Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
8 TESTVÉRISÉG LEVELES VISSZHANG VERBA SÁNDOR ÉS SEBESTYÉN VINCZE LEVELÉRE Kedves Titkár Ur! Nagy érdeklődéssel olvastam úgy Verba Sándor; mint Sebestyén Vin- cze testvérek levelét. Teljesén mél- tánylom mind a két testvér ügy- buzgóságát és jó cselekedetekre hajlamos lelkületét. Mind a két testvér esetében megnéztem azonban, hogy milyen nagyságú- osztályokat kezelnek. A beküldött összegek tanúsága szerint egészen kicsi osztályokat, a- melyek alig állhatnak többől, mint a szükebb rokoni és baráti körből. És ez lényeges különbséget jelent annak megítélésében, hogy mit te- pos és fáradságos munkájának szerény jutalmáról beszélünk, indítványozunk, a hovaforditásról számukra és helyettük is terveket tervelünk! A jótékonykodásról és a magyar nyomor enyhítéséről magának a Vezértestületnek is volt indítványa hetnek meg az ügykezelők minden ellenszolgáltatás nélkül és mit nem. Egy-egy nagy osztálynál a kollek- táiás egy soha be nem fejezhető, állandóan élűiről kezdődő költséges és fáradságos munka, a nagy területeken szétszórtan lakó, otthon mikor található vagy nem található, fizetni mikor tudó vagy nem tudó tagok százai között. Egy-egy nagy osztálynál a könyvelés, levelezés, jelentés készítés az esztendő egyetlen hónapjára több, mint egy kis osztály egész évi ügykezelése. Mindazt, amit ez időben, munkában, személyes költekezésben jelent, azt szerelemből elkívánni még gondolatban sem lehet. Még a jótékonykodás örve alatt sem, mert még abban a tekintetben is igen aránytalanul osztódna meg a teher a nagy és kis osztályok kezelőin. A jótékonykodásra a konvención volt egy indítványom. Az, hogy az elhunytak koszorújáróL mondjunk le és a koszorúk árát utaljuk át az árváknak és öregeknek az istápolá- sára, imádságban megemlegetett emlékére az elhunytaknak. Az indítvány leszavaztatott, a koszorúk ára felemeltetett! íme, a halottak koszorújához nem akartunk hozzányúlni, sőt növeltük azokat, de az élők ala- és azt egyhangúan megszavazta a konvenció. Ez pedig az, hogy minden felnőtt tag évenként legalább 25 centet adjon erre a célra, önként és jó szívvel. Ez fraternal-testvériességi szervezethez illő határozat, mert jóra buzdítja a tagságnak nem csak egy kisebbségi részét (az ügykezelőket és tisztviselőket), hanem magát az össz- tagságot, beleértve az ügykezelőket és tisztviselőket is. Ez a határozat ismertetve volt a hivatalos lapban magyarul is, angolul is. Az eredmény, tudtom szerint, eddig elszo- moritóan gyenge. Mint a nagyobb osztályok munkájával, feladataival és nehézségeivel is ismeretes egyesületi munkás és mint konvenciói határozatok megvalósítását szorgalmazni kötelezett vezértestületi tag azt mondom tehát, hogy uj tervek kiagyal- gatása helyett adjuk rá magunkat, mindnyájan, kivétel nélkül, az érvényben lévő konvenciói határozatunk önkéntes teljesítésére. Akit pedig annál is többre indit a lélek, azt előre is áldja meg az Isten! Dr. Vincze Károly. * * * A fentiekhez túlságos sok hozzáfűzni valónk aligha lehet. Felelős állásban levő vezértestületi tag irta. Tudja mit irt, hogyan irta és miért irta. Az első két levél után ez a harmadik is csak bizonyosság számunkra abban, hogy az ügyeink iránti érdeklődés még nem veszett ki. Hozzátesszük; mindjárt azt is: hála Istennek. Ezzel a témával kapcsolatban annyit minden esetre szeretnénk elérni, hogy sokkal nagyobb érdeklődés, sőt megértés nyilvánuljon meg tagságunk részéről azzal a közgyűlési határozattal szemben, mely minden tagunktól minden évben legalább 25 cent befizetést igényel kizárólag magyar segélyezési célokra. Mert, bizony, az eredmény eddig nagyon, de nagyon szegényes. (T.) KEDDI KALÁCS Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, ténye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle és kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az ize, olyan hétköznap-szentelő. Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. Igénytelen polgár-kalács volt, olyan egyszerű, mint falum. És mégis úgy megnőtt azóta, mint urvacsora-szimbolum. Száguldó évek távlatából megérzem néha jószagát, a tűzhely Iájáról elindul s betölt szivet, betölt szobát. Lelki kenyér inség-időkben, verőfényes vigasztalás. Pedig tudom: A keze föld már. És nincsen több keddi kalács. Áprily Lajos OSZTÁLYGYÜLÉS PITTSBURGHBAN A pittsburghi 15. számú osztályunk tagsága 1949 január 9-én tartotta évi rendes gyűlését, melyen a következő tisztviselőket választották meg az 1949-ik évre: Elnök: T. Kovács György, alelnök: H. Gönczi András, pénztárnok: Téglássy Pál, ellenőr: André István. Az osztály évi gyűlése kimondotta azt is, hogy az Amerikai Magyar Szövetségnek az 1949-ik évben támogató tagja lesz. "WONDERFUL SERVICE" Gentlemen: I received the check and I want to thank you ever so much for the wonderful service I received from you. I also thank the Hungarian Reformed Federation of America for the wonderful letter of sympathy. Sincerely yours, Lodge 64, Scranton, Pa. Mrs. Paul Yalcko.
