Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-05-01 / 5. szám
14 TESTVÉRISÉG MOST SZÁZ ÉVE 1850 JÚNIUSA Kossuth kutahiai tartózkodásáról ellentétes leírásokat olvasunk. László Károly, a fiatal honvédtiszt, aki természetesen ró- zsásabb színben volt hajlandó látni a dolgokat, derűsen ir és szinte csak a kellemesebb részleteket írja meg. Kossuth nem egyszer borzasztó helynek Írja le a török kisvárost és környékét, különösen a hideg miatt panaszkodik és “ördögi gondolatnak” mondja, hogy épen oda küldték őket, a kietlen, zord, csúnya vidékre, amely egészségtelen is. Az osztrákok kémei oda is követték őket, akiknek jelentései sűrűn mennek Bécsbe, legtöbbször egészen pontos értesülésekkel, amelyek között még az is ott van, ha Kossuth leesik a lováról. 1850 júniusa külömben újra nagy örömet hozott a folyton dolgozó kormányzónak: a hónap közepén megérkezik három nehezen várt gyermeke: a kilencéves Ferenc, a hatéves Lajos Tódor és a hétéves Vilma, aki 19 éves korában elhalt. (Kossuth elég későn, 39 éves korában nősült.) A gyermekeket a kormányzó nővére, Lujza, Ruttkay József abonyi postamester felesége kisérte el, nevelőjük, Karády Ignácz társaságában. A gyermekeket először a Bakonyban rejtették el, de elfogták és egy darabig a pozsonyi várban őrizték őket. 1850 május 26-án indultak Pestről, gőzhajón, nagy tömeg lelkendező jókívánságai közepette. Kossuth pontosan tudott jövetelükről és tizenkét magyar lovas és egy csapat török dzsidás kíséretében lóháton elébük ment. Felesége hintón kisérte a menetet a két órás utón, ahol alig telepedtek le, a gyermekek máris megérkeztek. A Kos- suth-pár érthető boldogsággal ölelte át a gyermekeket, akikért annyit aggódtak. A törökök újra kitettek megukért, díszes katonai fogadtatással, tűzijátékkal. Pár nap múlva a lovagias magyarok Ruttkayné tiszteletére rendeztek vacsorát a már említett “Kossuth kertben”, amelyen a szorgalmasan tanuló “dalkar” is szerepelt. A pompás vacsora mellett megint volt tűzijáték is. (Ruttkayné nemsokára visszatért Magyarországra, ahol azonban letartóztatták. Amerikába vándorolt három fiával, akiknek egyike, Albert, a polgárháborúban őrnagy lett. Ruttkayné később Kossuth háztartását vezette egészen a kormányzó haláláig.) A kémek buzgón szimatolnak és gyors egymásutánban küldik a legképtelenebb híradásokat Kossuth állítólagos szökési és forradalmi terveiről. Coburg herceget akarnak becsempészni az országba, hogy állam- csinyszerüen megkoronázzák (ilyen gondolat csakugyan volt a szabadságharc vége felé), a magyarok fel akarják gyújtani Kutahiát, hogy a tűzben Kossuth és kísérete elmenekülhessen és igy tovább. A kémek tömérdek pénzbe kerülnek, ami érthető, hiszen a nemeslelkü török főparancsnok, Szulejman bey is havi 200 aranyfrankot kap az osztrákoktól és maga dicsekszik azzal, hogy milyen eredményesen vigyáznak Kossuthra. A kutahiai magyar élet külömben csak olyan magyar élet volt, mint másutt. A néhány tucat magyar nem élt békességben. A két Perczel fivér, Batthyány Kázmér gróf és még néhány an teljesen távoltartották magukat a többiektől. Kossuth lelkiállapotát körülbelül helyesen Írták le a kémek (jelentéseik ma is megvannak a már megnyitott bécsi titkos levéltárban). Elmondták róla, hogy állandóan lehangolt, szörnyen ingerlékeny, aludni alig tud, legbizalmasabb embereitől is elzárkózik. Később László Károly is azt Írja, hogy elvesztette minden reményét, mert Kossuth, mindnyájuk fő reménysége, már csak árnyéka önmagának. Nem segít a helyzeten, hogy Kossuth- né itt is az maradt, aki volt: meglehetősen üres gondolkozásu, nagyravágyó, fen- héjázó asszony, akinek véglegesen fejébe szállt az elhervadt dicsőségből kétségtelenül megmaradt világhír: tovább is rendületlenül játssza az “első asszonyt”, akinek még arra is van gondja, hogy szakácsának katonai rangot adasson. Kossuthot állandóan 15—20 magyar lovas kiséri, amit szintén nagyzolásnak vesz az, aki mindenbe bele akar kötni, bár ennek más magyarázata is van: a kémek ottlétéről, orgyilkosok lappangásáról mindenki tud és Kossuthné természetesen épen úgy félti a férjét, mint a vele feltűnő lelki rokonságban levő Lincolnné később a maga férjét féltette. Már az év áprilisában azt jelenti az egyik kém, hogy Kossuth igazi környezete most már csak öt emberből áll. Kutahia gyalázatos éghajlata is kezdi éreztetni a hatását. A kémek már biztatólag Írnak, hogy a Kossuth kérdés magától fog megoldódni, ami alatt természetesen csak egyet lehet érteni: hogy Kossuth napjai meg vannak számlálva. Vasváry Ödön.
