Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
10 TESTVÉRISÉG SZIKLAY ANDOR KOSZTA MÁRTON ESETE (Hetedik folytatás) E kor és e férfi találkozása kedvező csillag alatti szerencsés véletlennek tűnt. Egy Andrew Jacksonra már nem volt szükség; egy Lincolnra viszont még nem. A két óriás közt többé-kevésbbé jelentéktelen, bár jószándéku és nem is tehetség nélkül való elnökök alatt nyugodtan s biztonságban folytathatta életét a nemzet; az idők kívánalmainak Van Buren, Harrison, Tyler, Polk, Taylor és Fillmore is megfelelt. Az uj elnök, Pierce, elégedetten jelenthette első Évi Üzenetében a Kongresszusnak, hogy “. . . nemcsak békés viszonyban vagyunk minden országgal, hanem belpolitikai téren sincs okunk komoly aggodalomra.” Továbbá: “Se államjövedelmünk forrásai, se e jövedelem megőrzése és elosztása körül nincs villongás; megnyugszik a nemzet a jelenlegi rendszer bölcseségébcn.” Valóban, az amerikai nép elégedett volt. Amerika volt az ígéret Földje. Svéd, ir, német, angol olasz, holland, görög, örmény, szerb és egyéb bevándorlók tódultak, boldogulást keresve, az ipari és agrár zónákba. Az élet tempója mindinkább amerikaivá változott, a szó mai értelmében. Mint Dickens megjegyezte, “úgy érzi itt az ember, mintha ez a nép állandóan attól félne, hogy valamiről lekésik . . .” Gyorsan gazdagodott, nőtt, erősödött a népesség, olyannyira, hogy az 1850. évi népszámlálás nemvárt módon magas számadatai egy statisztikust arra a vérmes becslésre senkentettek, hogy “ha az utóbbi évtized lendülete maradandó, 1930-ban az Egyesült Államoknak 269,000,000 lakosa lesz . . .” Az alkotmányjogi kérdések, melyek előzetesen egész nemzedékeket oly szenvedélyesen foglalkoztattak, most már mintegy elintézetteknek számítottak a nagyközönség előtt, főként csak a rabszolgaság kérdését véve ki, melyről beszélni azonban nem volt egészen ildomos. A szmirnai incidens részletei csak hosszú hetekkel a vázolt események után kerültek az amerikai sajtóba. A “Harper’s New Monthly Magazine” 1853 szeptemberi számának egyik tudósítása szerint “az ügy nagy érdeklődést kelt és fontos kihatással lesz az Egyesült Államok és Ausztria viszonyára.” Szeptember 3-án a new yorki “Examiner” vezércikkben foglalkozott Koszta esetével, utalva a new yorki “Weekly Tribune” röviddel előbbi megjegyzéseire: “Egyáltalán nem túloz a Tribune, amikor kijelenti, hogy bár nem ismeretes, milyen politikai párt- állásu Ingraham kapitány, mégis: ha elsülyesztette volna az osztrák hadihajót, ő lenne az Egyesült Államok következő elnöke... Meg kell végre tanítani az osztrák tiszteket arra, hogy hagyják békében azokat, akiknek amerikai útlevelük van i8 és szórakozzanak csak angolok elpáholásával, amit, mint a tapasztalat mutatja, büntetlenül tehetnek meg ...” 19 A “Tribune” szeptember lO.-i vezércikke szerint “az Amerika és Ausztria közötti viszály ezen fordul meg: védekező, vagy támadó jellegű volt-e Ingraham cselekedete? Jogtalanság ellen védekezett-e, vagy pedig ő követett el jogtalanságot? Döntsön a civilizált világ.” A nagyközönség ekkor még nem kapott teljes, részletes beszámolót az incidensről. A legnagyobb hírlapokban megjelent tudósítások is rövidek, hézagosak és sok tekintetben tévesek voltak. Annak már hire járt, hogy Johann Georg Hülsemann lovag, Ausztria washingtoni ügyvivője, csípős jegyzéket küldött Marcy külügyminiszternek ; ezt azonban hivatalos körökben nem erősítették meg. Csak szeptember végén jelent meg néhány behatóbb ismertetés egyes újságokban. Akkor már legalábbis nem cáfolták fehérházi és külügyminisz- tériumi körök, “jólinformált személyek”, a Hülse- mann-jegyzék hirét. A közvélemény félreérthetetlenül Ingraham és Koszta pártjára állt. A “splendid isolation” politikáját szolgáló és kiszolgáló közéleti emberek viszont mosták kezeiket és leleményesen iparkodtak politikai tőkét kovácsolni az ügyből a Pierce- kormány és különösképpen Marcy külügyminiszter ellen. Szeptember utolsó napjaiban végre hivatalos közlés jelent meg arról, hogy augusztus 29-én Hülsemann lovag jegyzéket intézett a külügyminiszterhez a Koszta-ügyre vonatkozólag. “Fehérházi körök” hozzátették, hogy Marcy, Pierce elnökkel folytatott hosszas megbeszélés után, rendkívül fontos nyilatkozatot fog tenni, mely nem csupán a szmirnai esetet fogja tisztázni, hanem egyszersmindenkorra meg fogja szabni azokat az elveket, melyek hasonló esetekben irányadók lesznek. Most már napról-napra fokozódó izgalommal leste a sajtó a fejleményeket. A “Tribune” október elsejei száma “Washington, szeptember 28” dátummal jelentette: “A ‘Star’ szerint Marcy külügyminiszter válaszjegyzéke még szombat előtt nyilvánosságra kerül.” 18 19 18 Koszténak nem volt amerikai útlevele. 19 Utalás néhány korábbi esetre, tárgyilagosság nélkül.
