Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
12 TESTVÉRISÉG rosodásának bizonyítékát egy olyan okmányban, melynek semmiféle eredeti jellege nincs; észrevehet- ték volna, hogy a hitelesítésből, mely egyedül adhatott volna olyan jelleget, hiányzik a bíróság neve, mely előtt Koszta nyilatkozatának el kellett hang- zania, valamint hiányzik a bírósági jegyző neve is, aki az eredeti okmány állítólagos letéteményese, végül pedig. .. hiányzik az aláírás és a hivatalos pecsét.” Marcy: “(Koszta) 1852 julius 31-én eskü alatt nyilatkoztatta ki az illetékes bíróság előtt azt a szándékát, hogy az Egyesült Államok polgára legyen és hogy felbont minden hüségfogadal- mat, melyet bármely más országnak, vagy államfőnek tett... Az általa megszerzett bizonylat. . . eredetiségét (önök) egy hiányos példány alapján vonják kétségbe, melyet Mr. Brown az osztrák ügyvivőhöz nyújtott be; ámde az a példány, melyet ő a szmirnai amerikai konzulnak, Ingraham kapitánynak és a Hussar parancsnokának, valamint az osztrák főkonzulnak mutatott be, eredeti volt. Az amerikai külügyminisztériumhoz hü másolat érkezett róla és annak pontossága a new yorki bíróságon lévő bejegyzéssel való összehasonlítás révén beigazolást nyert, vagyis: ama bíróságon, mely előtt Koszta a törvényes formáknak megfelelően annakidején megtette nyilatkozatát.” Hülsemann: “Az ő hazájának (Ausztriának) törvényei nem engedik meg, hogy saját elhatározásából kifolyólag elvágja nemzeti hovatartozásának szálait, anélkül, hogy honossága megszüntetésére engedélyt kapott volna a hatóságoktól.” Marcy: “A logikusabb és elterjedtebb elvek szerint azonban a polgár, vagy alattvaló. . . bármikor felszabadíthatja magát a hüségfogadalom alól, szabadon elhagyhatja szülőhazáját, vagy fogadott hazáját, kereshet magának más otthont más országban és kiválaszthat magának egyet, mely a legjobb kilátásokat nyújtja önmaga és utódai boldogulására. Amikor az uralkodó hatalom. . . nem szolgálja azokat a célokat, melyek érdekében létre- hozatott, nem szolgálja az általános nép jólétet, vagy pedig egyének elnyomását eredményezi, úgy a visszalépés joga éppoly erős alapon nyugszik, . . .mint az a jog, mely megokolttá teszi a zsarnokság elleni védekezést. Se az osztrák, se az amerikai törvények nem alkalmazhatók. . . ebben az ügyben. A helyes döntés szempontjából a nemzetközi jog az irányadó...” “Koszta az osztrák császár hozzájárulásával és utasítására került örök száműzetésbe. A császár részes volt a magyar menekülteknek Törökországból való kiűzetésében. Az ilyen lépéssel az uralkodó megfosztja alattvalóit minden joguktól a maga kormányzati rendszerének keretei között. . . Az ilyen lépéssel az uralkodó felmenti kiűzött alattvalóit a hüségfogadalom kötelezettsége alól. Az, hogy Koszta Szmirnában nem volt ‘osztrák alattvaló’, más módon is bebizonyítható. Ausztria császárának 1832 március 24-iki rendelete szerint azok az osztrák alattvalók, akik hatósági engedély nélkül és az osztrák állampolgárság kötelékéből való elbocsátás nélkül hagyják el a császárságot és soha nem szándékoznak oda visszatérni, ‘törvénytelen kivándorlók’ és elvesztik minden polgári és politikai jogukat. . . Koszta egy évig és tizenegy hónapig élt az Egyesült Államokban. Azzal a szándékkal jött ide, hogy itt alapozza meg jövőbeli otthonát. E szándékát többféle módon kimutatta, legjelentősebben pedig az eskü alatt tett ünnepélyes nyilatkozattal. . .” Az amerikai külügyminiszter továbbszövi okfejtését: “Valahányszor a nemzetközi joggal egyetértésben valaki a mi nemzetiségi jellegünket ölti fel, — legyen akár benszülött, akár naturalizált polgár, vagy menekült, akit politikai elnyomatás űzött el korábbi otthonából, vagy bevándorolt, aki önmaga és utódai jobb szerencséjének reményében érkezett, — védelmet igényelhet kormányunktól és ezt a védelmet kormányunk megadhatja neki anélkül, hogy számadással tartoznék bármely idegen hatalomnak, mert kötelessége, hogy nemzetiségi jellegét megbecsültté tegye más nemzetek előtt a világ minden részében. Koszta, ha nem előbb, úgy abban a pillanatban ruháztatott fel az Egyesült Államok nemzetiségi jellegével, amikor a szmirnai amerikai konzul és a konstantinápolyi amerikai követség védelme alá került. . . Bizonyítékul szolgál a neki adott ‘Tezkereh’ és az az erőfeszítés, melyet szabadlábra helyeztetése céljából tettek.” Hülsemann: “Az az erőszakos lépés, — sőt, az a háborús lépés, — melyet a St. Louis parancsnoka a Hussar ellen tett, — békeidőben, semleges kikötőben, — a nemzetközi jogi elvek erőszakos megsértését jelenti. . Marcy: “Ebben az ügyben a legelső erőszakos lépés Koszta szmirnai elrablása volt, mely osztrák hatósági közegek közreműködésével történt. Az első jogtalan hajóhasználat, Kosztának a Hussar-on való bebörtönzése, a Hussar parancsnokának cselekedete volt. . . .Ha Ingraham jelen lett volna az elrablásnál, feltartóztatta volna az emberrablókat és kimentette volna Kosztát karmaik közül Szmir- na földjén, senki nem kételkedett volna abban, hogy mindehhez joga van. A rablók... egyenesen a helyi törvények ellen vétettek. . . Ha Ingraham jogosan avatkozhatott volna a törvénytelen cselekedet első részébe, ugyanúgy avatkozhatott volna az utolsóba.” Hülsemann meglepő fordulattal most az amerikai Kongresszus szószólójaként lép fel egy valóban nyakatekert argumentum keretében:
