Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 7 AZ ELNÖK ÜZENI "REZEDÁK KÖZT, VIOLÁK KÖZT..." Orosz fogságba került magyar katona irta azt a gyönyörű verset: “Rezedák közt, violák közt, álmaimban most is gyakran látlak, fehér hajú édesanyám! Tudom most is értem öl a bánat! Most sincsen más imádságod, hogy a fiad hazavárod, értem hull a forró könnyed....” Ami szivünk érzésének kifejezése ez. Különösen azoké, kiknek az óhazában maradt édesanyánk. Mert múljanak bár az évek, sőt évtizedek, lelkűnkben kitörölhetetlenül ott él két édesanyánknak a képe: szülőhazánké és édesanyánké! Minél több idő telik el, annál szentebb, drágább ez a kép, annál tisztább szeretettel, könnyben úszó szemmel mondjuk: “álmaimban most is gyakran látlak, fehér hajú édesanyám....”....szülőhazám! Lelkem mélyén szunnyadó érzést csákányvágásként hozta fel most az a hir, hogy Ntü Vasváry Ödön számvevőnknek édesanyja, 87 éves korában, Makó városából, hazament az Atyához. Fiatalon, harminc éves korában, három gyermekkel, maradt özvegyen. Két fia Amerikába került. Egyik a U. S., másik a Krisztus katonájaként. Leánya maradt vele. Az 57 évig özvegységben élt édesanyát, az Amerikába került két fia közül a fiatalabb sohasem, az idősebb fiú, Ntü Vasváry Ödön, egyszer látta viszont. Én egyszer találkoztam vele. Akkor még Szegeden laktak. A szegedi templomban prédikáltam 1938-ban. Az istentiszteleten ott volt Vasváry édesanyja és nővére is. Alig végződött el az istentisztelet, hozzám jött. Átölelt. Könnye összefolyt az enyémmel, mikor azt re- begte: “mintha az én fiamat ölelném.... Istenem! mikor látom meg ödönkémet!” “Most sincsen más imádságod, hogy a fiad hazavárod, értem hull a forró könnyed....” Vasváry Ödön nem mehetett haza. De alig múlt hét, hogy a háború befejezése után, csomag, vagy a gyermeki szeretetnek száz és száz jele, Vasváryék otthonából, szivéből, ne áradt volna az óhazában élő édesanya felé. Boldog hónapok, esztendők voltak ezek. Az egymástól testben távol élő, szerető szivek, lélekben, szeretetben való együtt járása. És most szép csendesen hazament a 87 éves édesanya. Testét az ősök által ajándékozott kápolna kriptájába helyezték, de ő maga odament az atyai hajlékba, hová az óhazából is, innen is, egykor mi is elmegyünk, boldog viszontlátás után örökké együtt leszünk. Vasváry Ödön fájdalma a mi fájdalmunk, reménysége a mi reménységünk. Akit “rezedák közt, violák közt, álmainkban gyakran láttunk”, fehér hajú édesanyánkat viszontlátjuk igazi, örök hazánkban. "NINCSEN SENKIBEN NAGYOBB SZERETET annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” Dr. Dienes Barna ezt a szeretetet mutatta meg. Krisztus szolgája volt. Az Ő szolgálatának szociális oldala ragadta meg lelkét legjobban. Ezt domborította ki, mint pásztor és mint tanár. És mikor a magyarság szétszóródott az egész világra, elment hogy a szétszóródott gyöngyszemeket, az “elgurult pénzdarabokat”, a magyar reformátusokat összeszedje, pásztorolja. Előbb Európában, azután Dél-Amerikában végezte ezt a szolgálatot. Bizonyságot tett arról, hogy “még az életem sem drága, csakhogy elvégezzem azt a szolgálatot, melyre elhivott az Ur.” Ilyen szolgálat közben, Argentinából, hivta haza a Főpásztor. Özvegyét, árváját vigasztalja meg az Ur, ő rajta pedig teljesítse be: “aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” "JÖJJ — LÉGY SEGÍTSÉGÜL Ml NEKÜNK!" A macedóniai férfiúnak ez a kiáltása hangzik felénk magyar testvéreink ajkáról. Az