Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
12 TESTVÉRISÉG RÁDIÓNÁL A rádiónál állok és az éthert hallgatom, s elmerengek, eltűnődök a furcsa hangokon. A nagy végtelen mennyi titkot, vágyat közvetit, sokszor nem értem fáradt, csüggedt remegéseit. Talán a titkok súlya alatt nyög igy elhalón, talán fáj neki, hogy keservét én is hallhatom. Vagy szégyelli, hogy nagylelkűen másnak már hozott messzi vidékről üzenetet, s engem kihagyott. Én jól tudom, hiába várok rádióm mellett, nincs, ki küldjön felém vágyó üzeneteket. A táj felett, hol népem él még, tombol a vihar, s orkán játszik a szivek csüggedt, halk hangjaival. Recseg, ropog, lángol a világ — mit remélek itt? Sirva hallom az éther fáradt remegéseit... Kucserik Mária ★ ★ ★ Légyott a halállal Irta: Szabóné Lévay Margit Az ünepek utáni autó-halálesetek szomorú adataiból gondolom, hogy egy-egy ünnep előtt így szól az Úr az Örökkévalóságban: Menj le Halál! És a Halál lejön a földre. Megáll a high- wayn, az országúton és várja a hejje-hujákra robogókat. Óh, igen, rengetegen vannak, akik szeretteikhez igyekeznek, hogy velők együtt ünnepelhessenek. Ezekről nem is vesz tudomást a Halál. Ezek a Szeretet védelme alatt hajtanak. De temérdeken vannak, akiket “good time”-ra űz a vérük és a Halál ezekből arat. Egy indiai hit szerint valahol mindenkire vár a Halál. És kire-kire ahol vár, annak, bárhol éljen is, oda kell mennie. Hajtja, űzi a titokzatos ösztön légyottra a Halállal. Elgondolásom szerint ez a légyott így történik: Egyik cairoi kereskedő visszaérkezve üzleti útjáról, alighogy megpihent családja körében máris újabb útra készülődött. Felesége elszomorodva jegyezte meg: alig jöttél haza és megint mégy! — Mennem kell, édesem, mert a holnapi bagdadi nagyvásáron kitűnő üzleti eshetőségeim vannak. Ezzel gyorsan megölelte, megcsókolta feleségét, gyermekeit és elsietett Bagdadba. A Bagdadba vezető úton a sok-sok kereskedő között, láthatatlanul, de mégis közöttük, siet a Halál is. Szemközt - jön vele egy másik Árnyék. — Hová mégy ilyen sietve? — kérdi a Bagdadba sietőt. — Bagdadba sietek, mert egy cairoi kereskedő is megyen a nagyvásárra és mire q odaér, nekem már ott kell lennem. — És tovább sietett a vidáman hangoskodó, zajongó kereskedők között, — láttatlanúl. Bagdadba érve megáll egyik híres, keleti értékekkel megrakott bazár előtt. Már nagyban folyt az üzlet. Drága szőnyegek, gyöngyházzal ékesített ébenfa bútorok, elefántcsontból, borostyánkőből, koráiból faragott szobrok, csecsebecsék, és kincses ékszerek cseréltek gazdát. Csörgött a pénz az árúsok bőzsebeiben; hulltak az arany és ezüst tallérok; nem volt határa a gazdagságnak és a pazarlásnak. Mint a Nilus hömpölygő vize ömlött a pénz a vásárlóktól az árúsokhoz. A Halál, túlnézve a hullámzó tömegen, várta a cairoi kereskedőt. Két hindú szépség állt meg előtte. Hűs árnyékában mosolygó szemekkel, csevegve nézde- gélték a csillogó drágaságokat. Ekkor érkezett oda fáradtan, olajbarna arcát törölgetve az út porától, a cairoi kereskedő. De mert a férfiember sohase fáradt arra, hogy szemre vegye a szép nőket, kereskedőnek is merészen, mélyen belenézett a fátyolból szabadon kicsillogó szemekbe; és mert úgy érezte, hogy szinte felüdűlt a gyönyörű szempár ráragyogásától, közelebb hajolt, hogy még mélyebben mosolyogjon tükrébe. S ekkor, váratlanúl, mintha a földből lépett volna elő, torkonragadja egy hatalmas szál férfi, a fiatalabb nő férje, és beléfojtja, szemtelen merészségével együtt, a felesége szemeiből rabolt tűz-sugarakat. A két nő sikoltva ugrott félre; a cairoi kereskedő kapálódzott egypárat a vasmarkok között s aztán utolsót vonaglott és élettelenül zuhant a Halál lábaihoz. A Halál átlépve a holttesten, belevigyorgott a megrémült asszony szemeibe és otthagyta a zűrzavaros bazárt. Az asz- szony dideregve húzta össze magán selyemfátyo- lát és nőtársába fogódzva követte férjét.
