Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

TESTVÉBISÉG

11

Végre megjelent a jegyzék és teljes egészében a nemzeti és nemzetközi nyilvánosság elé tárta az ügyet. Marcy közreadta Hülsemann átiratának egész szövegét, a maga szeptember 28-iki keletű válaszával egyetemben.

f

Ez a jegyzékváltás az Egyesült Államok diplomáciai történetének egyik mérföldköve.

c. as c

.2* *2 a+rS2**M2 S***'+*i’2*tK ,

Sorok Ingraham leveléből

DIPLOMÁCIAI PÁRBAJ

Hülsemann lovag jegyzéke mintegy 3300 szót foglalt magában. Marcy külügyminiszter viszont több, mint 11,000 szót zúdított az osztrák diplomatára a Koszta Márton miatti lándzsatörésben.

A két ellentétes álláspont (s különösen az amerikai) számtalan technikai árnyalatot, szak- kifejezést, nehézkes és igazában csak a nemzetközi jogszakértőt érdeklő részletet ölel fel. Ezért a következőkben csupán a legfontosabb tételeket adjuk mindkét jegyzékből. Úgy sorakoztatjuk fel ezeket a részleteket, hogy párbeszédet alkossanak az amerikai miniszter és az osztrák diplomata közt, kik se hivatalos, se társadalmi érintkezésben soha nem leplezték egymás iránti heves ellenszenvüket.

“Főkonzulunk, Weckbecker ur,. . . elfogatta és a ‘Hussar’ nevű hadihajónkra vitette Koszta Márton magyar menekültet. . . aki előzetesen Írásban fogadta meg, hogy többé nem lép török területre, de megszegte fogadalmát. . . Szmirnába való visszatérésével,” mondja Hülsemann.

“A tényeket világosabb és teljesebb formában kell lefektetni,” felel Marcy. “Koszta Márton, aki magyarnak született, de annakidején természetesen osztrák alattvaló volt, nyílt és tevékeny részt vett az 1848-1849. évi politikai mozgalomban, melynek célja Magyarországnak az osztrák császár uralma alól való felszabadítása volt. A szerencsétlen végű forradalom után Koszta többekkel együtt, akik ugyanabban a mozgalomban vettek részt, elmenekült az osztrák tartományból és Törökországban keresett menedéket. E menekülteknek s közöttük

Koszta Mártonnak kiadatását Ausztria nagy erély- lyel követelte, de a török kormány határozottan megtagadta azt. Valamennyiüket Kutahiában internálták, de végül szabadlábra helyezték azzal a megegyezéssel, vagy szabályszerű szerződéssel Auszt- tria és Törökország közt, hogy eltávoznak más országokba. Úgy látszik, hogy legtöbbjük az Egyesült Államokat jelölte meg célpontként e szabadlábra helyeztetés idején.”

“Azt mondják,” folytatja a külügyminiszter, “hogy Koszta akkor Kossuth társaságában hagyta el Törökországot. Ez tévedés. Azt mondják, hogy kötelezte magát arra, hogy soha többé vissza nem tér. Ez kétes. A száműzetésre itéltetést, — mert ez a jellege a menekültek Törökországból való kiűzetésének, — Ausztria jóváhagyta. Sőt: azt, mint a kiadatásukra irányult osztrák erőfeszítés következményét, Ausztria úgy fogadta el, mint annak behelyettesitését. Ausztria kutahiai ügynökei, vagy megbízottjai jelen voltak a menekültek hajóra szállásánál. .. Koszta az Egyesült Államokba jött, ezt az országot választván uj otthonának. Megjegyzendő, hogy Törökországba való visszatérése után semmi kifogás nem merült fel viselkedése ellen és Ausztria nem állította, hogy politikai célzattal tért vissza, vagy hogy bármi más szándék vezette volna, mint üzleti ügyeinek elintézése. Mialatt. .. alkalomra várt, hogy visszautazhasson az Egyesült Államokba, elfogta őt egy banda, melynek tagjai joggal — ha keményen is — utonállóknak, görög bérenceknek, rablóknak nevezhetők, akiknek semmiféle Törökországtól, vagy Ausztriától eredő jogcímük, vagy felhatalmazásuk nem volt és nem is állították, hogy lett volna. Erőszakos, kegyetlen módon bántak el Kosztával és a tengerbe vetették őt. Azonnal kiemelte a vizből egy csónak legénysége, mely a helyszínen várakozott s mely a Hussar nevű osztrák hadihajóhoz tartozott. A csónakba erőszakolták s ott vasraverték. Most már állítható az, ami akkor csak gyanítható volt: hogy ezeket a banditákat a szmirnai osztrák főkonzul bérelte fel a gaztettre. Arról nemhogy szó lehetne, hogy török felhatalmazás alapján hajtották végre cselekedetüket, hanem ellenkezőleg: bebizonyult, hogy a szmirnai török hatóságok megtagadták az engedélyt arra, hogy Kosztát az osztrák főkonzul letartóztatásba helyezze.”

Ez tehát az amerikai kiindulópont.

Ausztrián a válasz sora.

Hülsemann: “Az amerikai konzulnak és az amerikai kapitánynak. .. módjában állt, hogy meggyőződjenek arról, mégpedig magának a fogolynak kijelentései alapján, hogy (Koszta) nem szerezte meg az amerikai állampolgárságot. . . Nehéz megérteni, hogy az Egyesült Államok képviselői hogyan láthatták Koszta állítólagos polgá-