Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-09-01 / 9. szám
2 TESTVÉRISÉG ADY ENDRE VERSEIBŐL ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK “Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska.” (Zsoltárok könyve 109.) Akaratomból is kihullasz, Én akart, vágyott Istenem, Már magamat sem ismerem S Hozzád beszélni rontás fullaszt. Üldöztetésimben kellettél S kerestelek bus-szilajon S már-már jajomból kihagyom Neved, mely szebb minden neveknél. Szent Képzelés, örök hit-balzsam, Ki létlenül is leglevőbb, Meghajtok szent Szined előtt S akarom, hogy hited akarjam. Megüzeték s nem nyugszom addig, Mig hitedet meg nem nyerem, Mert kockán van az életem, Mint árnyék, mikor elhanyatlik. S hányattatom, miként a sáska, Mert csak Tenéked van erőd S mert nem láttam régen előbb: Nem szabad hinni senki másba. Ady Endre.
