Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-01 / 8. szám
4 TESTVÉRISÉG fölött a területemen levő s építő tendenciákat szolgáló (konstruktív) szervezeteket szolgálnám ki. Hangsúlyozom, hogy csak az építő tendenciákat szolgálókat. Az amerikai magyarság ugyanis nem forradalmi elem, nem destruktiv természetű. Alkotni szeret és nem rombolni. Ami kevés ereje van (s ez a “kevés” épen nem jelentéktelen!) annak a teljesítő képességében találja örömét. Ezért épít még ma is új magyar templomokat, ezért lépett be a nagy országos egyesületekbe épen a legutóbbi évtizedben a legnagyobb számban s ezért vannak lapjai még mindig olyan nagy számban, mely aránylagosan bármiféle más nemzetiséggel összehasonlításban is tiszteletreméltó. A SAJTÓ VAN A LEGMEGVISELTEBB ÁLLAPOTBAN Hogy pedig közösségi életünk három tartó oszlopa közül mégis a sajtó van a legmegvisel- tebb állapotban, annak egyszerű oka abban található meg, hogy utánpótlása kizárólag a nyelvi területre van utalva és — sajnos — épen a nyelv az, mely leghamarabb elferdül a szánkon. Jelentősen ezen csak egy nagyobb bevándorlási hullám segítene, amire viszont nem sok eshetőség van ma már. Mindezek ellenére is, a magyar sajtó életét illetőleg sem tartozom a borúlátók közé. Amíg első és régebbi születésű második nemzedékbeli magyarságunk van, addig magyar sajtónk is lesz. Azután pedig nem lesz már az sem, aki magyar lapot egyáltalában akarjon vagy tudjon is írni. Hogy pedig ez az állapot minél későbben következzék be, az épen úgy érdeke az egyházaknak, mint az egyleteknek és a mai sajtónak. Fel kell tehát az egymásra utaltságukat ismernünk az eddiginél még fokozottabb mértékben s újabb és újabb sallangoknak magunkra erőszakolása nélkül nyelvi, faji, hitbeli, és nemzetiségbeli hagyományainknak épségben tartása és becsületes szolgálatán keresztül hosszabbítani meg életünket. Mint közösség, mint amerikai magyarság. Végső elemzésben tehát élettartamunk a saját lelkiségünk, elhatározásunk, kitartásunk és szakadatlan munkánk függvénye. A biblia szerint is az remélhet hosszú életet, aki atyját és anyját megbecsüli. A szülőföld, az édes anyanyelv a mi tiszteletünket kívánó szüléink. Életünket az ő becsbentartásuk által hosszabbíthatjuk meg. Közösségi életünket s abban magyar sajtónkat csak saját közönyünk ölheti meg. Ebből bennünket felrázni a sajtónak legszentebb, bár nagyon nehéz hivatása. KOSSUTH LAJOS GONDOLATAIBÓL ... Arra, hogy lássuk a jövendőt, nem kell bolond előítélettel olvasni a csillagokban, vagy leselgetni a szeleknek jós fuvallatát, csak a helyzet stúdiuma, csak a történelem ismerete kell, mely a tegnap tükrében megmutatja az okot, melyből a holnapok, mint okozatnak következni kell, és kell végre egy kis józan logika. A NAGY PANASZ Mi lesz belőled szolga népem? Te korcs faj-keverék, Sorsod Izráel szolga sorsa, De nincs húsos fazék. Mert a zsarnok ellopja tőled Verítéked javát, Ellenértékűi még vadabbúl Igáját rakja rád. Erőszak ellen csak nekünk van Bátor, kemény szavunk, Helyettetek szabad hazánkért Már csak mi jajgatunk. Isten-adta erős kezünk volt Egyetlen fegyverünk, A semmiből csodát teremtett Munkás önérzetünk. Balsorsotokban nektek adtunk Minden fölösleget, Nektek, kik becsmérlő fölénnyel Minket lenéztetek. Mert mi önzetlenül szeretjük Az elhagyott hazát, Most lelki tükrében akárki Megnézheti magát. Szívetekből szívünket mégis Orgyilkos tépi ki, S ti szolgalelkű gyávasággal Segítetek neki. Ily fájdalom nem hasgatott még Lelkűnkön át sehol, Fölöttetek a Menny bezárúlt, És megnyílt a Seol. Jószívünkkel él vissza mind már, Kormány, város, falu, Minden bokorban szőrös kézzel Leskel egy Ézsau. A zsarnok ejtette sebekre Lelketek vak, siket, Nekünk fáj és belénk nyilallik, Hogy ti nem érzitek. Jaj annak, ki sebét nem érzi, Ha sújt a tőr, a bot, Ösztönszerűn még megvonaglik, De már élő-halott. Támadjon fel, legázolt népem, Büszke önérzeted, Független létedért az Isten, Meglásd, hogy megszeret. Windber, Pa. Szabó László
