Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 11 lassay Sándor volt, akinek az általa álmodott Bethlen Otthonból most elismeréssel teszünk végtisztességet. Isten utai kifürkészhetetlenek, csodálatosak, de áldottak és célhozvezetők. Csudálatos és áldott akarata volt az Istennek az a rendkívüli körülmény, amelyen keresztül Kalassay Sándor a magyar református árvaházat és aggmenházat kortársaival és az áldozni tudókkal megalapitotta. Csudálatos és Istennek áldott ajándéka volt e mindnyájunk nagy halottjának élete, hite, szeretete, egyházi, társadalmi életünkben, valamint az árvák és elesettek életében végzett eredményes munkássága is. De csodálatos és hiszem isteni célokat szolgáló akarata a Meny- nyei Atyának az is, hogy e nagy halottunk által alapitott szeretet otthonban az árvák és öregek gondviselőjéül, szerény személyemben azt hivta el — az első árvaatya utódjául, — akit ő keresztelt és akit az általa 21 évig végzett árva és öreg gondozásra ő inspirált. A magyar Mórián megalapított és nagy halottunk nevével örökre egybeforrt magyar református árva és aggmenház minden még élő és ő általa valamikor gondviselt árvájával és öregével, a most vezetésem alatt álló Bethlen Otthon minden gyermek és öreg lakójával egyetemben, a boldog viszontlátás reményében, a hála és kegyelet adóját leróva igy búcsúzom az első árvaatyától: Keresztelő Lelkészem, nagy elődöm, a legszebb álom álmodója, nagy tervek megvalósítója, az úttörő lelkészek egyike, amerikai magyar református életünk legjobb ismerője és történésze; egyházak szervezője, az építő pásztorok legnagyobbika, hitünk, fajtánk árvái és öregeiért önmagát feláldozni tudó hiv szolga, a magyar Mórián az áldozatos és testvéri szeretet házának megalapítója, árváknak atyja, az Urnák több mint félszázadon át hűséges szolgája, Dr. Kalassay Sándor, akit megbecsültünk, most pedig szivünk szeretetével bocsátunk el az árvák és öregek nagy családja nevében azzal az imádsággal, hogy az Ur gazdag életedért kegyelmébe vesz és a mennyei koronával koronáz meg, Isten veled. .. IGAZGATÓI JELENTÉS Az Amerikai Magyar Református Egyesület Bethlen Otthona 1949. évi munkálkodásáról. GONDVISELTJEINK Gondviseltjeink száma 1948 dec. 31-én 20 gyermek, 44 öreg, összesen 73 lélek volt. 1949- ben felvettünk 12 gyermeket, 1 öreget, igy gyermekeink száma 41, öregeink száma 45, az év folyamán összes gondviseltjeink száma 86 lélek volt. Éhez hozzászámítva a hivatalnokokat, alkalmazottakat és családtagjaikat, teljes létszámunk az év folyamán 102 volt. Év közben gyermekeink közül újra otthont alapitott szülőkhöz visszaadtunk 8 gyermeket. Középiskoláit elvégezte, otthonunkban 18-ik életévét elérte 2 gyermekünk, akik közül az egyik nővéréhez költözött, gyári munkát vállalt és önfenntartó lett. A másik a hadsereg kötelékébe lépett. Adoptálásra kiadtunk 1 gyermeket, férjhez adtunk 1 leányunkat, kinek férje is Bethlen Otthonunk neveltje volt több éven át. Gyermekeink esküvője kis templomunkban folyt le s a meghatóan szép esketési szertartást az igazgató és felügyelő végezték. Gyermekeink száma az év végén 29 gyermek volt. Az öregek otthonába, mivel 45 öreggel teljesen megtelt, az év folyamán csak egy öreget vehettünk fel. Az öregek családjából évközben orvosi tanácsra állami intézetbe kellett helyeznünk két öregünket, ezeken kívül meghalt négy öregünk (3 férfi, 1 nő), akiknek az otthon szabályai értelmében a tisztességes temetést megadtuk és két esetben kívánság szerint halottat megjelölt városba és temetőbe szállíttattuk. A fenti változások után az év december 31-én öregeink száma 39 maradt, akiknek átlag élet kora 75 és 90 között volt s épen ezért nem meglepő, hogy a múlt év folyamán 34 öregnél 95 külöm- böző esetben volt szükség orvosi kezelésre. Az orvosoltak közül 8-an összesen 141 napon át kórházi kezelésben is részesültek. Gyermekeink egészségi állapotáról természetesen, kedvezőbben jelenthetek. Az év folyamán 28 gyermek megbetegedésénél, 21 esetben volt orvos, kórházi ápolásra pedig csak 2 esetben volt szükség. Nagy családunk testi és lelki gondviseléséről igaz lélekkel mondhatom, hogy minden gyermekünket és öregünket szeretettel neveltük és gondviseltünk. A betegekhez lehajoltunk, bajaikban, problémáik közepette és kétségeikben segítségül voltunk. Arról, hogy öregeink és árárváink testi és lelki szükségleteit legjobb tehetségünkkel igyekeztünk kielégíteni, Felügyelő Bizottságunk tagsága tanuskodhatik, akiknek 10 gyűlésen volt alkalmuk nem csak a felügyeletet gyakorolni, de az intézet teljes vezetését is felülvizsgálni. Otthonunk vezetéséről, öregeink és árváink gondviseléséről az évi igazgatósági gyűlés is elismerőleg nyilatkozott. Fő törekvésünk és egész múlt évi munkánk célja és mozgató ereje az volt, hogy békés, nyugodt, testi és lelki megelégedést nyújtó otthont adjunk az élet őszén és telén járó öregeinknek s e mellett becsületes jó polgárokat, Isten-félő, hitüket, fajtájukat és embertársaikat megbecsülő fiakat és leányokat nevelő otthonná tegyük gyermekeink számára. Annak a felelősségnek a súlya alatt dolgoztunk, szolgáltunk, irtunk és beszéltünk, neveltünk és gondviseltünk, hogy otthonukat ne csak bentlakóink, hanem kívülről segítő és munkánkat szemlélő jóakaróink előtt is megbecsült otthonná tegyük.
