Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
10 TESTVÉRISÉG hogy a kétezer lelkész alárírói között nem akad egyetlen katolikus (valószínűleg “rómait” is akart elébe írni a plébános úr! Szerk.) lelkész sem, aki a kémkedésért elítélt Rosenberg-házaspár megkegyelmezését kérte volna. A katolikus papság minden közösséget megtagad a kommunistákkal és a velük rokonszenvezőkkel, — ha akadtak lelkészek, akik aláírtak egy ilyen nyilatkozatot, keressék azokat a más vallásfelekezetűek között.”.... így a plébános úr, akinek bármilyen nyilatkozathoz való jogát senkisem vitathatja. Nem ártott volna azonban, ha a plébános úr egy kicsit jobban vigyáz a pennájára, mert: az a “nagyközönség”, amelynek tájékoztatására vállalkozik, egészen bizonyosan tud, — minden külön keresgélés nélkül is — legalább egy olyan római katolikus lelkészről is, aki komoly lépést tett a kivégzettek érdekében. Ez az egy pedig nem kisebb valaki volt, mint a plébános úr legfőbb elöljárója, — maga a római pápa. Némely megrögzött egyház-jogász szerint ez azt is jelentheti, hogy a pápa aláírása az összes római papok aláírása is egyben! Ebből a tényből viszont aligha vonható le az a következtetés, hogy ő pápasága rokonszenveznék a kommunistákkal. Nemde? LEVÉL A Bridgeporton megjelenő “Amerikai Magyarság” című hetilap egyik számában a Magyarországi Református Egyház püspökeinek e nyárra tervezett amerikai látogatásával kapcsolatban egy olyan cikk jelent meg, mely általános akciót sürget az illetők bebocsátása ellen. A cikk Dr. Vincze főesperes nevét is megemlíti, mint bizonyos ilyen kijelentések tevőjét. Dr. Vincze most levelet írt a lap szerkesztőjéhez s abban lényegileg a következő nyilatkozatot teszi: “Legyen szabad rámutatnom, hogy én az üggyel kapcsolatban csak egyetlen dolgot cselekedtem: személyes véleményemnek “Magyar Egyház” c. lapunk “Szemlélődés” rovatában kifejezést adtam. Itt kifejezett véleményem lényege az, hogy noha a hivatolt püspökjárástól semmi jót sem várhatunk, a denunciálás általunk soha nem járt útjára mégse lépünk, hanem az óhazai püspökök be- vagy be nem engedését a kormányra bízzuk, őket számunkra, sajnos, idegeneknek kell éreznünk. A mai zavaros világban elégséges lévén pontosan any- nyiért vállalni a felelősséget, amennyit az ember tényleg mond és ír.” ... Ezzel a kérdéssel egyébként, úgy tudjuk, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület őszi közgyűlése is foglalkozott s hasonló álláspontra helyezkedett. Vagyis: sem nem akadályozza, sem nem segíti a püspökök útját, lévén annak visszautasítása vagy megengedése az illetékes kormányszervek dolga. Megjegyzésül ehhez itt csupán annyi kívánkozik, hogy — a mi véleményünk szerint — az engedélyezés sem amerikai, sem magyar vonalon nem árthat, a demokrácia ügyének azonban használhat abban a vonatkozásban, mely a miénket félelemtől mentesnek bizonyítja. Az elzárkózás viszont azt a látszatot keltheti, mintha a mi keresztyén demokráciánk a vasfüggöny mögöttiek mószereit másolná. Ez pedig aligha kívánatos. ÉRDEKES ADATOK Megjelent az Institute of Life Insurance kiadásában a “Fact Book” 1953 évi kiadása, mely az életbiztosításról rendkívül érdekes és tanulságos adatokat közöl. Ezek szerint 1952 folyamán az érvényben levő biztosítások összege $276.6 billióra emelkedett, amely összeg 88 millió egyént biztosít. Ez a szám 21 millióval több, mint 1922- ben és 76 millióval több, mint a biztosítottak száma volt 1902-ben. Az