Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
2 TESTVÉRISÉG % fi % Kä # : . » ? ' w » : i :: J » s 1 : i w % : 1 n % yL : 1 : j w MOST SZÁZ ÉVE 1851 FEBRUÁR A magyar számüzöttek téli, bezárkózott élete még nehezebb volt, mint az, amit a többi évszak kellemesebb napjaiban éltek. A gyanú, a félelem mindenkiben erősebb ilyenkor. Kossuth sem volt kivétel. Igaz, hogy őt állandóan felkeresték titokzatos alakok, akikről a legtöbb esetben nem volt könnyű megállapítani, hogy kicsodák. Mindegyik tervvel jött és megbízatást akart, le- vélközvetitést, szöktetést ígért. Fantasztikus mesék kavarogtak a levegőben, milliókról, mázsányi ezüstökről s közben Kossuth állandóan aggódott, hogy hátha megmérgezik? Február 4-én gróf Teleki Lászlóhoz irt levele is erről tanúskodik. Ő maga jelenti a nagyvezérnek, hogy Ausztria meg akarja öletni, — ami, a közelmúlt eseményeit tekintve, valószínűleg nem is volt túlzás. Az újév hangulatában kialakult közeledés a számüzöttek között nem hozott teljes eredményt. Régi, engesztelhetetlen ellenségeinek érzése nem enyhült a kormányzóval szemben. Hetekig, hónapokig nem is látták egymást. Gróf Batthyány Kázmérné egy levelében azt Írja, hogy több mint három hónapja nem látták Kossuthot, aki “a vörösökhöz húz.” (Vörösök alatt akkor a polgári liberalizmus szélsőségesebb elemeit értették. Jó három évvel azelőtt ugyan már megjelent Marx és Engels Kommunista kiáltványa, de erről alig tudott valaki.) Ebben a hónapban az Egyesült Államokban döntő lépés történt a magyar számüzöttek szabadonbocsátása érdekében. Épen egy évvel ezelőtt Soulé louisianai szenátor már adott be egy erre vonatkozó javaslatot, amelynek lényege az volt, hogy az Egyesült Államok kormánya járjon közben a török kormánynál a magyarok érdekében s hogy átszállításukra amerikai hajókat küldjenek. Akkor efölött nem szavaztak akkor, azonban most, 1851 február 26-án Foote és Shields szenátorok ugyanilyen közös javaslatát elfogadták. Pár nap múlva a képviselőház is hozzájárult eh ez, de még mielőtt ez megtörtént volna, Daniel Webster külügyminiszter máris utasította Marsh kons- taninápolyi követet a magyarok elbocsátásának kérésére, hajót ajánlva fel, mely őket az Egyesült Államokba hozza. A hajó már ott. is volt a Földközi tengeren, egyik hajója a négy hajóból álló amerikai flottának, amelyet az Egyesült Államok, nemzetközi megegyezés alapján tartott ott egy-két éve, hogy segítsenek az északafrikai kalózbandák letörésében. A kiszemelt hajó a “Mississippi” volt, az amerikai flotta legújabb és legjobb hadihajója. A svadron vezére a beteges Commodore Charles Morgan volt, a “Mississippi” kapitánya pedig Captain John Collings Long. Ezekben a hetekben a hajó a nápolyi kikötőben állott. Február 19-én az amerikaiak nagy bált rendeztek rajta, amelyen sok olasz vendéggel együtt a négy hajó tisztikara vett részt. A New York Herald márc. 29-i száma hosszas leírást ad az eseményről. A hajóbálon ott volt Marsh követ is, aki a “Mississippi”-n ment vissza Konstanti- nápolyba, mivel külön rendelet nélkül is tudta, hogy kedvező kongresszusi döntés esetén, (amiben senki sem kételkedett) ez a hajó fogja a magyarokat Amerikába vinni. Ä kongresszusi események és Webster intézkedései mindenben igazolták ezt a felfogást, de a szabadonbocsátás Ausztria makacs ellenzése miatt egészen szeptemberig váratott magára. A- fenti sorokban szereplő egyéniségekkel többször fogunk találkozni az ezután következő másfélesztendő fantasztikus történetének leírásában. Meg fogjuk látni, hogy az amerikai politikusok többségének részéről Kossuth megsegítése és áthozatala mögött jórészben politikai érdekek lappangtak, mert ki akarták használni a már akkor is elég tekintélyes számú német szavazat megszerzésében. Látni fogjuk, hogy bár az amerikai nép őszintén lelkesedett a magyar ügyért és Kossuthért, a hivatalos körök itt is, épen úgy mint Franciaországban és Angliában, inkább féltek tőle, mert felforgatónak tartották. Kossuthnak tömérdek barátja mellett komoly ellenfelei is voltak, főleg politikusok, akiknek nem nagyon tetszett, hogy Kossuth épen egy elnökválasztó esztendőben tőlük vette el a színpadot. A “vörösökhöz” való húzás vádja azon alapult, hogy Kossuth ebben az időben már összeköttetésben állott az olasz szabadságtörekvések legkiválóbb vezérével, Mazzini- val. Mazzini nagytudásu és j óakaratu ember volt, de nagyszabású tervei akkor még meglehetősen zavarosak voltak, annyira, hogy sokszor ellentétbe került Kossuth sokkal mérsékeltebb felfogásával. Megérkezett egy Adrian Lemmi nevű szertelen fiatalember is, aki mint Mazzini kiküldöttje, Kossuth környezetébe került s át is jött vele Amerikába, itt azonban később nem hallatott magáról. Vasváry Ödön k te m f í L i te te % f i & m s : ft ft m f í L I te te
