Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

14

TESTVÉRISÉG

— Borshy Kerekes György rovata —

UJ AMERIKÁSOK ÍRJÁK

Abban a hangzavarban, ami — sajnos — az utóbbi idők emigráns Írásait jellemzi, jólesően fedeztünk fel legutóbb két józan meglátásut. Az egyik a Szabadságban jelent meg Szász Ernő tollából “Truman és a hontalanok” címen. “Én csak néhány magyar hontalannak a háláját szeretném feljegyezni — Írja Szász. Emlékeznünk kell rá, hogy szüntelenül, lelkesen és önzetlenül harcolt a hontalanokért az akkori elnök, Harry Truman. Az, hogy sok ezer magyar hontalan itt lehet, első sorban az ő nevéhez fűződik. És ez az, amit egyetlen hontalannak sem volna szabad soha elfelejtenie.” — A másik irás a perth amboyi “Hiradó”-ban jelent meg “Gondolatok egy magyar bál után” címen, Írja Debre- czeni László, szintén uj amerikás: “Ahhoz, hogy egyszer megint feltámadjon a magyar, össze kell tartanunk. Ne a hibákat keressük, hanem lássuk meg és ismerjük el az értékeket. Ne kritizáljunk folyton ott, ahol csak vendégek vagyunk. Ne tolakodjunk és ne erőszakoskodjunk néhány hónap alatt megszerezni akarva azokat a földi javakat, amelyeket a régi amerikás magyarok évtizedeken keresztül verejtékes munkával tudtak csak megszerezni. Ne vitatkozzunk a régiekkel, hogy csak úgy volt jó, ahogyan nálunk odahaza volt, mert erről mi magunk sem vagyunk egészen meggyőződve... Ők annak idején a nagy bizonytalanságba jöttek ide, senki nem várta őket, senki sem nyúlt a hónuk alá, hogy az első nehéz lépéseken átsegitse őket. Ezzel szemben mi már a készre jöttünk. Már az első napon kényelmes, fürdőszobás lakásban pihentük ki az utazás fáradalmait. Az újak közül már nagyon sokan házat is vettek, nagyrészük már saját autóján jár munkahelyére. Vájjon két-hároméves amerikai tartózkodás után várhat-e többet a sorstól az uj bevándorló? Keressük meg a kapcsolatot régi amerikás honfitársainkkal. Ne várjuk, hogy ők jöjjenek mihozzánk, mert ők már idehaza vannak, mi pedig még csak vendégek. A régiektől pedig türelmet kérek. Az újonnan jöttek nagyobb részében ne a pantallós urat nézzék, hanem a hazájától kényszerűségből elszakadt honfitársat, a magyar testvért. Az okvetetlenkedőket intsék le, de néhány helytelenül viselkedő, vagy izgága természetű miatt ne ítéljék el az egész magyar emigrációt,” stb. — íme igy ír két uj amerikás. Valóban ez az a gondolkodás és hang, amelynek használata megteremtheti a régiek és újak között annyira szükséges harmóniát. Mert higyjék el az újak: mi részvéttel és szeretettel vártuk s a nagy veszteségben nyereségnek szeretnénk elkönyvelni őket. Ez pedig csak tőlük függ.

Y...........................................................................

ÉRTESÍTÉS

I i

Az Egyesület központi hivatalának tele- .

" fonszáma az alábbira változott:

ADams 4=0331

< '

j »«♦«■♦ » —........................................

