Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7. szám
8 TESTVÉRISÉG Akác a kesdkesi Ahol most lakom beárnyékol az erdő Házat, udvart, kertet, tengernyi virágot S csöndes estén a hold mikor némán feljő. Fényében ébredő emlékeket látok: Várat, völgyi falvat, sudárdó gyereket. Bajszos férfiakat, kenderhajú nőket... Láttukon még az is, ki sokat feledett, Törpült jelenéből ifjú múltba nőhet. Nézem hát az erdőt: gigászi fenyőket, Terjengő tölgyeket, hajlongó füzeket S egy, csak Isten tudja, honnan lett akácot... Junius van épen s mikor az virágzctt A nyári pompában díszlő kert szögletén. Észre se vette más, senki más, csak én. ISTVÁN KIRÁLY Az első nagy magyar király emléke azért történelmi jelentőségű főként, mert az ő uralkodása jelzi azt a fordulatot, melynek kapcsán a magyar nemzet, a keletnyugat közti ingadozó tájékozódás után, jövendő sorsát a keresztyénség nyugati formájának felvételével végérvényesen Nyugat-Európához kötötte. Ezeréves történelme folyamán aztán épen elegendő alkalma volt ahoz, hogy a Nyugathoz tartozásáért hatalmas véráldozatokkal adózzék. Hálát ezért, ha várt volna is, sohasem kapott. Legfeljebb vállveregetést s nehány lelkiismeretesebb nyugatinak a díszítő jelzőit. A római egyház által szentté avatott István királyra való emlékezés a mai Kelet-Nyugat háborúságban határozottan aktuálissá vált, de érdemlegessé csak akkor lesz, ha az egyetemlegesen nemzetivé válik s nem egy felekezet, a római akarja azt magának kisajátítani. Nem, például itt, a protestáns többségű Amerikában és épen nem most, amikor a sorsverte magyar nemzet a keleti kínzóitól történő megszabadítást kizárólag a protestáns tradíciójú nyugati hatalmaktól várja és remélheti. Úgy tudjuk, hogy az addig kimondottan római felekezeti jellegű “Szent István” napot, a még szabad magyar törvényhozás a református Horthy kormányzósága alatt egyetemes nemzeti ünneppé tette s azon a napon a református templomokban is alkalmi istentiszteletek keretében emlékeztek meg “István királyiról. Itt sincs akadálya annak, hogy az eddigi általánosan megünnepelt március 15. és október 6. mellett egyetemes magyar ünneppé váljék augusztus 20.-a is, föltéve, ha az utóbbinak rendezői nem esnek bele a felekezeti kisajátítás hibájába, mert azzal sokkal nagyobb kárt okoznának, mint amennyi hasznot esetleg saját felekezeti előtérbe helyezésükkel remélnek. Pásztorok vigyázzatok. TÖRVÉNYHOZÓINK VALLÁSA The Christian Advocat című folyóirat közli kormányunk tagjainak felekezeti hovatartozandóságát, mely szerint Eisenhower elnök presbyteriánus, Nixon alelnök quaker, Dulles külügy-, Summerfield postaügyi- és Mackay belügyminiszter presbiteriánusok, Humprey pénzügy- és Wilson honvédelmi miniszter episzkopálisok, Benson földmívelésügyi miniszter mormon, Weeks kereskedelmi miniszter unitárius, Durkin munkaügyi miniszter római katolikus, Brownell államügyész pedig methodista. — A szenátorok pedig így oszlanak meg: 19 methodista, 13 baptista, 12 presbiteriánus, 12 episz- kopális, 10 római katolikus, 7 kongregacionalis, 5 lutheránus, 4 Krisztus követő, 2 mormon, 2 unitárius, 1 quaker, 1 Christian Scientist, 1 izraelita, 1 adventista. Kívülök van még 5 felekezet nélküli protestáns és 1 aki bizonytalan vallású. Ezek szerint tehát a szenátus 96 tagja közül 84 protestáns, 10 római katolikus, 1 izraelita és 1-nek vallása nincs megállapítva. A szenátoroknak egy tekintélyes része hetenkint egyszer imaórán vesz részt, ahol a vallásos elveknek a nemzeti problémákra való alkalmazását beszélik meg. Hogy kik ezek az imádkozó szenátorok, azt politikai, illetve választási okokból nem szokták nyilvánosságra hozni. Minden esetre jó tudni, hogy a nemzet vezetői vallásos emberek. GYÜMÖLCSÖZŐ ÉLET — Nt. Daróczy Sándor “Egyházi Ujság”-jából vesszük — “Ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megösmerésére nézve” — mondja Péter apostol. Annak, hogy életünk gyümölcsöző lehessen, feltétele van. Meg kell lenni bennünk bizonyos lelki adottságnak, mert senki sem adhat mást, mint mi lényege. Az első követelmény az, hogy legyen hitünk, mert minden más keresztyén erénynek ez az alapja. A hithez pedig hozzá kell kapcsolnunk a jócselekedetet, a jócselekedethez a tudományt, a tudományhoz a mértékletességet, a mértékletességhez a tűrést, a tűréshez a kegyességet, a kegyességhez az atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandósághoz pedig a sze- retetet. Ha mindezek megvannak bennünk, akkor a mi életünk nem terméketlen lesz, hanem gyümölcsöző, az Igének pedig nemcsak hallgatói, hanem igazi megtartói, cselekvői leszünk. Amilyen az ember, olyan a munkája. Amilyen az élet, olyan a gyümölcse. Ha azt akarjuk, hogy cselekedeteink jobbak legyenek holnap, mint ma, akkor holnap jobbaknak kell lennünk, mint ma. "HUNGARICA AMERICANA" Ezen a címen kiadvány sorozatot indított meg Egyesületünk azzal a céllal, hogy abban elsősorban amerikai magyar írók kisebb terjedelmű olyan munkáit jelentesse meg, amelyek vonatkozásban vannak itteni magyarságunk történetével, vagy pedig jellegzetesen amerikai tárgyúak. A kiadványok a tárgy és a tanulmányok természete és hasznosítása szempontjai szerint angol, vagy magyar nyelvűek lesznek. Az első ilyen könyvecske, Dr. Reményi József clevelandi egyetemi tanár, a költő szép arcképével díszített “Sándor Petőfi” című pompás tanulmánya, Koszorús Gabriella magyar motí- vumú címlapjával már megjelent s azt ismertetés végett megküldöttük az összes amerikai magyar lapoknak és lelkészeknek. Előkészületben vannak Dr. Sziklay Andor: Koszta Márton esete (magyar), Vasváry Ödön: Unknown Kossuth paintings of Kutahia (angol) és Borshy Kerekes György: Magyar szolgálat Amerikában (angol-magyar) című munkái, melyekből kettő még valószínűleg ez év fo
