Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
4 TESTVÉRISÉG tán egy hosszú életen keresztül egymás mellett maradhassunk, mint testvérek. Ezért állítottuk fel Országos Magyar Veterán Irodánkat Chicagóban s nyertünk meg vezetőjéül egy olyan lelkésztestvérünket, aki maga is a fiatal nyájjal volt, mint pásztor, amikor az a szülőföldtől messze kóborolt. Ha majd egyszer nyilvánosságra kerül, hogy mi mindent végzett ez az iroda, be fogják látni talán azok is, akiknek ez az alapítás és más hasonlók “fény- üzés”-nek számítanak, hogy a kísérlet nem volt hiábavaló. Egyelőre csak gondoljunk arra, hogy Egyesületünknek is a jövőben csak kétféle tagja lehet. Olyan, aki katona volt s olyan, aki katona lesz. És ez alól most már a nők sem kivételek. Fölösleges lenne ezekre különlegesebb gondot fordítani?! Mi ezt aligha hihetjük. Ilyen gondolatokkal telítettük meg tehát jubileumi esztendőnket. Megkíséreltük a legjobbat és legtöbbet tenni, amit az adott körülmények között lehetett. így jutottunk el 1947-hez, ami szintén nagy jelentőségű forduló történetünkben. Negyven évvel ezelőtt kaptuk ugyanis az Egyesült Államok Kongresszusától, törvénybe is iktatott szabadalom levelünket. Ilyen nincs egy magyar testületnek sem, de nincsen más úgynevezett “nemzetiségi alapítású” testületnek sem. Történelmi unikum ez az okmány, amire méltán vagyunk büszkék. Tiz évvel ezelőtt ennek emlékezetére tartottunk “Charter Year”-t. A törvény kiadatásának napján most is méltóképen megemlékezünk majd azokról, akiknek ezt köszönhetjük, egyébként azonban 1947-et az “Előkészülés Esztendejé”-nek szántuk. Mire készülünk?! 1948-ra! Mig 1946 csak a mi számunkra jelentett arany jubileumot, 1948 gyémánt-fordulót jelent mindazoknak, akiket Isten a magyar nemzetség keretein belül hívott el az ő nagy világtervének szolgálatára. Száz esztendős fordulója következik annak a szabadságharcnak, aminek révén magyarságunk a világ minden szabadságszerető népe előtt hírnevet és becsülést szerzett. Nekünk ezt a neveztes dátumot nem lehet csak úgy egyszerűen tudomásul vennünk. Nekünk erre fel kell készülnünk! Nem tudjuk, hogy a közbeeső idő alatt hogyan alakul majd a mi duna-tisza-közi fajtánk sorsa ... marad-e nemzet az “arany kalásszal ékes rónaság”-on, a “fenyvesekkel vadregényes” Kárpátok alatt s ha marad, milyen marad?! Mi csak azt tudjuk, hogy nekünk, magyar származású amerikaiaknak arra a dátumra gondolnunk kell. Hozzon bármit a jó vagy balsors: világosan, határozottan, messzehangzóan demonstrálnunk kell, hogy a magyar — bárhol éljen is! — Kossuth Lajos népe s a legtisztább 48-as hagyományoknak letéteményese, s az is akar maradni a jövőben is. Gyakorlatilag segít minket ebben az a szerencsés körülmény is, hogy 1948-ban közgyűlésünk is lesz s meghívásunk is van épen abba a városba, az “Amerikai Debrecenébe, Cleveland- ba, ahol idevándorolt magyarságunk nem csak legnagyobb számban él, de magyar jellegzetességeit is legnagyobb mértékben őrizte meg. Úgy szeretnénk, ha konvenciónk pontosan a 100 éves fordulón, 1948 március 15.-én nyílhatna meg Clevelandban. Erre készülődünk. Ezért is 1947 a mi számunkra: “Az Előkészület Esztendeje”. GYORSAN ÉS PONTOSAN Alólirott hálás köszönetemet fejezem ki a Református Egyesület tisztikarának, hogy automobil szerencsétlenség elhalt drága fiam után olyan gyorsan és pontosan fizette ki a biztosítást, amit Reinhardt János ügykezelő ur személyesen adott át. Isten áldását kérem Egyesületünkre, annak tisztikarára és minden egyes tagjára és köszönetét mondok mindazoknak, akik koszorút helyeztek a ravatalra és megjelenésükkel osztoztak bánatunkban. Magyar szülők: gyermekeiteket biztosítsátok e nemes célú Egyesületnél. Maradtam tisztelettel egy bánatos anya, a 207. osztály tagja, Hooversville, Pa. Farkas Mihályné KÖSZÖNET ÖSZTÖNDÍJÉRT Igen tisztelt Király ur, Talán fog emlékezni a nevemre bár úgy gondolom, hogy nem ismerne meg az utcán, mert már régen volt mikor találkoztunk. Én akkor vagy nyolc éves voltam. Mostan már húsz éves leszek. Most szeptemberben a második évre iratkoztam be az Elmhurst collégiumba. Én ebben a levélben hálás köszönettel szeretném megköszöni azt az ösztö- dijat és segélyt, amelyet a Magyar Református Egyesület adott egy másik évre, hogy folytathassan a tanulásomat. Hogyha nem jut önnek eszébe ki vagyok, akkor azt mondhatom hogy édesapám is Molnár Ágoston clevelandi lakos, és ő volt az egyik vállalkozó a Bethlen Hall építésénél. Maradok hálás köszönettel, Elmhurst College Ifj. Molnár Ágoston TESTVÉR! Egyesületed, a Bethlen Otthon révén, 300 vagy több magyarországi árva gyermek ellátását vállalta magára. Milyen szép volna, ha tagságunk, egyéni vállalások révén, a számot legalább ezerre emelhetné fel. Nézz be a lelkedbe! Nem tehelnéd meg, hogy te is vállalj legalább egyet? Jelentsd be szándékodat a Bethlen Otthonnál (Ligonier, Pa.). Egy árva. egy évig, mindössze 40 dollár adományozást jelent. Ennek megajánlására kér: EGYESÜLETED