű támogatását is. Az Amerikai Magyar Szövetség nem csupán le- vélileg hívta fel John L. Lewis országos bányászszakszervezeti elnök figyelmét a fenti intézkedés embertelen voltára, hanem a Szövetség titkára személyesen is eljárt a United Mine Workers washingtoni hivatalában, orvoslást kérve a kegydijat valóban kiérdemelt öreg bányász-magyarok, valamint az özvegyek és árvák részére. A United Mine Workers egyik főtisztviselője, aki John L. Lewis helyett fogadta a Szövetség titkárát, szóról szóra a következő megállapítást tette: “Úgy látszik, hogy tényleg meg kell változtatnunk a kegydijat megszüntető határozatot, mert annak országszerte igen kedvezőtlen a visszhangja”. Adja Isten, úgy is legyen! WILLIAM McKINLEY (1843. január 29 —1901. szeptember 14.) Az Egyesült Államok 25.-ik elnöke, mint fiatalember a polgárháborúban küzdött az északiak oldalán. A háború után jogot kezdett tanulni és Ohioban ügyvédi gyakorlatot is folytatott. A képviselőház tagjává választatva, részben az ő működésének köszönhető, hogy olyan vámtörvényt hozott a kongresszus, amely megvédte a “csecsemőkorban lévő iparvállalatokat”. Ezzel indult el politikai pályáján, amely végül is az Elnökséghez vezette. Előbb azonban Ohio állam kormányzója lett és 1896-ban a republikánus párt elnökjelöltje. Demokrata ellenfele William Jennings Bryan volt, aki a Nyugat és a Dél földmivelőinek érdekeiért szállt síkra. McKinley győzött a választásokon. Kormányzása idején tört ki az amerikai-spanyol háború, amelyet pedig ő mindenképen elkerülni igyekezett. A győzelmes háborút befejező békeszerződéssel az Egyesült Államok megszerezte Puerto Ricot és a Fülöp Szigeteket Spanyolországtól. (Amerika azóta függetlenséget adott a Fülöp Szigeteknek, Puerto Rico pedig “területi jogokat” nyert az unióban.) 1900-ban újra jelölték az elnökségre a republikánusok és demokrata ellenjelöltje megint csak Bryan lett, aki most “a republikánus imperializmus” ellen szónokolt. McKinley nem tagadta imperialista ambicióit és a jólét felvirágzására és “a telt húsos fazékra” hivatkozott. Nagy többséggel újra megválasztották, de 1901 szeptemberében egy anarkista terrorista golyója leteritette. Egy heti szenvedés után elhunyt és Theodore Roosevelt, az alelnök, követte tisztjében. “Remember, children,” said the teacher, “it is always better to give than receive.” “That’s exactly what my father says,” said one of the children. “Your father must have a heart of gold,” said the teacher. “What is his profession?” “He’s a boxer.”
