Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1947-05-01 / 5. szám

4 TESTVÉRISÉG a Bethlen Otthon igazgatója és felesége fogad­ták. A repülőtérről autón tették meg az utat Ligonierbe, ahol az elnökasszony a Fort Ligo- nier szállodában pihente ki az ut fáradalmait. Délután négy órakor azonban már érte jöttek és felkisérték az Aggok Házának templomába, ahol a Magyar Egyházkerület tartotta ülését. Mikor Tildy Zoltánné a templomajtóba ért, egyszerre abbamaradt a tárgyalás és az Egy­házkerület tagjai és a gyűlés vendégei rázen­dítettek a magyar Himnuszra. Daróczy Mátyás, az Egyházkerület elnöke köszöntötte a magyar elnökasszonyt és rövid, de magasan szárnyaló beszéde mindenkit megkapott. Köszöntő szavai után az Ur asztala előtt ajkaihoz emelte az elnökasszony kezét, a magyar anyának, a szülő­hazának szólt ez a kézcsók. Tildy Zoltánné halk, meghatott hangon köszönte meg az üd­vözlést. Daróczy Mátyás ezután mint barátot és testvért, Dr. Csornoky Viktort köszöntötte, aki szintén röviden beszélt. Ezután az elnök­asszony megtekintette az aggok házát, a Beth­len Otthon farmját, majd a hegyoldalról le- kisérték az árvaházba, amelyet a legtüzeteseb- ben tekintett végig. Pontban hét órakor meg­kezdődött a vacsora, amelyet Kecskeméthy Jó- zsefné szakavatott irányítása mellett készítet­tek az otthon kitűnő szakácsnői. A főasztalnál az elnökasszony mellett ült Dr. Újlaki Ferenc, Dr. Csornoky Viktor, Borshy Kerekes Györgyné, Takaró Gézáné, Daróczy Mátyás, Borshy Kerekes György és Vasady Béla theológiai tanár, aki most egy éve kezdte meg amerikai előadó körútját az Egyházak Világtanácsának égisze alatt. Vacsora után Dr. Újlaki Ferenc köszöntötte az elnökasszonyt. “Először jött el hozzánk az édesanyánk....” — Nem tudok szavakat találni — mon­dotta — hogy kifejezést adjak annak az érzés­nek, amely elfog. Úgy érzem, hogy életünkben először jött el hozzánk az édesanyám. Soha minket, amerikai magyarokat, ilyen megtisz­teltetés még nem ért. S amikor a magyar államfő élettársa itt van közöttünk, úgy ér­zem, hogy lélekben, szívben ma velünk van ő is, az a férfiú, akire a magyar államfő sú­lyos gondjai nehezednek. A legsúlyosabb ke­reszteket viseli Tildy Zoltán és én, aki tavaly ott jártam Magyarországon, sokszor kérdeztem magamban, hogy mi ad neki erőt arra, hogy ezeket a terheket elbírja? Abban a sok félel­metes árulásban, rommal telt világban, hogy tud úgy élni, hogy biztatást, reménységet su­gározzon szét a magyar föld minden sarkába. S azután rájöttem Tildy Zoltán titkára. Az egyik titka az, hogy Istenre támaszkodik. A második, ami Tildy Zoltánnak erőt ad, hogy olyan élettársra támaszkodhat, aki ott állt mel­lette az üldözések idején és aki most, az épí­tés idején is ott áll mellette, finom politikai és diplomáciai érzékével, mélységes szociális lelkiismeretével, hitével és biztató, bátorító re­ményeivel. Szeretettel és meghatottan üdvöz­löm a magyar elnökasszonyt. A Bethlen Otthon gyermekeinek köszöntője Ezután Kecskeméthy József, a Bethlen Ott­hon igazgatója üdvözölte Tildy Zoltánnét, aki­nek tiszteletére a Bethlen Otthon gyermekkara az ő vezetésével és Kecskeméthy József né kí­séretével előbb egy magyar egyházi éneket, azután magyar nótákat énekelt. A gyermek­karból kivált egy 15 év körüli kislány és kezé­ben gyönyörű rózsacsokorral, a következőket mondotta: Elnök Asszonyunk! Én, Szabad Gizella, mint a Bethlen Ott­hon legrégibb lakója, 14 év óta neveltje, kis- és nagy testvéreim nevében kézcsókkal és szi­vünk szeretetével köszöntőm Otthonunkban. — Boldogok és hálásak vagyunk, hogy szeretett intézetünket és annak gond viseltjeit volt ke­gyes meglátogatni. Amikor imádkozunk azért, hogy itteni és egész amerikai tartózkodását áldja meg az Isten boldogsággal és sikerrel, egyben kérjük, hogy visszatérve az általunk csak könyvből, újságból, nótáiból és nevelőink tanításaiból ismert Magyarországba, tessék majd átadni testvéri szeretetünket az óhaza minden magyarjának, minden árvájának. Tessék biz­tatni őket, hogy mi imádkozunk értük és azért, hogy nekik is legyen szabad hazájuk, szép me­leg otthonuk, elegendő testi és lelki táplálé­kuk úgy, mint nekünk van. Ezek a virágok a Bethlen Otthonban élők tiszteletének és szeretetének virágai! Az elnökasszony meghatottan csókolta meg Szabad Gizellát. Ezután ifjabb Kecskeméthy József adott elő édesanyja kíséretében remek hegedűszólót, majd Gloria de Concha, az árva­ház lakója elénekelte a Miatyánkot. Ezután emelkedett szólásra a magyar elnökasszony. TILDY ZOLTÁNNÉ BESZÉDE — Kedves magyar testvéreim! Az utóbbi időben sokat beszéltem nyilvánosság előtt, — kezdte beszédét — sokszor beszéltem nagy nép- gyüléseken, amelyeken tízezrek vettek részt, de most mégis összeszorul a szivem, annak a sok szeretetnek és kedvességnek a láttára, ami fe­lem árad. Olyan régen voltam olyan környe­zetben, ahol ennyire egységes volt minden szív, mint itt ma este. Valahogy szeretnék e pár perc alatt, ami rendelkezésemre áll, mindent elmondani. A szenvedéseket, amiken a magyar nép átment, az eredményeket, amiket már elért

Next

/
Oldalképek
Tartalom