Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-07-01 / 7. szám
8 TESTVÉRISÉG ŐRSÉGEN Szent István koronája Az elmúlt hetekben nagy szenzációként járta be a világsajtót az a hir, hogy a magyar kommunista kormány által 15 esztendei börtönre ítélt Vogeler nevű amerikai állampolgár szabadon bocsátása ellenében Rákosi és társai a magyar korona átadását követelik. A korona, tudvalevőleg, az amerikai megszálló hatóságok őrizetében van, több más magyar relikviával együtt. A hir nyomán számos magyar vonatkozású cikk jelent meg az angol nyelvű lapokban is. A Life magazin például egész oldalas képben mutatta be a koronát, az utolsó magyar király, IV. Károly, teljes díszben készített arcképével együtt. Magyar részről egymást érték a táviratok, melyben egyházak, egyesületek, politikai és társadalmi testületek, napi és hetilapok tiltakoztak Truman elnök és a külügyminiszternél a koronával kapcsolatos alkudozás ellen. Jólesően lehetett megállapítani, hogy a tiltakozás a legszélesebb körű volt. Sem felekezeti, sem politikai különbözőségek miatt nem vonta attól vissza magát egyetlen tényezőnk sem. Mert magyar ügyről volt szó, mely egyformán érinti valamennyiünk érzékenységét. Lehet következtetni ebből arra is, hogy amikor pedig igazán komoly és egyetemességünket érintő ügyekről van szó, akkor nem kell aggodalmaskodni magyarságunk egysége miatt. A magyar jövendőért Azok a magyar politikusok, akik az elviselhetetlen vörös terror elől az Egyesült Államok földjén találtak menedéket, mint ismeretes, Magyar Nemzeti Bizottmány név alatt olyan szervvé alakultak, melynek célja Magyarország függetlenségének és a magyar nép szabadságának visszaszerzésére irányuló munkásság végzése és magyar kérdésnek a világ közvéleménye előtti felszínen tartása. Ez a bizottmány, szükségszerüleg, magában egyesíteni próbálja mindazon politikai pártokat és egyéniségeket, akiknek múltja a demokratikus világrend szempontjából kifogás alá nem eshetik. Meglehetősen széles kör tehát az, amit felölelni kíván, s ennek következtében egyes tagjainak itt-ott nyilvánított nézetei nem mindig voltak összhangban azzal a várakozással, amit az egészséges középuton haladni kívánó, progressiv amerikai magyar közvélemény velük kapcsolatban kialakítani kívánt. Ez volt az indító oka annak az Átiratnak, amit Magyar Szövetségünk készített s amire a Nemzeti Bizottmány legutóbb részletes Nyilatkozatot adott. Az iratváltás tisztázott sok olyan lényeges kérdést, melyeknek nyilvános leszögezése csak javára lehet annak az együttműködésnek, mely itteni milliós szabad magyarságunk és a Nemzeti Bizottmány között, a szebb magyar jövendő érdekében, vitathatatlanul kívánatos. Hontalan magyarok Az uj DP törvény lényegesen felemelte az Egyesült Államokba bevándorolható hontalanok számát. Ebbe a keretbe, elméletben, az eddiginél lényegesen több magyar hontalan volna beszorítható, a gyakorlatban azonban igazán nem jósolható meg, hogy ténylegesen mennyi is lesz hát az uj magyar “amerikások” száma. Nem pedig azért, mert magyar részről e kérdés iránti komoly érdeklődés, valami érthetetlen oknál fogva még mindig nem olyan arányú, mint az várható és feltételezhető volna. Amerikai Magyar Szövetségünk központja pedig minden lehetőt megtesz a probléma előtérben tartására és Segély Akciónk is mindenütt ott van, ahol kisegítő munkájára szükség van a fogadtatás és elhelyezés terén. Nagy hálával és elismeréssel kell viszont kiemelnünk azt a tényt, hogy a holland eredetű Christian Reformed Church már előbb 300, legújabban pedig a Presbyterian Church 700 magyar református hontalan család behozatalára ajánlott lehetőséget. Ha a Római Katolikus Egyház megfelelő amerikai szerve ebben az arányban gondolhatna a magyar katolikusokra, olyan ünnepi esztendőre készülhetnénk föl, melyben az uj magyar amerikások ezreit köszönthetnénk sorainkban, őszintén szólva nem is nagyon értjük, hogy ez miért nem történhetik igy?!.... Nem lesz sok? Egy különben