Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

5

AZ ÉLETBIZTOSÍTÁS

Sokszor halljuk, hogy az üzlet szívtelen; hogy ahol pénzre megy a dolog, ott meghalt a szív; hogy a pénzszerzés — a minél több pénz szerzése! — kiöli az emberekből az egymás iránti szeretet érzését stb. Az ilyenekkel viszik túlzásba a pénzszerzés, a pénzgyüjtés céljának meghatározását. Mintha bizony csak úgy lehetne pénzt szerezni, vagy gyűjteni, ha másokat megrövidítünk, vagy megzsarolunk.

Megnyugtató érzés azután, ha látunk a pénz- gyüjtésnél olyan mezőket is, ahol nem mások megkárosítására, hanem mások megsegítésére, megnyugtatására történik az.

Ilyen az életbiztosítás. Az életbiztosítás a szeretetből fakad. Lehet önmagunkat szeretni, de lehet és kell — másokat is szeretnünk. Az igazi, tiszta, önzetlen szeretet ez utóbbi, amikor nem a magunk megnyugtatására, biztonságára, hanem a mások javára gyakoroljuk a védelmet.

Az életbiztosítás az ember legnemesebb ösztönéből származik. Annak az érzésnek következményeként, hogy ne szoruljunk mások ellátására, akár megcsonkulás, megbetegedés esetére, akár az öreg életkor tehetetlen éveire. Kell tehát, hogy ennek az önbizalomnak, a saját magunk existentiájának biztonsága céljából igyekezzünk ellátni magunkat kellő biztosítással; hogy legyen mihez nyúlni baj esetén, valami olyanhoz, amit nem kell másoktól kérnünk, de amit mi magunk szereztünk meg önmagunk ellátására.

Az egészséggel s a jóléttel úgy van az ember, hogy csak akkor becsüli meg igazán, amikor már elvesztette azt. Akkor ébred a legtöbb ember annak a tudatára, mily okos dolog lett volna előre gondoskodni valami oly módszerről, amely megkímél bennünket a lealázó mások által való eltartástól. Legyen ez bár a családban, vagy valami társadalmi közösségben — lényegében mégis másokra szorultságot jelent.

Mert ki ne rettegett volna attól, hogy valamikor saját gyermekei támogatására szorul, vagy hogy a szülők — apa, anya hirtelen eltávozása folytán az árvák ellátás nélkül maradnak? Amikor tehát az életbiztosításról beszélünk, akkor éreznünk kell első sorban azt, hogy a gondoskodás szeretetből fakad. Az igazi szeretet pedig nem abban áll, hogy csak magunknak igyekezzünk boldogságot, biztonságot szerezni, hanem ha a boldogságot s a biztonságot mások javára is óhajtjuk megszerezni.

Itt áll elő a családfő és a családtagok biztonságának problémája is. Az egész csaádot átölelő biztonság megszerzése tehát nem korláto- zódhatik arra, hogy csak a családfő legyen kellően ellátva életbiztosítással, hogy elhalálozása esetén a család tovább tudjon indulni az élet utján s megbirkózni az elébe torlódó sok problémával: a család minden tagja részt kell vegyen

SZERETETBŐL FAKAD

abban az érzésben, hogy az életbiztosítás egységessé, kerek egésszé teszi a családot s egy biztonsági kör alkotó tagjává annak minden egyes tagját.

Sokat lehetne beszélni arról is, hogy pl. az anya, a feleség munkaköre mi mindenre ki nem terjed. Kétségtelen, hogy normális körülmények között az apa szerzi meg az anyagiakat a család ellátására s ő felelős első sorban szeretteinek jólétéért, de hogy a megszerzett “kenyér” hogyan osztódik el és a háztartás, a berendezés gondja, a gyermekek ráházása, tisztántartása, egészségük megóvása s a ház sok-sok egyéb teendői a feleség, az anya gondja — arra kevés ember gondol. Úgy gondolja a legtöbb ember, hogy ha önmagát kellően (?) biztosította, akkor biztonság szempontjából ezzel a családtagok is el vannak intézve. A feleség s a gyerekek a felületes ember előtt ebből a szempontból másodrendüek lehetnek. Milyen tévedés! Helytelen felfogás ez, mert példák igazolják az ellenkezőjét. Amikor ugyanis apa nélkül marad a család, a többiek még nincsenek biztonságban az apa életbiztosítása által. Összegről itt ne is beszéljünk, mert szomorú eredményre jutnánk annak kutatása folytán, hogy a legtöbb ember mit tart “kellő” összegnek családja biztosítására. Azt hiszem, nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy tiz közül nincs két családapa sem, aki betegsége, kórházi és temetési költségein felül olyan pénzösszeget hagyna még családjának, amivel tovább folytathatnák az életfentartás s a gyermekek nevelése gondjait.

Az anyáról s a gyermekekről fokozottabban kell tehát gondoskodni. Még pedig oly módon, amint azt a modern biztosítási formák ma már lehetővé teszik. Lejáratos (endowment) biztosítással az anya s a gyermekek is 18-20 év múlva tetemes összeghez juthatnak s még életükben láthatják a családfő gondoskodásának áldásait. A lejáratos és neveltetési biztosítások erre kiválóan alkalmasak. Csak utána kell nézni s nem halogatni a dolgot napról-napra.

Aki pedig ezeket kellően átgondolja s még idejében megfelelőképen gondoskodik a család minden egyes tagjáról az előre nem látható bajok esetére, sőt az előre látható magasabb iskoláztatás céljaira is! — az valóban a szeretetből fakadónak fogja tartani az életbiztosítást.

A legtöbb ember a házát, bútorait, üzleti felszereléseit, autóját stb. kellően, teljes értékre szokta biztosítani, csak saját magát és családját látja el mostohán, mert nem tudja, mi a teljes értéke önmagának és családja tagjainak.

A fraternális, vagyis testvérsegitő biztosítási egyesületek pedig még kétszeresen is megérdemlik azt, hogy azok tagjaiként kellő biztosítással lássuk el a családfőt s a család minden egyes tagját, mert az állam e célra rendelt hi-