Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-12-01 / 12. szám
8 TESTVÉRISÉG aztán ki virult a magyar élet fája, s adott Isten olyan gazdag magyar gyümölcsözést, hogy bámulva nézett arra a világnak minden népe. Kossuth Lajos a magyar jellem, a magyar szellemiség és magyar lelkiség legnemesebb sarjadéka. Még az igazi magyar nagyok között is olyan kimagasló helyet foglal el, hogy életének töretlenül nemes tanuságtevésére bámulat nélkül nem tekinthetünk. Az én könyveim között, a biblia után mindjárt a Kossuth Lajos életét megiró, ékes beszédeit megörökitó' könyvek következnek. Ha a bibliának a szavait meghallgattam, meghallgatom mindig a Kossuth Lajos szavait is. A jelen sivárságától ellankadt telkemre aranyatérő májusi eső minden szó, amely ihletett ajakáról felszakad. Amerikai magyar véreimnek jobbat nem tudok ajánlani, mint ezt: Öleljék lelkükhöz azt a tündöklő magyar nagyságot, aki a magyar népi szeretet becézgetésében a “Kossuth apánk” elnevezést viseli. Ha maguknak és övéiknek jót akarnak, vigyék be életükbe a Kossuth életéből feléjük zengő magyar életbölcsességet. A szabadságnak édes amerikai anyaföldjén épitsék fel életük otthonát olyan lélekkel, amelyik a Kossuth Lajos leikéből vett lélek. Gyermekeit ta- nitsa meg az amerikai magyar a Kossuth nevére, s ha az felserdül, segitse lelkét meggazdagitania Kossuth gondolatkincseivel. Itt Amerika szabad földjén sem lehet nagyobb a magyar, mint amilyen nagy lesz akkor, ha kiműveli magát Kossuth Lajos izig-vérig való magyar népévé. Lehet, azért is hozta Isten erre a földre, hogy ha aztán ezt megtette, akkor élete, a viszontagságos, gyászos magyar sötétségből, a magyar népi nagyság uj, tündöklő fejezetévé fényesedjék. Kossuthnak sok már valósággá vált jóslata között van egy, amely még ma is csak jóslat,^ s amelynek valósággá válása még mindig az idők méhében rejtőzik. Azon a közvacsorán, amelyet, 1852 január 7-én, az amerikai törvényhozás tagjai rendeztek tiszteletére Washingtonban, az ország fővárosában, Kossuth a magyar nemzet történelmi hivatásáról emlékezett meg. “Nincsen talán nemzet — mondotta — amelyik a keresz- tyénségért annyit küzdött és szenvedett volna, mint mi. Ez osztályrészünk miatt nem panaszkodtunk. Lehet, hogy nehéz, de nem dicsőség nélkül való. Ott, ahol Idvezitőnk bölcsője ringott, ahol isteni tudománya megalapitatott, ma idegen hit uralkodik. Egész Európa fegyveres zarándoklatai nem tudták elforditani a végzetet attól a szent helytől, és nem tudták megállítani Izlám elsöprő árját, hogy el ne nyelje Konstantin keresztyén birodalmát. Nemzetem^ keble szilárd gátnak bizonyult velük szemben. Őrködtünk a keresztyénség felett, hogy a Lutherek és Kálvinok megreformálhassák azt.” Tekintete azonban nem nyugszik meg a múlton.^ Az ^idők korlátján áttörve, bevilágít a jövendőbe. “Síkjainkon — mondotta — döntő csatákat vívtunk a kérésztyénségért. Ott harcolják meg majd a döntő csatát a nemzetek függetlenségéért, az állami jogokért, és a demokratikus szabadságért.” Ha majd Kossuthnak ez a jóslata is valósággá válik, tudom, hogy abban a döntő küzdelemben ott lesznek Kossuth Lajos amerikai magyar népének a fiai is. Talán egy az ő nevéről elnevezett amerikai magyar brigád lesz az első, amelyik majd átlépi elsőnek a déli Dunát ott, ahol átlépte azt ő, amikor nemzete jövőjének építésére számkivetésbe ment. A csillagsávos büszke lobogó mellé odasimulni látom a mi piros-fehér-zöldünket, hogy vigye Magyarország szabadságszerető népének azt a felszabadítást, amelynek megnyeréséért könyörögni Kossuth Lajos tengerre szállt és Amerikába zarándokolt. A kérő szóra, amelyet ő akkor felemelt, ekkor fog megjönni majd az évszázadon át várt válasz. A szabad Amerika szabad népe és abban Kossuth Lajos Amerikába szakadt magyar fiai fogják majd vinni a szabadságot annak a népnek, amely a szabadságnál jobban semmit nem szeret: a szabadságszerető magyar népnek. Ha ezt a kiváltságos szerencsét Amerika magyar népének az isteni gondviselés megadja, s ha ennek a kiváltságnak az elnyerésére Amerika magyar népe illően fel is tudja magát készíteni, akkor nekünk ezerszeresen érdemes volt erre a földre jönni. Akkor kellettek itt a Kossuth szobrok és kell itt a pittsburghi Kossuth emléktábla, s ami a legfőbb, akkor kellenek itt a Kossuth Lajos leikével együttérző lelkek, az ő szivével együttverő szivek és a győzedelmes magyar erő dalát zengedező magyar életek. A Kossuth szobrok megvannak, s megvan a Kossuth emléktábla is. Tegyen hát oda ezek mellé minden amerikai magyar olyan magyar szivet, amely ennek a győzelemnek az elnyeréséért dobog. Ma, az Urnák 1949-ik esztendejében ezt üzeni nekünk és ezt várja tőlünk az, akinek emlékére ma emléktáblát avattunk, a nagy magyar szent: Kossuth Lajos. TELEKI PÁL GONDOLATAIBÓL A magyar ember szereti az erős kezet, de az magyar kéz legyen. * * * * A magyar ember nem hajlong, de megbecsüli a maga közül előbbrevalókat. * * Őszintén és céltudatosan, valójában szociális irányban akarunk haladni és ezt csak nevelés utján érhetjük el. * * A mi szociális feladatunk csak az lehet, hogy összefogjuk a magyar társadalmat, a_ széthulló és egyéni érdek után szaladó embereket. Éppen ez az, amit egy kormány magára hagyva nem tud megteremteni. Ezt a munkát mindazoknak kell elvégezniük, akik a nemzet élén járnak. * * * Konokul hiszek a magyar józanság győzelmében.
