Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG 5 Én ez által csak azt óhajtottam igazolni, hogy a panasz és kérelem részemről nemcsak megirt az arra rászorultak és általam soha nem ismertek nevében, hanem enyhitésül ennyivel én is hozzá járultam. Ezt a csekély adományt ez egyszer nyilvá­nosan feljegyezve azért tettem, hogy a testvére­AZ ELNÖK ÜZENI — — — - - — - - — “Olyan jó szeretetet kapni....” Megváltónk első beszédének alapigéjéül ezt választotta: “Elküldött.... hogy jó hirt mondjak.... a megtört szivüeket meggyógyitsam.... felemel­jem a Jesujtottakat....” Egyesületünknek is ez a programja: a meg­tört szivüeknek, a lesulytottaknak jó hirt mon­dani, gyógyulást, felemelő szeretetet adni! Ezt cselekesszük Egyesületünk tagjai iránt és azok iránt is, akik ha nem is egyesületi ta­gok, de szeretetre szomjuhozik életük. Ezt csele­kesszük, mert erre küldettünk, mert erre van a legnagyobb szükség. Az igaz szeretetnek legkis- sebb jelére átmelegszik a szív, hinni, bizni tanul a lélek, Istent érzi meg. Egyik menekült testvérünk Írja: “Ebben a nyomorúságos helyzetünkben, ebben az ember­telen, gonosz világban, olyan jó megértést, ál­dozatot, szeretetet is látni.” Ez a testvérünk hálája jeléül küldi az alábbi verset, melyet egy jelenleg otthon rab­ságban sínylődő református testvérünk irt: ISTEN SZERETET Az egek magasságait Krisztusért ostromlom, A mélységek elzárt titkait érte vivtam, Kerestem, sírtam. Kértem, pöröltem, zúgtam, szivenszakadtan Angyalok és emberek nyelvén beszéltem, Homlokom fájt, hajam lebegett a szélben. De jaj, üres és hideg volt dalom — Csak zengő érc és pengő cimbalom. Didergőn égtem, fogcsikorogva vágytam, Benéztem csillagba, kráterbe, templomba, pokolba. — Csak homályt, szenvedést, követ találtam — S nem gyulladt láng a csipkebokorba. Viharban, tüzekben, földindulásban keresém, De nem szólt a “halk és szelíd hang” felém. 0 S m;kor fogoly és beteg voltam itt, — Elhagyott, árva, őszülő, ráncos — Jóságosán felém nyúltak kezek, Enyhítettek édes szeretetek, Szépségét, méltóságát egyszerre megláttam S az önzetlen szeretetben őt megtaláltam. Mert meleg, gyöngéd bübáját csak Alázatos lelki látás látja. “Isten szeretet” s ahol szeretet van, Jstent mindenki ott találja. imtől várhassam segítségül legkevesebbként a konvenciónk kérése szerint a felajánlást, az évi egyszeri 25 cent adományt. Jutalma legyen kinek-kinek az a jó érzés, amit szavakban igy lehet kifejezni: “Jobb adni, mint kapni”. Király Imre Erre küldettünk, ez a hivatásunk, hogy “az emberek látván a ti jó cselekedeteiteket, dicső­ítsék ti mennyei Atyátokat.” A szeretet jeleiből Istent érezzék meg. Olyan jó szeretetet adni, oly jó szeretetet kapni. Bethlen Otthonunk — a hontalanokért. Az országgyűlés elhatározta, hogy kettószáz- ötezer hontalan előtt megnyitja az ország ka­puit. A szakértők, újságírók a határozat hiá­nyosságait tárgyalják, jóindulatú amerikai ma­gyarok arról beszélgetnek, hogy jó volna minél több hontalan magyarnak helyet biztosítani. De az óhajtozásnál több aligha történt. Amerikai magyar részről a komolyabb megmozdulásnak jelét nem igen láttuk. Betnlen Ottnonunk vezetősége azonban to­vább ment. Cselekedett. Kimondotta, hogy két hontalan magyar családnak helyet ad a Bethlen Otthonban. “Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Bridgeportiak — a Bethlen Otthonért. Julius 4-én, az amerikai szabadságünnepen, a Bridgeporti Első Egyházból nagy csoport asz- szony tette látogatást Ligoni erbe. If j. Nagy Emil lelkész vezetése mellett boldog örvendezés­sel nézték meg a gyermekotthont, az öregek ott­honát, az egész szép birtokot. Boldogok voltak, hogy tisztelettel körülvett, régi lelkészüket, Nt. Ludman Sándort, ismét megláthatták, vele be­szélhettek. Mindeneket megtekintve elismerésük­nek azzal adtak kifejezést, hogy megígérték hogy az öregek szórakoztatására, egy 600 dol­láros, hangos film leadására alkalmas mozigé­pet ajándékoznak a Bethlen Otthonnak. ígére­tük beteljesedésével az őszi és téli estéken igen sok gyönyörűségben lesz részük az öregeknek. A szép gondolatért méltó elismerés illeti úgy ifj- Nagy Emil lelkészt, mint a Bridgeporti Első Egyház asszonyait. Aki az üveget az otthonokba kisérte el. Florida Állam St. Petersburg városában van egy nagy drugstore. Olyan nagy, hogy tulaj­donosáról “Web City”-nek nevezik. A sok de- partmentje között egyikben, az ital osztályon, évenkint százezer dollár tiszta hasznot csinál­tak. És most a tulajdonos az italosztályt beszün­tette. Miért?.... “Az üzletemből kimenő üvege­ket gondolatban elkísértem az otthonokba és rádöbbentem arra a sok bajra, amit ezek az üvegek okozhatnak és okoznak és ezért beszün­tettem az italárulást.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom