Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-01 / 1. szám

8 TESTVÉRISÉG BOGÁR ISTVÁN Születésének hatvanötödik évfordulóján, 1949 december 29.-én, szólította el őt tőlünk hirtelen az Ur. Még abban az évben, Sylvester kor, el is temettük egy Maryland államban levő falusi temetőbe, közel kis farmházához, ahol életének utóbbi esztendeit töltötte, húsz mértföldnyiről járva be naponta hivatalába. Néhai jó hivatalnokunk, munkatársunk és testvérünk, Bogár István Békéscsabán született. Iskoláit ott, Szarvason, Kolozsvárott és Berlin­ben végezte. Amerikába jötte előtt a pápai refor­mátus kollégium tanára volt. Itt először egyházi vonalon akart elhelyezkedni, majd az Amerikai Magyar Népszavánál kapott alkalmazást New Yorkban, később pedig a lap bethlehemi kerü­letének ügyeit intézte. Innen hívtuk őt 1937-ben Református Egvesületünk központi szolgálatába, ahol haláláig teljes hűséggel és ambícióval dol­gozott s ahol csak barátokat szerzett magának és egyesületünknek. Csendes természete, kitűnő modora s kedves humora hamarosan népszerűvé tették őt, bárhol jelent is meg. Konvencióink mindig és mindenkinek szívesen rendelkezésére álló “Bogár bácsija” kedves emléke maradt de­legátusainknak. Kerületi szervezőink nem is ál­modhatnak jobb embert levelezésük s apró-csep­rő ügyeiknek intézésére őnála. Mi, akik több mint egy évtizede dolgoztunk vele együtt, mély megrendüléssel vettük szivünkre elhunvtát. Nem csak a munkatársat, de a megértő és őszinte jó barátot is gyászoljuk benne. Azt a ritka ember­típust, akit oly nehéz megtalálni s még nehe­zebb pótolni. Özvegyet hagyott sz. Kovács Ida személyé­ben. Két felnőtt gyermeke, Bogár Zoltán wash­ingtoni rádiómérnök, feleségével s két fiú uno­kával, leánya pedig, Bogár Katalin, férjezett Charles Sutton, bethlehemi lakos, két leányuno­kával állták körül ravatalát, melynél a szertar­tást Egyesületünk elnöke végezte s ahol könnyes szemekkel búcsúzott tőle sok barátja, szomszédja és hivatali kollegái, épen csak e sorok írója nem, akit abban az időben betegsége akadályozott. Bizonyára nagy csapást jelent a mi Bogár Ist­vánunk elhunyta annak a kiterjedt óhazai ro­konságnak is, kiket olyan szerető gondossággal segített az utóbbi esztendők nyomorúságában. Hálásak vagyunk a Mindenhatónak, hogy néhai jó barátunkat valaha is adta nekünk mun­katársul, de megnyugszunk az Ő akaratában, aki hazaszólította őt az Atyai Házhoz. Szüksé­günk van pedig a Szentlélek Isten segítségére mindnyájunknak, kik hozzá közelebb állottunk, hogy vigasztalódhassunk. Imádkozunk, hogy az számunkra megadassák. Borshy Kerekes György KOSSUTH LAJOS GONDOLATAIBÓL Amely nemzetet semmi sem képes lelkesíteni an­nak órái megszámláltattak. * * * * Célban hajthatlanul következetesnek kell lenni, de az utak, módok megválasztásában a körülményekhez kell alkalmazkodni. Ez a józan politika. Ez annak értelme, hogy a politika az exigenciák tudománya. Ha valaki oly utakhoz ragaszkodik, melyeket a tapasztalás mpraktikabiliseknek mutatott, ne dicsekedjék követ­kezetességgel, mert a célt áldozza fel az eszközöknek, s ez a legnagyobb következetlenség. * * * Polgári társaság emberekből áll s mivel azokból áll, nem lehet ment emberi gyarlóságoktól. Nem hi­bázni ítéletben, nem tévedni számolásban, nem bot­lani cselekedetben embernek nem adatott s amint em­ber hibázik, botlik és tévedez: úgy a polgári társaság. — Egy lélektani törvény uralkodik mind a kettő felett. * * * Élő fát gyökerei tartják fenn, gyökerei táplálják. Nemzetek élő fák, melyeknek fentartó, tápláló gyökere történelmök. * * * Minden kornak megvan a maga vezéreszméje, mely a kor törekvéseinek irányt szab. Az emberi dolgok rendjében fekszik, hogy e törekvés némely egyesek munkásságában pronunciáltabb módon jusson kifejezés­re mint másokéban, de azok, akiknek a pronunciáltabb munkakör jutott, nem szerzői a kor vezéreszméjének, hanem annak produktumai; szerepök a képviselés sze­repe nem a teremtésé. * * * Én ... mindig azon nézetben voltam, hogy politiká­ban az érdektalálkozás határoz, s hogy vannak esetek, midőn az érdekek a legellentétesebb elemek közt is találkozhatnak, mint találkoztak az észak-amerikaiak függetlenségi harcában az amerikai republikánusok s az abszolutisztikus Franciaország érdekei. Én hát... mindig kész leszek a segítséget elfogadni akárkitől is, ha hazám függetlenségének visszaszerzéséhez vezethet. Elfogadnám, szoktam volt mondani, magától az ördög­től is, csakhogy vigyáznék, hogy el ne vigyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom