Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-01 / 8. szám
4 TESTVÉRISÉG Ausztriába menekült, velük tartott a kutyájuk is. — A levél iró azt kéri, hogy ha csak mód van rá, küldjön innen élelmiszert Dr. Márk, mert ők Budapestről nyugatosoknak nem küldhetnek. — Azok ott az éhenhalással küzködnek, mert már a hűséges kutyát kénytelenek voltak megölni s annak a húsa is fogyatékán van. — Isten áldja meg Márk Bélát, mert el-elcsukló hangon csak annyit mondott, táviratilag rendelt nékiök élelmiszert. Garanyi Dezső központi hivatalnokunk, ki amerikai állampolgár és a háború alatt az ó- hazában volt, megnősült és feleségével, lányával szintén az amerikai zónába menekült. Mint amerikai állampolgár hónapokkal ezelőtt ő átjöhetett ez áldott hazába, de a feleségét és lányát ott hagyta, mert nem polgár s csak innen szerezheti meg a beutazási engedélyét. A napokban a feleségétől értesítést kapott, hogy az uj német márka beváltása alkalmával bárkinek ha volt akárhány száz, vagy ezer ösz- szekuporgatott márkája is, azt bevonták és kiki csak negyven márkát kapott abból vissza. Az élelmiszer árak pedig maradtak úgy, mint az előtt. Ők a kislányával az éhenveszésnek vannak kitéve, mert a 40 márka egy napi enni valóra se elég. Táviratilag rendelt Garanyi innen “Care” élelmiszer csomagot, amit meg is kaptak szerettei, megnyugtatására már itt is van az átvételi elismervény a csomagokról. Ó-hazából, és a megszállt területekre menekültektől naponta 4-5-10 levél érkezik Egyesületünk központi hivatalába. Olyanok küldik, akiknek itt sem rokonuk, sem ismerősük nincs. Olyanok küldik, kik nem megrögzött kéregetők, hanem utolsó, kétségbe esett állapotukban minden önérzeten túl a nyomorúságtól kényszerítve kérnek. Az ezrekre menő levél csomóból 800 körül van azoknak a kérése, akik az éhen pusztulásra, meztelenségükre, kezdődő tüdő bajukra, vérbajukra és sok más pusztulást hozó betegségükre, könyörögnek gyógyszerért, ruhanemüekért, élelmiszerért. Egyesületünk a múlt két esztendő folyamán azt az alapját, melyből az Amerikai Segély Akción keresztül az ó-hazaiak részére 16 ezer dollárt juttatott, külön mint az Egyesületünk részéről közvetlenül küldött segélyre, ugyancsak az ó-hazaiaknak 4,300 dollárt költöttünk. Az a tartalék összeg, melyből ezeket a segélyeket adtuk, a megengedett határon túl ment és Egyesületünknek azokhoz az alapjaihoz, melyeket az államok insurance departmentjei tartanak nyilván és őriznek ellen, nem nyúlhatunk. A sok könyörgő levélre másként segítséget nem nyújthatunk, csak úgy, hogy a Cleveland- ban tartott konvenció határozata szerint, melyben a konvención jelen levő delegátusok arra kérik a tagjainkat, hogy tehetségéhez mérten ki-ki tagjaink közül legKisebb összegként legalább 25 centet, amig az ínsége tart az ó-hazaiaknak és ártatlanul hazátlanná lett testvéreinknek, addig évenkint egyszer adjon minden tagunk, azaz fizessen be az osztálya pénztárába, hogy ebből a központi tisztikar elbírálása szerint a leginségesebb kérőknek küldhessünk segítséget. Az igy begyült összegről esztendő végén nyilvános elszámolást közöl a tisztikar. Tagjaink közül, aki erre a célra a mindnyájunk előtt ismeretlen, eddig hírből se hallott testvéreink számára elszánt, azt lehetőleg 1948 szeptember hónap végéig adja át az osztálya ügykezelőjének, hogy a tél beállta előtt az arra szorultaknak elküldhessük a segélyt. Az ismeretlen testvéreink nevében rövidre szabottan ennyiben foglaltam össze az ezer számra már beérkezett levelek Íróinak nevében a panaszomat és kérésemet. A magam részéről engedtessék meg, hogy a “kérelem és panasz”-szal kapcsolatos Írásomhoz ennyit megemlítsek még: Jól tudom én azt, mert részese vagyok én is, ki-ki rokontól, baráttól, ismerőstől annyi kérő levelet kapott, hogy a kétségbeesés határáról irt levelek olvasásába már beleunt. Ki-ki magát azzal a neki busulással próbálja megnyugtatni, hogy már nincs miből és ha volna is melyiknek küldjék? Azért kerül-fordul az ember és olyannak, akinek a kérése alatt még aludni se tud, mégis csak küld. Az életében mindenkinek volt egy olyan esete, mint a Farkas Józsi közhonvédé, legyen ez mindnyájunk számára olyan lelkikényszer, mely akkor is adásra késztessen, ha elhatároztuk, hogy már többet nem! Úgy gondolom, hogy aki közülünk ad, a nyomorúságra jutott embernek, mint Farkas közhonvéd, annak nem kell a kikötéstől félnie, hanem boldog sóhaj szakad fel a szivéből, hogy valakin, akit soha sem ismert azon segített egy kevéskével és sok kicsiből soknak fog jutni, ha sokan adjuk össze! Én abból, amit a rokonoknak, ismerősöknek odaszántam ebben az esztendőben, abból $10.00 dollárt ma lecsíptem és befizettem a 300-ik osztályom pénztárába az ismeretlen véreim segélyezésére. Itt pedig, mielőtt az olvasó testvéreim közül valaki fej forgatva azt jegyezné meg, hogy megvagyon Írva az írás szerint: “Azért mikor alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt....” engedtessék meg nékem annyi megjegyzés: nem szeretném, hogy bárki is azok közzé sorozzon, aki azért cselekedtem ezt, hogy “dicséretet nyerjenek az emberektől”.
