Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-10-01 / 10. szám
6 TESTVÉRISÉG mátus Egyesületünkbe. Mikor gyarapodik a család csakis mi hozzánk fordulnak. Milyen szép az, hogy egy családból minden tag beletartozik Egyesületünkbe, mely sok árva és sok öreg könnyeit letörli. Ha minden magyar család igy érezne, akkor mi nekünk nagyon sok tagunk volna. Az ilyen testvérben van a mi jövőnk...” id. Török János családját szivből köszöntjük. Példaként állitjuk minden amerikai magyar református család elé. Id. Török János elmondhatja: “Uram! akiket reám bíztál, mind itt vannak. A drágagyöngyök Egyesületünk gyöngyfüzérén ékeskednek. Egy sem gurult el, egy sem veszett el közülök!” NEW BRUNSWICK VÁROSÁBAN két magyar református egyházunk és három egyesületi osztályunk van. A 32, 302, 308. számú new brunswicki osztályok ügykezelői Daruka István, Nt. Kosa Andrásné és Nt. Bálint Lajos. Egyesületünk hagy családjába 561-en tartoznak brunswicki testvéreink közül. Nt. Kosa András pásztorsága alatti egyház népe megújította, kifestette, uj bútorral látta el templomát. A művészien megszépített templom avatási ünnepélyén ott volt Egyesületünk is. Az ünnepi prédikációt elnökünk, az avató imát pedig Bethlen Otthonunk igazgatója mondta. A meghatóan szép ünnepélyen 15 lelkipásztor és igen nagy gyülekezet vett részt. Nt. Kosa András lelkipásztornak és a gyülekezet áldozatkész tagjainak szivből gratulálunk! KEDVES LÁTOGATÓK örvendeztettek meg minket washingtoni Kossuth Házunkban. East Chicago, Ind.-ból Balogh Antalné, Szabó György és neje, Highland, Ind.-ból Tóth János és neje, Allentown, Pa.-ból Papp testvér, Cleveland, O.-ból Dula József clevelandi megbízottunk kereste fel Kossuth Házunkat. Mindnyájan büszke örvendezéssel szemlélték az épület szépségét, alkalmatosságát és igen nagy elismeréssel adózva távoztak lakóhelyükre, hogy ott Egyesületünk szószólói legyenek. Dr. Újlaki Ferenc elnök MIÉRT? Irta: Nagy Lajos* “Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos fájdalmukból Egy ifjú-ősi könny, magyar könny — Miért is? És utána, mint a zápor Jön a többi könny, Miért is, miért is, miért is? S nincs vége könnynek és miértnek, Fölöttük hahota köszön, Hahotája, akik nem értenek S akik sohase kérdik s kérdték: Miért is?” Ady Endre, a nagy magyar költő irta ezeket a sorokat “Négy-öt magyar összehajol” c. versében. Mintha a nagy költő leült volna vándorbotot vett magyarok közé, amikor vonatjuk elhagyta a határt, amikor először szakadt rájuk a testvértelenség, az ismeretlen világtól való félelem, a tanácstalanság s annak fájdalmas felismerése, hogy jaj, messzebb tévedtek, mint ahogy * Mutaivány a szerzőnek "Kövek a Jordán medréből" c. kiadványából. a kis falu harangja elhallatszik, amikor a kinzó honvágy felsikoltott bennük az odahagyott drága fészek után. Az emberi élet miért-ekkel van tele, mig ezekre feleletet talál az ember, rendszerint elcsorog a vére, kihűl a szive, vagy földrebukik a kereszt alatt. Igen nagy dolog a miért-ekre feleletet találni, olyasfajta valami, mint amikor az eltévedt, siró gyermek anyai ölbe talál, a lázas, gyötrődő beteg gyógyitó álomba merül, viharorgonáját lágy szellő váltja fel, ami alig mozgatja az eperfa lombját, mikor toronymagasságu hullámok sima tükörré szelidülnek. A magyar történelem egy örök miért-ek sorozata, amire nagyon kevés megnyugtató feleletet találunk. Egy óriási “miért” a Muhi puszta, amire hétszáz esztendő sem tudott adni megnyugtató feleletet. Egy észtveszejtő “miért” Mohács. Én innen származtatok minden magyar bánatot, mint ahogy a hivő számára a bűnbeeséstől ered minden tragédia. Nagymajtény, Világos, Trianon, Páris, egy-egy óriási “miért”, amelyre megnyugtató feleletet sohasem lehet adni. Egy óriási “miért” a magyar történelemben az is, hogy annyi jó, vállalkozó szellemű magyarnak miért kellett otthagynia az otthonát, az ősi földet s beleépíteni verejtékét, tudását, szorgalmát és életét egy másik haza földjébe, kultúrájába és nem a sajátjába. Emberileg igy felelhetünk erre a “miért”-re. A magyar szivében kitörölhetetlenül ott égett a vágy egy kis fészek után, egy pár hold föld után, amelyik neki és családjának a kenyeret biztosítja. A magyar emberben
