Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-04-01 / 4. szám
16 TESTVÉRISÉG MAGYAR SÓHAJ — 1945 tavaszán— Istenem! Mit vétettem, Hogy ilyen koldus lettem? Se kenyerem, se családom, Se fegyverem, se országom Bizodalmám vesztettem. Űzd, Uram, e rémséget, Plántálj szép reménységet: Lesz még jötte más tavasznak, Jobb sora a jó magyarnak, Romlásunkból uj élet! Imrefi György PRESIDENT TRUMAN President Roosevelt, aki nélkül, annyi esztendő megszokottsága után igen nehéz nekünk Washingtont elképzelni, már nyugszik a Hyde Parki sírboltban. Uj elnökünk van Mr. Truman személyében. Hozzá kell szoknunk az uj archoz, az uj névhez. Nagy elődje halála fölött érzett megdöbbenésünkből felocsúdva kíváncsisággal vegyes várakozással tekintünk az uj elnök felé. Ki ő és mik lesznek utjai? Követi-e vakon s gondolkodás nélkül azt a polititkát, amit elődjének varázslatos egyénisége diktált vagy más mesgyéket választ?! Az eddigi jelek arra mutatnak, hogy ha a végső célkitűzésekben azonos is elődjével, a megközelítés módjaiban különbözni fog tőle. Nem nehéz ezt észrevenni első tetteiből, amik nemcsak kielégítik, de egyenesen fölülmúlják a nemzetnek személyéhez fűzött reménységeit. Mit várhatunk mi magyarok?! A mi hűségűnk e hazával szemben mindig vitán felüli volt. Reméljük, hogy cserébe megkaphatjuk azt, amin kívül mást sohasem is igényeltünk: az Atlantic Charterben biztosított méltányló igazságosságot! HORTHY MIKLÓS Az a hir érkezett, hogy Magyarország volt kormányzója, német fogságban, agyszélhüdés következtében elhunyt. A hir valódiságának ellenőrzésére jelenleg mód nincs. Azok a helyek, ahol szerencsétlen óhazai testvéreink hullanak, szenvednek és máról-holnapra tengetik hajszolt életüket, egyformán “sötétek” előttünk, amerikaiak előtt. így hát nem tudhatjuk mi igaz a hirből. Csupán annyi bizonyos, hogy Horthyval egy korszak zárul le a magyar nemzet életéből. Korszak, amelynek értékelése a történelem elfogulatlan Ítélkezésének dolga lesz. Mi, amerikai magyarok, úgy láttuk és úgy tudtuk, hogy Horthy maga sohasem volt “náci” s minden lehetőt elkövetett nemzetének a náci karmoktól való mentesítésére. Hogy tévéi nem sikerülhettek, nem annyira ő a felelős érte, mint az a lehetetlen gazdasági, politikai, földrajzi és diplomáciai helyzet, amibe Magyarországot Trianon lökte. Horthy Miklós magyar volt és református. Mint ilyen, erényeivel és bűneivel együtt, testvérünk. Halála tehát gyász a mi számunkra, amit égzengések és földrengések közepette is felemelt keresztyéni fővel vallunk. DR. NÁNÁSSY LAJOS Eltemettük egyik legértékesebb, legszolgálatkészebb, legönzetlenebb munkatársunkat, az Amerika szerte ismert és szeretett “árvaatyát” is. Elhunytának körülményeiről, temetéséről bő beszámolót talált az olvasó a magyar lapokban s jelen lapszámunkban is. E sorokban külön a “Testvériség” és annak szerkesztője búcsúzik tőle, mint olyan Írótól, akinek mindig volt mondanivalója s mint olyan baráttól, akinek sohasem volt igénye. Mindkét tulajdonság a ritkaságok közé tartozik. Vele tehát ebből a szempontból is igazi egyéniség szállott sírba. Ha legjellegzetesebb erényét egy szóban akarjuk kifejezni, más arra nincs, mint: szerénység, aminek még a túlzásaitól sem tartóztatta meg magát, csak hogy még jobban megközelíthesse Mesterét. Mint barát nem tartozott a közvetlenségben nyilatkozottak közé. Tárgyilagosnak látszó zárkózottsága mögött azonban ott volt az áldozatkészségnek krisztusi mértéke, ami nagyobb csapások idején mutatta csak meg magát. Kidőlte veszteség mindenki számára, aki igazán ismerte őt. Nekünk különösen fájdalmas. FINTA SÁNDOR Legutóbb Californiában találkoztunk vele. Sudár- szép magyar alakja még mindig a régi tölgy, bár arcán észrevehetők már, különösen az utóbbi esztendők hihetetlen energiát-emésztő munkájának nyomai, mik csak akkor simulnak el, midőn uj alkotásairól beszél. Irtunk már róla, hogy Los Angeles belvárosának legismertebb és legforgalmasabb terén, a Pershing Squaren felállítandó emlékmű pályázatot ő nyerte meg. Arról is, hogy pár hónappal ezelőtt a kiállítás nagy aranyérmét kapta az erőt jelképező “Botond” szobrával, pontosan azon a napon, amikor Budapest elesett. Műhelyében azonban álmélkodva fedeztünk fel egy újabb, csodálatosan szép alkotást, az elesett hős emlékművét. Leírását nem kíséreljük meg, mert minden szó hiábavaló volna hozzá. Azt a müvet látni kell s látni annyi, mint meghatódottan imádkozáshoz kezdeni. Az igazi művészi géniuszát lehelli minden vonala s egész te- remtettsége. Nagyon kitüntetné magát az a közösség, mely felállittatná valahol. KÁROLYI MIHÁLY Ha hinni lehet a mostanában mindig csak különböző szinü propaganda forrásokból eredhető célzatos tudósításoknak: Károlyi Mihály, az 1918-as forradalmi idők megöregedett főalakját, visszahívták Magyarországra. Nem ugyan államfőnek, mert állam odaát ma nincs; nem ugyan kormányfőnek, mert az u. n. ideiglenes kormánynak szabad akarata a nullával egyenlő; nem is valamilyen miniszternek, mert hiszen a “tárcák” mind be vannak töltve, hanem — állítólag — az elpusztított Budapestre, városi tanácsosnak vagy minek, hogy segítsen a romokat felépíteni. Mi innen nem igen tudhatjuk, hogy az óhazai magyarság az aggastyán Károlyinak milyen ifjonti erejétől vár építő tevékenysé- éget, mi arra emlékszünk csak, hogy annak idején, mikor az igazi nagy próba következett az 1918-as októberi napok után, akkor a tehetetlen, bár ifjú Károlyi, szinte ezüst tálcán adta át a hatalmat olyanoknak, akik még nála is tehetetlenebbek voltak. Mi tehát, amerikai magyarok semmi jót, vagy ha azt fokozni lehet, még ennél is kevesebbet remélünk tőle. TESTVÉR! SEGÍTS! Minden magyar telepre eljutott már az Amerikai Magyar Segélyakció felhívása. E sorok Írásakor már közel száz kisebb-nagyobb magyar telep mozdult meg, hogy tevékenységével belekapcsolódjék a mozgalomba. A hírek, amik Magyarországból érkeznek, hihetetlen nyomorúságról beszélnek. Sokat írni erről fölösleges. A segítés erkölcsi kötelességünk!
