Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-01 / 8. szám
TESTVSHSD5 OmCIAL ORGAN OF THE HUHGARIAfl REFORHED FEDERATIOM OF AMERICA _ ^nO*Oa. A Published Monthly Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI. D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946“ Király Imre ötven esztendeje Irta: Vasváry Ödön Ötven esztendő hosszú idő. Aki még hosz- szabbnak akarja feltüntetni, félszázadnak mondja. Aki valamilyen állapotban ennyi időt eltöltött, méltán tekinthet visz- sza rá, legyen az maga az élet, házasság, munkakör vagy bármi más. Ez a pár sor az amerikai magyarság egyik érdemes munkásának, Egyesületünk pénztárnokának, Király Imrének ilyen ötven esztendős jubi- . leumára akarja felhív- | ni a figyelmet. Ennyi ideje, hogy elindult azon az utón, amely a közpályán, emberek szeme előtt tarKirály Imre tóttá félszázadon keresztül. Népnevelő akart lenni, mint fiatal ember s ehez az ideáljához hü maradt a mai napig. És bizonyosan hü lesz hozzá, ameddig csak él. Nem tudom bizonyosan, de akkoriban, vagy csak rövid idővel azelőtt kezdődhetett Magyar- országon az a korszak, amikor a népnevelés, az iskolák fontosságát hivatalosan is felismerték. Rájöttek, hogy valahol hiba van abban a rendszerben, amely a felsőbb neveléssel nagyon is törődik és ad a kis országnak annyi szépen képzett embert, amennyi egy nagyobb országnak is sok lenne, amely dédelgeti, istápolja a kollégiumokat, egyetemeket, de az alsófoku iskolákat, magát a népnek nevelését elhanyagolja. Uj iskola és neveléspolitika kezdődött, az állam kezébe vette a tanítóképzést és hamarosan uj tipusu népnevelők jelentek meg az ország minden részében, akiknek nemcsak tudása volt, hanem i- gazi elhivatása is arra, hogy segitsen az elhanyagolt népmilliók értelmi és életszínvonalának emelésén. Király Imre, a kolozsvári állami tanítóképző növendéke, ma is hálásan emlegeti mindazt, amit a magyar nép is, ő is ettől az irányzattól kapott. Alig 60-70 esztendő választotta el a fiatal Király Imrét attól a magyar korszaktól, amelynek leirását például Táncsics Mihálynak, az 1848 márc. 15-én börtönéből kiszabadított Írónak önéletrajzából olvassuk. Táncsics földhözragadt szegény parasztfiu volt, akit azonban leküzdhetetlen tudás és tanulás-vágy hatott át. A takácslegénységig vergődött Táncsics, anélkül, hogy magasabb iskolákat végzett volna, ezen a réven “tanitósegéddé” lett. Ahol megállapodott, öregebb tanítók mellett, mindenütt a könyveket kereste, de nem találta sehol. Négy tanítónál nem talált egyetlen egy könyvet sem, mig végre az ötödiknél, nagy csodálkozásra, egy kis könyvgyü- teményre akadt. Ő maga 24 éves, tagbaszakadt, nagy bajuszu legény volt, amikor sikerült neki a “latin iskolába”, gyerekek közé bejutnia, ami után elvégezte Budán az ugylátszik, akkor egyetlen állami tanító tanfolyamot, ami kerek félesz- tendeig tartott. A budai tanítójelöltek között mindössze négy magyar fiú volt. Az a néhány évtized azonban, ami Táncsics Mihály és Király Imre kora között eltelt, szinte elképzelhetetlen változást hozott ezen a téren is. A kötelessége tudatára ébredt állam valóban imponáló módon sietett a százados mulasztásokat pótolni s pár évtized alatt valóban sikerült is kitermelnie azt a tanitónemzedéket, amelynek egyik legkiválóbb képviselője épen Király Imre lett. Király Imre kezeügyében voltak könyvek. A tizhónapos tanév után vakációit rendessen azzal töltötte, hogy tovább tanuljon, hogy egyaránt tudjon foglalkozni ábécét tanuló apró gyermekekkel és legénysorba serdülő rakoncátlan iparostanoncokkal együtt. A sors Erdélyből Nyíregyházára vezette, az ottani református egyház tekintélyes iskolájába, ami mellett alkalma nyílott belekapcsolódni az élénk megyeszékhely társadalmi életébe is, hogy igy valóságos “natural
