Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
8 TESTVÉRISÉG A “NEMZETI DISZ-ZÁSZLÓ” A KOSSUTH HÁZBAN Ötven évvel ezelőtt Magyarország népe azzal mutatta meg az amerikai magyarság iránti szeretetét, hogy “Magyar Nemzeti Disz-zászlót” küldött az amerikai magyarságnak. Megható ünnepélyek között avatták fel az óhazában, bizottság hozta át és nagy lelkesedéssel, örömmel fogadta az amerikai magyarság. Ötven év telt el azóta. Az ötven év alatt két világháború, országok, nemzetek pusztulása. Egy világ összeomlása. Ötven év alatt mostoha sorsra jutott sok értékünk. Mostoha sorsa lett a disz- zászlónak is. Megviselte az idő, a közönyösség. A Verhovay Segély Egylet nagybecsű elnöke, Bencze János, ki a zászlót hozzánk küldte, azt irta nekem: “Nem csodálkozom azon, hogy elkeseredett amikor az óhazából küldött magyar zászlót meglátta, mert amikor pár évvel ezelőtt én másodízben megláttam, könny szökött a szemembe. Én ugyanis láttam a zászlót Amerikába kihozatala idején is. Passaicból vagy százan utaztunk le New Yorkba a zászló fogadtatási ünnepélyére. Meg sem kísérlem elmondani, hogy milyen lelkesedéssel fogadta akkor az Amerikában élő magyarság az óhazából küldött zászlót. Még arra is jól emlékszem, hogy a new yorki ünnepség után körútra vitték a zászlót a magyarok által lakott városokba. A zászló hollétéről mi csak pár évvel ezelőtt értesültünk. Akkor közölte velem telefonon a homesteadi fiókunk ügykezelője, hogy megtalálták az óhazából küldött magyar zászlót. Elmondotta azt is, hogy az egyik bank pincéjét takarították ki az évek hosszú során át felgyülemlett iratok és egyéb dolgoktól, és az elégetésre szánt dolgok között ott volt ez a zászló is. Szerencsére meglátta ezt az egyik, éppen arra sétálgató magyar ember, aki a felírások alapján megállapította, hogy ez az a zászló, melyet sok évvel ezelőtt ott is ünnepélyesen fogadtak. Magához ölelte tehát a poros, pókhálóval belepett zászlót és elvitte az Önképző Kör termébe. Hogy miként került a bank pincéjébe, arra nézve senki sem tudott felvilágosítást adni...” A zászló most már itt van a fővárosban. A washingtoni Kossuth Ház, Református Egyesületünk központi épülete dísztermében. ígérjük, hogy megbecsüljük és reméljük, hogy nem csak ez a zászló, de amit képvisel: “a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez...” Reméljük hogy szabad Magyarország, szabad magyar nép életét hirdetheti. Bencze János elnöktársamnak és a Verhovay Segély Egyletnek hálásan köszönjük, hogy ötven évvel ezelőtt Magyarország fővárosából elindult Magyar Nemzeti Disz-zászlót Amerika fővárosába, Kossuth Házunkba juttatták el. BECSÜLETET SZEREZTEK A MAGYARNAK Érdekes látogatónk volt. Jó megjelenésű, hat lábnál magasabb amerikai férfiú volt a látogató. Bemutatkozik. Elmondja, hogy ő Mr. D. H. Hesse, ki Portland, Mich.-ből jött. A masonok grandmaster je gyűlésén volt a fővárosban. Óra és ékszer importáló és nagykereskedő. Kihozatott egy magyar D. P. családot, Elek László és nejét és fiokat, Elek Gyulát, kik órás mesterek. Az életben most van alkalma először arra, hogy magyarral közelebbi összeköttetésbe kerüljön. Az Elek családon át megtanulta szeretni és nagyra- becsülni a magyarokat. Úgy megszerette, hogy ahol megfordul a magyarokról akar bizonyságot tenni. Mint mason grand-masternek sokszor kell beszédeket tartani. Elhatározta, hogy a magyarokról és a magyar ügyről fog beszélni. Könyveket kért, hogy a személyes ismeretségen felül könyvekből is megismerje a magyarok történetét, küzdelmeit. A nála lakó és dolgozó magyar D. P. család kérésére, de szive vágyát követve is jött a Kossuth Házba. Elláttam könyvekkel. Gratuláltam neki. Elbúcsúztunk. Szivem melegséggel telt meg és lélekben megöleltem Elek Lászlót, nejét, fiokat, Elek Gyulát, mert szép munkát végeztek. A legszebb propagandát a becsületes, munkás élet érheti el. Jól esett ezt a bizonyságtételt hallani. Adja Isten, hogy régi és uj amerikás magyar ilyen hatást érjen el. EISENHOWER IMÁJA Az egész világon feltűnést keltett, hivő lelkekben örömöt szült az, hogy uj elnökünk imával kezdte beiktatási beszédét. Maga mondotta el, hogy miként jutott az ima gondolatára. Az elnöki beiktatás reggelén a National Presbyterian Church templomában volt istentiszteleten. Rev. E. Elsőn lelkész szolgált, imádkozott az elnökért. “A templomban elgondoltam, hogy mily sok jó ember imádkozik értem, köztük Dr. Elsőn is, akkor nekem is imádkozni kell magamért és munkatársaimért — mondotta az elnök. — Az egyetlen oka annak, hogy szabadok vagyunk az, hogy a Mindenható Teremtő kinek minden ember felelős, szabadnak tartott meg minket és a mi imádságunk arra segít, hogy ezt a szabadságot megőrizzük . . .” Mi is imádkozzunk az imádkozó elnökért, hogy országunk szabadságát megőrizhesse, a világot békességre vezethesse. Dr. Újlaki Ferenc elnök.
