Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 5 AZ ELNÖKASSZONY A KOSSUTH HÁZ ELŐTT 1947 május 7. (A képen balról jobbra): Dr. Borsody Isiván, kövelségi tanácsos, Dr. Újlaki Ferenc, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, TILDY ZOLTÁNNÉ, a Magyar Köztársaság elnökének neje, Szegedy-Maszák Aladárné, a washingtoni magyar követ neje, Dr. Szász Sándorné, követségi tanácsos neje, Borshy-Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület titkára. és a reménységeket, amik áthatják, hogy lesz még otthon igazi, emberséges élet, el fog jönni az az idő, amikor a magyar teljesen önállóan élheti nemzeti életét. A szenvedésekről nem akarok most hosszasan szólani, hiszen jól tudják ezeket. Nagyon mélyre süllyedt Magyar- ország. Voltak olyan idők, amikor azt hittük, hogy megkondult a halálharang és már nincs feltámadás. És ültünk a Biblia mellett és imádkoztunk népünkért, amely tulajdonképen soha, soha önálló életet nem élhetett és amely idegen érdekekért hullatta a vérét. De ezt nekem itt, amerikai magyarok előtt, akik akár gazdasági, akár politikai elnyomatás miatt jöttek Amerika szabad földjére, nem kell külön hangsúlyoznom. Tovább kell tűrnünk, szenvednünk..... — S most, mikor azt hittük, hogy lehullottak végre a béklyók, — még tovább kell szenvednünk és tűrnünk és tovább kell várnunk arra az időre, mikor önálló életet élhetünk. De mi bizunk Isten kegyelmében s ennek a gondolatnak a jegyében kezdtük el az újjáépítés munkáját. Sokszor történt meg, hogy amit estére felépítettünk, reggelre már romokban hevert. De Isten kegyelmében bízva, nem adtuk fel a munkát, nem adtuk fel a hitünket. Nem volnék igazságos, ha nem emlékeznék meg arról a segítségről, amit kaptunk. Egymásután nyúltak felénk a segítő kezek. S ezért, mikor itt állok ma, első feladatomnak tekintem, hogy szivem minden szeretetével őszinte köszönete- met fejezzem ki — s az uram köszönetét is — azért az áldozatos segítségért, amit az amerikai magyarság nyújtott és nyújt. Köszönet az amerikai magyarok segítségéért — Köszönöm a dollárokat, a centeket, az élelmet, a ruhát, amit küldtek és ami sok-sok esetben az utolsó pillanatban mentett meg életeket. Voltak, akik már-már úgy érezték, hogy nem lehet viselni tovább az életet, a szenvedéseket, a nélkülözéseket. S ekkor jött az amerikai segítség, dollárok, szeretetcsomagok s ismét lehetett élni egy napig, egy hétig és azután ismét történt valami és lassan munka- alkalmak teremtődtek s már nem volt olyan kilátástalan a holnap. — Tudom, az amerikai magyarok tulnyo-
