Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-01 / 8. szám
1849 AUGUSZTUSÁNAK ESEMÉNYEI A temesvári csatavesztés hire az aradi várban találta Kossuthot, aki aug. 10-én feleségével együtt szabadszemmel is láthatta a vár elé felvonult osztrák sereget. Gyermekeik a Dunántúl voltak elrejtve. Bár Aradon 25 ezer harcpróbált magyar katona volt, Kossuthnak már oka volt félni, hogy a várt körülfogják és ö is az ellenség kezébe kerül. Maga Görgey is Aradon volt, Kossuth itt találkozott és tárgyalt vele, életében utoljára. A minisztertanácson Görgey is megjelent. Kossuth még ekkor is remélt, amit Görgey képtelen volt megérteni, aki a helyzetet a legsötétebb szinekkel festette le. Utána a két férfiú még kettesben tárgyalt, helyesebben jóformán csak Kossuth beszélt, mert a fővezér sötét hallgatásba burkolózott. Görgey maga írja, hogy menekülésre buzdította Kossuthot. Ezen az éjszakán Asbóth Sándor alezredes, a későbbi amerikai magyar, polgárháborús tábornok és követ, volt a kormányzó mellett, mint hadsegéde. Reggel megint minisztertanács volt, amely Görgeyt diktátorrá nevezte ki, dacára annak, hogy maga Kossuth jelentette ki, hogy most már mindenki mehet, menekülhet, amerre akar. Kossuthot felesége nógatta legjobban a menekülésre, azzal, hogy ő ott marad, magához veszi gyermekeit és valamikor majd Londonban találkoznak. Kossuthné, aki féktelenül gyűlölte Görgeyt, férjét leginkább tőle féltette. Kossuth Damjanics tábornok hintóját kérte el, hogy azon hagyhassa el a várat, azon az oldalon, ahol még magyar katonák álltak. Aug. 11-én, délután négy órakor gördült ki a hintó a várból, rajta Kossuthtal és Asbóth alezredessel. Felesége ájul- tan esett össze. Közben a közeli Radnára értek, ahol Duschek pénzügyminiszter jelentkezett a kormányzónál. Itt találkozott Kossuth életében utoljára az édesanyjával, akinek, valamint feleségének hátralékos kormányzói fizetéséből pár ezer forintot utaltatott ki. Itt Szemere Bertalan és Batthyányi Lajos miniszterelnök csatlakoztak hozzájuk. Másnap reggel Lúgosra érkeztek, ahonnét Bem tábornok csak pár órával előbb távozott el. Lúgoson állott akkor a lengyel légió, körülbelül ezer ember. Ezek kisérték el a menekülő Kossuthtot és kíséretét egészen az ország határáig, Orsováig, fegyveres fedezetet adva a kormányzónak, aki zárt kocsiban tette meg az utat. Közben augusztus 13-án megtörtént a fegyverletétel Világos mellett, nem messze Aradtól. A szomorú napon Görgey csak egy pillanatra lágyult el. Fejét nagy szürke lova nyakára ejtve, zokogott. A fegyverétől megfosztott magyar sereget orosz katonák őrizete alatt Békésgyuláig meneteltették, ahol napok múlva átadták őket az osztrákoknak. Kossuth augusztus 17-én értesült a világosi fegyver- letételről és még aznap sikerült elhagynia Magyarország területét. Viddinbe, a török területen levő első nagyobb faluba aug. 22-én értek, ahol a törökök nagy tisztelettel fogadták őket. Viddinben egyébként rögtön megszaporodott az idegenek száma, akik mind Kossuth után tódultak át a Dunán. (V. Ö.)