Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 7 ÚJÓLAG RÉGI BŰNÖK Uj és uj miértek uj és uj talánok. Félek, hogy kiégek, mielőtt minderre uj választ találok. Uj, keserű vádak magyartépő átkok a fejemre szállnak, s égetik a bőröm, mint tüzes zsarátnok. Uj s uj tragédiák születnek ó bűnön: civódó néü fiát egyenként sütik meg sok idegen tűzön. INNEN NEM TUSAKSZOM Innen nem tusakszom veled, csak múltadról énekelek, meggyötört, szép fajtám. Innen nincs panasz, nincs átok, mert csak lángot és sirt látok lent a Tisza partján. Innen nincs vád, könnyek, kétség, csak belém hullt ezer szépség virágbontó fádról. S fellobog bennem az élet, mert sorsomra választ kérek most is odaátról. (Austria) Bakó Elemér INTELLIGENS EMBER — HIVŐ EMBER (U. S.) Minden bajba jutott korszak megha- sonlott embere előtt fel szokott vetődni létének értelme, azaz emberi hivatásának kérdése és viszonya a Mindenhatóhoz. Ilyenkor, a formát és tartalmat cserélő időkben, tragikus az embernek életérzése, mert a kérdésre adott válasznak igazságát csak későbbi korok igazolhatják vagy vethetik el. így a XIX. század természettudományos materiálizmusában hivő ember, a gőgös ember, önmaga felől azt a feleletet adta, hogy az intelligens ember, a tudós ember nem lehet hivő ember. Ebben a szemléletben a tudás felfalja a hitet, a hitetlenség meg az ember boldogságát. Az a kor volt az, mely messzehangzóan hirdette a tudomány mindenvalóságát, mikor mindent meg tudtunk már magyarázni és fejteni. Ennek a kornak embere jelentette be: legyőztük a természetet. Ennek az időnek gőgös teremtménye volt az az orvostudomány, amely már nem a beteget gyógyította, hanem a betegséget. Ennek a tudománynak árnyékában “sikerültek "ól operációk”, de “haltak meg sorra a páciensek”. Vagyis a tudás öncéllá vált és az “intelligens” ember egyenest a Teremtőnek szerepét igényelte. Századunk napjaiban válik világossá a múltnak, a gőgös embernek tévedése. Akinek megbukott világnézete, bölcseleti látása, politikai élete és nem utolsó sorban evangéliumot tagadó istentelensége. Ma már sorra jelentkeznek a hivő tudósok, a vezeklő bölcselők és a hegyibeszédet valló politikusok. Nekik újra kell fo- galmazniok a tagadó ember igazságait. Mert minél mélyebb a tudása a kereső embernek, annál jobban reádöbben parányi voltára, minél nagyobb az intelligenciája a kutató léleknek, annál szélesebb horizonton látja a Teremtő rendjét. Vagyis ma már tisztán látható, hogy csak a nem intelligens embernek, s nem tudós embernek lehetnek hiedelmei, lehetnek téves tanai. Csak a nem intelligens ember képzelgi magát a Mindenség középpontjának és ezért nem tud megállani az evangélium, a történeti keresztyén- ség rendjén. Csakis a nem intelligens ember volt képes ember arcára teremteni az Istent. Viszont az intelligens embernek, a tudás emberének rendezett a hite, fel tudja ölelni az emberiség belső rendjének nagyszerűségét és el tud igazodni a Mindenség törvényszerűségében, amelyhez az ember mint paránya az Egésznek, csak alázattal emelheti fel rációját. Az intelligens ember, a tudás embere az Isten arcára teremtődik. Századunk válasza igy hangzik a felvetett kérdésre: csak az igazán intelligens ember, tudás embere, aki hivő ember.