Európában élő százezer magyar hontalan esedezve arra kér, hogy tegyük lehetővé az idejövetelüket. Adjunk assurance-t, nyissuk meg előttük a hontalanságból kivezető ajtót. Ezen a téren olyan égető és sürgős a segités munkája, hogy a Segélyakció és az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatóságának február 13 és 14-én tartott gyűlése kimondotta, hogy mindkét intézmény főmunkájául a hontalanok megsegítését tűzi ki. Az Európában élő százezer magyar hontalan mellett tőlünk kérnek és várnak lelki segítséget azok, akiknek már sikerült valahová eljutni. Afrikából, Aust- ráliából, Dél-Amerikából egymásután jönnek a segélykiáltások: “Jöjj — légy segítségül mi nékünk!” Ezek a testvérek Bibliát, énekes és ima könyvet kérnek. Austráliából Írja Dr. László András ügyvéd: “Aust- ráliában egyre többen vagyunk magyarok. Segítséget kérünk tőletek. Az első bajunk: nincs magyar nyelvű Bibliánk és zsoltárkönyvünk. Lelkészünk sincs. Sydneyben, karácsony másod napján, én — ügyvéd létemre — rendeztem magyar nyelvű istentiszteletet. Bibliát és zsoltárkönyvet csak rövid időre kaptam kölcsön. Az istentiszteleten 31 magyar és 51 austrál volt. Egy idős austrál asszony azt mondta, hogy konfirmációja óta nem volt úgy meghatva, mint ezen a magyar istentiszteleten.... Havonta szeretnénk magyar istentiszteletet tartani.... szegények vagyunk.... segítsetek rajtunk, hogy ne sülyedjünk el a vallástalanság mocsarában....” Ennek a szükségletnek kielégítésére alakult meg a Lelki Szolgálat Barátainak társasága. Amerikai Magyar Segélyakció, Amerikai Magyar Szövetség, Lelkiszolgálat Barátai! Mindhárom segíteni akar. Csak úgy tehetik, ha mi segítünk. Kiváltságnak kell tekintenünk azt, hogy Isten ránk bízta ezt a szolgálatot. Beteljesitjük-é? “Jobb adni, mint venni!” Mi még mindig adhatunk. VERBA SÁNDOR testvérünk írja: “Valamikor régen Whitsett, Pa. számot tevő magyar telep volt. Szép számmal éltünk itt magyarok. Ntü Kalassay szervezett itt egy kis gyülekezetét. Beszereztük az urasztali és keresztelő edényeket. Minden hónapban egyszer volt istentisztelet.... Múltak az évek. Megszűnt az itteni bánya. Ki van bányászva. Népünk széjjel ment, megszűnt az egyház, a szent edények itt maradtak....” És a szent edényeket hozzánk küldte el Verba testvérünk. A whitsetti kis bányász helyről az ország fővárosába kerültek a szent edények, hogy itt teljesítsék tovább szolgálatukat. Hálás köszönet érte! Majd a washingtoni magyar istentiszteleteken fogjuk használni. UJ HIVATALNOKUNK Bogár István központi hivatalnokunk halála után megüresedett munkakör ellátására Eszenyi Lászlót alkalmazta a tisztikar. Eszenyi László febr. 15-én foglalta el hivatalát. Reméljük, hogy uj amerikás magyar testvérünk befogadó hazánkban és a mi testvéri közösségünkben békés, nyugodt életet találva, szolgálatára lesz Egyesületünknek és magyarságunknak. Isten hozta körünkbe, Egyesületünk munkamezejére! Dr. Újlaki Ferenc •••—••• "JÓL ESETT A SZERETET" Kedves Elnök ur! Jóságos vigasztaló sorait nagyon köszönöm. Eddig nem volt erőm Írni. Végtelenül jól esett az a szeretet és részvét, melyet az egész Egyesület vezetősége velünk éreztetett, férjem hirtelen elvesztésekor. Rettenetes csapás nekünk és nehéz lesz beletörődni a szomorú valóságba. Azt a végtelen jóságot, szeretetet és részvétet sohasem fogom elfelejteni. Isten áldását kérem mindazokra, kik oly feledhetetlenül jók voltak hozzánk. Lairel, Md. Testvéri szeretettel Bogár Istvánná