kedves, joviális és jó magyar érzésű római katolikus plébános bőkezűségéből évek óta megjelenik már New Yorkban egy havi lap, melynek célkitűzése az, hogy Habsburg Ottót a magyar trónra segítse. Eleinte, illő szerénységgel, csak arra törekedett a szerkesztője, hogy azt a kevés szépet és jót, amit a hajdani dinasztiáról a történelemből előbogarászni lehet, kis számú olvasó közönsége elé tálalja és kívánatossá tegye előttük a történelem kerekének visszafordítását. A szabad gondolat és szó hazájában élve ez ellen ugyan senkinek kifogása nem lehet. Elvégre, egy kis jó akarattal, el lehet képzelni olyanokat is, akik minden magyar baj árkánumának pont a Habsburgok visszaülteté- sét javallanák. Legutóbb azonban valami Szentgyörgyi nevű ismeretlen “Írói’ nagyságuk már odáig merészkedik, hogy “becstelenségnek” bélyegzi azt, ha valaki megfeledkeznék arról az állítólagos tényről, hogy az Ottó ur fenkölt fejét, homlokát vagy vállát a magyar korona érintette volna. Az iró (aki egyébként egészen bizonyosan nem azonos a Nobel-dijas Szentgyörgyivel!) újabb cikkeiben mind jobban és jobban vérszemet kapni látszik s köztársaság ellenes dühében bizonyos fokú Kos- suth-gyalázástól sem riad vissza. Pedig a lapot az Egyesült Államokban adják ki, mely köztudomás szerint köztársaság és magyaroknak írják, akik Kossuthhoz minden esetre közelebb állanak, mint a Habsburgokhoz. Kellő tisztelettel kérdezhetjük: nem lesz sok, legitimista urak?!.... Uj Élet Az uj bevándorlás következtében a kanadai magyarság száma is erős növekedést mutat. Aránylag sokkal nagyobbat, mint az Egyesült Államok. Ennek következtében növekszik az egyházi munkával szemben mutatkozó igény is. Jel erre az a körülmény, hogy uj református egyházi lap indulhatott “Uj Élet” (New Life) címen, amit Dr. Tóth Kálmán calgary-i és Borsay László delhi-i lelkészek jeleznek, mint szerkesztő, illetve kiadó. A lap tartalmas és érdekes, a kezdeti siker minden Ígéretével teljes. A magyar reformátusság számának jelentékeny arányú növekedésével, úgy látszik, elérkezett az ideje annak, hogy Református Egyesületünk újabb komoly kísérletet tegyen a kanadai munka felvételére. Idáig sem rajtunk, hanem a kanadai kormányszervek szinte teljesíthetetlen kívánalmain múlott a késedelem. Reménységünk van azonban arra, hogy még ez év folyamán sikerülni fog megegyezésre jutnunk s Egyesületünk a szomszéd állam reformátusaira is kiterjesztheti működését. Ez a pár sor üzenetnek is vehető részünkről arról, hogy a rájuk való gondolást kötelességünknek tartjuk s adandó alkalommal velük a közvetlen érintkezést is fel fogjuk venni. Mert sok jó származhatnék abból, ha Észak Amerikának két szomszédos államában élő magyarságunk az egyesületi munka révén is közelebb kerülhetne egymáshoz. "Uj Magyar UP' Abban a nyomtatvány és litografált sajtótermék áradatban, amiben a hontalan magyarság a maga elkeseredését, politikai álmait s nem kis mértékben egyéni törekvéseit, olykor bosszulihegését éli ki, határozottan üdítő és megnyugtató jelenségként hat az “Uj Magyar Ut” cimü folyóirat. Már kiállításában is feltűnően jó és ízléses, tartalmi értékének komolyságával pedig mesz- sze kimagaslik az emigráció sajtójából. A “Magyar Szellemi Munkaközösség”-nek nevezett alakulat adja ki, Bakó Elemér, Gombos Gyula jelzik mint szerkesztők, Wass Albert, mint kiadó és Vatai László, mint főmunkatárs. Bejelentő Nyilatkozatuk szerint az egészséges magyar jövő belső feltételei: a lelki és erkölcsi megújulás, szociális megújulás, szellemi megújulás; külső feltételként pedig a magyarság bekapcsolódását a nagy nyugati szellemi áramlatokba, a sajátos magyar szellemiség szolgálatvállalását a demokratikus fejlődésért s végül a magyarság megbékélését és összefogását a szomszéd népekkel tűzik ki célul. Olyan egészséges programm ez, mely az evangéliumi felfogásban szerkesztett lap és ebben a szellemben végzett munkájáról már is bizonyságot tett. Munkaközösség támogatását megérdemli. (—shy—)
