Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 5 A szénmezök magyarjai ünnepre gyülekeztek Morgantownben, W. Va. 1950. november 5-én. Pittsburghtól kezdve déli irányban Duques- ne, McKeesport, Donora, Daisytown, Brownsville, Uniontown, Point Marion, Morgantown és környékén megtelepedett magyarok intézményeinek küldöttségei Morgantown, W. Va. városában mintegy 300-an összegyülekeztek, hogy résztvegyenek a Morgantowni Magyar Református Egyház megválasztott lelkipásztorának, Ber- náth Árpádnak a lelkészi hivatalába való beiktatási ünnepélyén. Az ó-hazai magyar református gyülekezetek életében mindenkor és mindenhol felejthetetlen ünnepnap volt a megválasztott lelkipásztornak a hivatalába való “papbeiktatási” ünnepe. Itt is az, különösen az ó-hazából ide szakadtak, mert a magyar református papi palást, a testvér, a haza, az Isten-szeretet szimbóluma ma is éltető a számukra. Ezt az ó-hazai magyar református törvényes rendje által megállapított, a megválasztott lelki- pásztor részéről ünnepélyes eskütétellel járó szertartást az amerikai magyar reformátusság leikébe zárva örökségül ide hozta és megtartotta gyülekezeteiben. Nagy megnyugvást, békességet és a gyülekezet hitének megújhodását jelentő ünnep ez itt, az uj hazában minden gyülekezetben. A papválasztással járó apróbb egyenetlenségek, vitákból kiváltódott békétlenségek az alatt a pár hónap alatt, amig a gyülekezet vezetősége előkészíti a “papbeiktatási” ünnepet, úgy eltűnnek a gyülekezet soraiból mint a késő májusi hó. Az ünnepélyes Istentiszteleten nemcsak a lelkipásztor, de a gyülekezet nevében a megválasztott elöljárói is a békesség jegyében fogadalmat tesznek, hogy a Mester Igéje szerint élnek és munkálkodnak együtt a lelkipásztoruk vezetésével. A morgantowni kis számú gyülekezetben és a uniontowni társegyházban még csak hire-ham- va se volt a békétlenségnek a lelkészválasztás alkalmával. Mind a két gyülekezet tudta kit választanak meg, amikor Bernáth Árpádot hívták meg lelkipásztorul, kinek nemcsak az a hivatása, hogy a két egyházban és a bányatelepeken szétszórtan élő magyarok között hirdesse az Isten Igéjét, de ezenkívül az Amerikai Magyar Református Egyesületnek a szénmezőkön beszervezett 24 osztályának is kerületi felügyelője, igazgatója és további fejlődésnek irányitója is ő lesz. A szénmezőkön letelepedett amerikai magyar testvéreinkből 1951 tagja van Egyesületünknek. Ezek a testvéreink tudják azt, hogy a 30 ezer főnyi tagságot számláló Egyesületünk vezetősége mennyire törődik a bányász magyar véreink sorsával. A szénmezők amerikai magyar népe visszaemlékezik azokra az időkre, mikor a bánya-szerencsétlenség sok magyar bányász család gyermeket juttatott árvaságra. Tudják és nem felejtik, hogy a Bethlen Ctthon szeretetin- tézményének, árvaházának a megalapításában egyik indító ok ez volt, hogy azokról az árvákról gondoskodhassanak, akik ilyen hirtelen bekövetkezett pusztulás juttatott árva sorsra. Ennek a vidéknek magyarjai tudják azt is, hogy az öregek házának a megnyitásával épen úgy gondolt az Egyesületünk a bányavidéken gondozatlanná vált öreg testvéreinkre, mint a gyárakban megfáradtakra, egyedül maradottakra. Egyesületünk Tisztikara, Vezér testületé nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a bányavidék amerikai magyarjai közzé Bernáth Árpád lelkipásztor jött el az Igét hirdetni és az egymásért való jó cselekedetek gyakorlására toborozni magyar testvéreinket. Ha valamelyik munkamezőn kiáltó szükség van annak hirdetésére, hogy “a hit cselekedetek nélkül haszontalan” úgy leginkább szükség van a bányák mélyén dolgozók között erre, mert itt leselkedik legközelebb a munkásra a hirtelen elmúlás, itt lehet a legóvatosabb intézkedés mellett is hirtelen árva és özvegy s hogy a segítség is közel legyen, ezért kell tagjává lenni testvér- segítő intézményünknek, Egyesületünknek. — Egyesületünk egyedüli olyan intézménye, testvéri alapokra helyezett biztositó intézménye az amerikai magyar reformátusságnak, mely a kapuit nyitva tartja árvaházában és az öregek házában minden amerikai magyar számára, aki tagjául belép. Bernáth Árpád református lelkipásztor a szénmezők amerikai magyarjai között hegyenvölgyön veszélyes utakat járva hirdeti az Igét. Az utjai fárasztók lesznek, de a munkája köny- nyü és örömet jelentő lesz a számára, mert nem csak hirdeti, de életének eddigi cselekedeteivel arról tett itt közöttünk tanúbizonyságot, hogy olyanokkal cselekedett jót, akiket az előtt nem ismert. Ott azon a vidéken Bernáth Árpád tisztele- tes az apostolok nyomdokain járhat, a saját maga jó cselekedeiből fakadt meggyőződéssel hirdetheti a merre jár, “hogy a hit cselekedetek nélkül haszontalan”. Hisszük és reméljük, hogy úgy az egyháziban, mint az Egyesületünk osztályaiban a tagság megértő és megbecsülő szeretettel veszi körül Bernáth Árpád református lelkipásztort, mint pap és mint ember egyaránt méltó arra. Király Imre
