Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 9 NEMZETI HIT Isten, hogy az övé lehessek, Magyarrá formált engemet, Ezért gonddal elválasztotta Más nemzettől szép nyelvemet. Amily mélyen vagyok fajtámé, Oly mélyen vagyok az Övé, Csak vérmérgező Bál ver éket E két-egy érzelem közé. Ez összenőtt szent csoda-ikret Egymástól ha elvágatod, Külön-külön nem fog megélni, Hit nélkül a hon is halott. Virágtól sem választhatod el Kedvessé tevő illatát, Hű lélek sem tagadhatja meg Nyelvében élő szent faját. Ha megtagadná bárki tőlem Azt a hitet, mely az enyém, Úgy lépnék Bál nyakára nappal, Mint ő Bertalan éjjelén. Ha megtagadná bárki tőlem, Hogy én bárhol magyar legyek, Rá rántanám, ha pusztúlnék is, A legszörnyűbb átok-hegyet. Hitével összeforrt fajáért Hullott minden próféta el, Magyar faj is magyar hitében S nyelvében száll magasra fel. Ki ezzel a szent öntudattal Csillagozott fel idelenn, Az Ég-küldötte Messiás az, Benne az Istent szeretem. Nemzetközi romboló hittel Minden nemzet sírjába fut, Ki nem tősgyökere fajának, Kisül, hogy hite is hazug. Szabó László DIADALMAS, SZÉP HÚSVÉTI REGGEL... Irta: Nagy Lajos Pelsőcön alul a Sajó fűzfák alá rejtőzködik. Eddig csobogó, csacsogó, rohanó patak volt, most már folyóvá komolyodik. Még egy kicsit játszik a fűzfák gyökereivel, még a ficánkolástól fehér fodros itt-ott a partja. Azután méltóságosan elindul, hogy köszöntse az előtte kitárulkozó völgyet. Ez a komolysága még itt esetlen és édes, mint a koszorús kislány első templomi bevonulása. A hegyek mindkét oldalról még egyszer közel jönnek hozzá, kigyönyörködik magukat benne s aztán áldással elbocsátják kedves gyermeküket világkörüli útjára. Itt ahol búcsúznak a gömöri hegyek a Sajótól, ott van egy kedves kis falucska. Ebben játszódott le történetünk. Lekenyei István a falu legjobbmódu gazdája volt. Vagyonát nem maga szerezte. Családja már két évszázaddal előbb a legtehetősebb volt a faluban. Nagyon vigyázott mindenik Lekenyei arra, hogy a vagyon szét ne menjen. Ezért mindig kevés volt a gyermek a családban és azután, mint a királyi házaknál szokásban volt hajdanában, úgy itt is már bölcsőben kiválasztották az újszülött számára az élettársat. A lányokat férjhez adták, a fiukat megházasitották, mig ők édesen szenderegtek párnáikon, vagy angyalokkal hancuroztak arany mezőkön. Ha elmosolyodtak álmukban, mig felettük ment az alku, azt mondották: “Nini, nekik is tetszik az elhatározásunk.” Ez az elhatározás olyan erős volt, hogy azt csak a halál törhette fel. Ez pedig nem igen szólt bele ebbe a dologba, mert imé lasan kétszáz éve megy e családi szokás. A Lekenyei családban nem hallgattak a szívre, ott a józan ész uralkodott. Ebben a családban két évszázada senki sem volt szerelmes. Ők csak egyet szerettek örökké szomjas szerelemmel: a Lekenyei- tagot, amely a jó acélos búzát termette. Az öreg Lekenyei Istvánt is igy házasították meg Barna Erzsébettel, aki már Örzse asszony lett azóta. Nem volt semmi szerelem köztük, de tisztelték egymást. A vaskapocsnál erősebben összetartotta őket a rang, a föld, de egyetlen gyermekük is: az ifjú Lekenyei István. Ki tudja hányadik István már a családban? Erzsébet asszony nem akart több gyermeket azért, hogy fia legyen a legjobbmódu fiú Pelsőc és Tornaija közt. Gyermeküket nagyon szerették. Itt ebben a szeretet- ben vezették le a szivük mélyén felejtett szerelmüket. Még a szellőtől is óvták egyetlen gyermeküket. Agyon öltöztették. A gyermek szervezete elvesztette ellenálló képességét. Minél jobban féltették, annál több baja volt szegény gyermeknek. Amikor Pista a 14-ik évét elérte, tiltakozni kezdett az ellen, hogy őt agyon dédelgessék és kezdte élni a többi falusi gyerekek életét.