átlagos biztosítási összeg 1902-től az akkori $780-ról $3,100-ra emelkedett. A kifizetett segélyek összege 1952-ben 4 billió dollárt tett ki. Minden négy család közűi háromnak van valamilyen formájú életbiztosítása. Az utóbbi években igen jelentősen emelkedett a nők életbiztosítási aránya, aminek oka részben a családdal szemben érzett fokozott felelősségnek, részben pedig annak következménye, hogy mind több és több nő nyert elhelyezkedést az ipari és kereskedelmi életben is. Érdekes az az adat is, mely szerint az életbiztosítási üzletágban 345,500 személy van foglalkoztatva teljes idejével. Az életbiztosító társaságok vagyona 1952-ben 73,375 billió dollár volt, melyből ingatlan kölcsönökbe 29%, ipari kötvényekbe 43.1%, államkötvényekbe 14%, okmánykölcsönökbe 3.7%, ingatlanba 2.6%, vegyes befektetésben 4.2% van elhelyezve. Ezeknek átlagos jövedelme 3.07% volt. A társaságok által vezetett pontos statisztikai adatok szerint szemben az 1900-as évek átlagos 47 éves élettartammal, ma már az átlag több mint 68 év. Nőknél 23, férfiaaknál 19 év az élettertam növekedés. Érdekes megemlíteni azt is, hogy az Egyesült Államok első biztosítási intézménye a “Presbyterian Minister’s Fund” volt, amely 1759-ben alakult s ma is működésben van. A legújabb nagy alkotás pedig a Servicemen’s Indemnity Act, mely a katonák $10,000-os biztosításáról gondoskodik. MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS BRAZÍLIÁBAN Magyar népművészeti kézimunka kiállítás sikeréről értesültünk a napokban. Rio de Janeiroba kivándorolt egyik tehetséges magyar nőtestvérünk, Mrs. Paulinyi Livia, népművészeti kézimunkákból kiállítást rendezett a brazil fővárosban. A nagyszerű színpompát nyújtó matyó, mezőkövesdi, palóc es más felvidéki darabok, székely és torockói varrottasok, a kalocsai és halasi csipkék nemcsak a magyar látogatókat kápráztatták el, hanem a kiállítást szép számban felkereső brazilokat és a külföldi kolóniák képviselőit is. A kiállított kézimunkákat szinte napok alatt elkapkodták s így hisszük, hogy a magyar erkölcsi siker, anyagival is párosult. Reméljük, hogy módja lesz Mrs. Paulinyinak kitűnő munkája folytatására. Azok részére, kik további részleteket óhajtanak megtudni erről a nemes kezdeményezésről vagy é- pen rendelés óhajtanak eszközölni alábbiakban adjuk meg Mrs. Paulinyi címét: Av. Nova York 105. Apto 201 — Rio de Janeiro, Brazil. ★ A statisztika kimutatja, hogy több mint egynegyed milliárd dollárt költöttek az országban a legutóbbi év leforgása alatt arra, hogy iskolás gyermekeket hazulról az iskolába és onnan vissza szállítottak. A kocsik több mint egy milliárd mérföldnyi utat tettek meg és több mint 7 millió gyermek használja az iskola buszokat. ★ ★ ★ A legrégibb muzeum Amerikában a northcarolinai Charlestonban van. 1773-ban alapították, a Függetlenségi Nyilatkozat kikiáltása előtt három évvel, hogy “a vidék teljes és hűséges történetét örökítse meg”. A muzeum értékes adatokat szolgáltat a honalapítók emberfeletti küzdelmeinek történetéhez. A látogatók között sok előkelő külföldi tudós szerepel. ★ ★ ★ A lady, somewhat embarrassed by the unexpected gift of a baby alligator, placed it in the bathtub temporarily before rushing out to keep an engagement. When she returned, she found this note from her maid: “Sorry. Ise quit you-all. I doan want to work in a house where they’s a alligator. I’d a-tole you but I didn’t think the question would ever come up.”