VÁLASZTOTT AZ ELNÖK

Eisenhower elnök, mint ismeretes, katonakorában nem tartozott egy felekezeti kerethez sem, hanem mint “non denominational Protestant” volt nyilvántartva. Előbb már megírtuk, hogy a beiktatás előtt élénk találgatás tárgya volt országszerte, vájjon fog-e feleke- zetet választani s ha igen, melyiket? A kíváncsiság hamar kielégült, amennyiben az elnök még tisztségének elfoglalása előtt bejelentette a Presbiteriánus Egyházba való belépésének szándékát. Ezt a bejelentést azonnal tett is követte, amennyiben már beiktatása reggelén egész nagy családjával együtt istentiszteleten vett részt a presbiteriánusok washingtoni nemzeti templomában, azt követőleg pedig minden eddigi szokástól eltérőleg beiktatási beszédét saját fogalmazásu imájával vezette be. Hivatalbalépése utáni első vasárnapon is templomban volt családjával, január utolsó hetében pedig feleségével együtt eleget téve az egyház által előirt követelményeknek, szabályszerűen belépett a rendes egyháztagok sorába. Február első vasárnapján már mint egyháztag jelent meg a délelőtti gyülekezeti istentiszteleten, amikor is abban a padban foglalt helyet, amely a nemzeti templomhoz tartozott eddigi elnökök számára volt fenntartva. Érdekes megemlíteni, hogy tudomásunk szerint ennek az egyháznak van egy magyar tagja is, névszerint a debreceni származású Koszorús Ferenc v. honvéd vezérkari ezredes, aki németországi tartózkodása alatt főgondnoka volt az ottani emigránsok magyar református egyházi szervezetének s aki jelenleg Washingtonban él s egyesületünknek is tagja. Az elnökkel kapcsolatban megírták a lapok azt is, hogy — ugyancsak uj és istenes szokásként — kabinetjének minden ülését rövid imával nyitja meg és zárja be. íme egy nagy államférfi, aki nem restelli hitét és következetesen bizonyságokat is tesz az ő Uráról. Példa, aminek nyomán csak áldás fakadhat.

★ ★ ★

UJ MAGYAR ÉRTÉK

A vörös Magyarországból kiszorult ifjabb nemzedékbeli szellemi emberek egy tekintélyes csoportja még odaát Európában “Magyar Szellemi Munkaközösség”-et alkotva “Uj Magyar Ut” címen folyóiratot indított. Amikor aztán a közösség tagságának, illetve a lap szerkesztőségének nagyobb része az Egyesült Államokba vándorolt, lapjukat is áthozták, amit most már Washingtonban szerkesztenek s a pittsburghi Expert Printing Co.-nál (Fiók nyomda) nyomatnak. Tartalmasság szempontjából talán eddig legsikerültebb épen a legutóbbi, IV. évfolyambeli, január-februári összevont számuk, melyben Soos Géza, Ady Lajos, Ady Endre, Nyerges Antal, Cserenyey Géza, A. McLeish, Koszorús Ferenc, Barankovics István, Hajnóczy Gergely, Vasváry Ödön, Giacomo Leopardi, Bobula Ida, Kodolányi János, Tóth Árpád, Vasváry Zoltán Imre, Bartha Károly és mások értékes költői és prózai müvei sorakoznak harmonikus egységbe. A Bakó Elemér avatott szerkesztésében megjelenő folyóirat számról-számra mind. világosabbá teszi a célt, amit ez a közösség maga elé tűzött: olyan magyar szellemi légkör teremtését, mely “a magyar megbékélést és erkölcsi megújhodást” lehetővé tegye, hogy aztán annak eredményeképen majd egy megtisztult szellemű s szociális szempontból is uj és jobb életet biztosítani tudó, szabad, Minta-Magyarország legyen megteremthető. Ezt a célt az “egyetemes emberi szel- lam értékeivel” megtermékenyített, de alapvető jellegzetességeiben idegen behatásoktól meg nem szédíthető, tiszta magyar szellemiség kialakítása, illetve megerősítése révén remélik elérni. Schiller szerint “Nagyobb céllal nagyobbra nő az ember” s való igaz, hogy az emigrációba kényszerült magyarság elé szebb és nagyobb célt tűzni nem igen lehetne. A szellem erkölcsi vonalon való növekedés kétségtelenül előfeltétele min-