Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 17 LEVELES "Uram! senkim nincs .. Szeretetre, vigasztalásra, gyógyulásra váró tömeg egyik tagja mondotta Jézusnak: “Uram! senkim nincs ..Nincs, aki törődne velem, aki a gyógyulás helyére vinne! Ezek a szavak jutnak eszembe, a mikor vidéken vagy itt a fővárosban, magyar katona lányokkal és fiukkal találkozom és örömmel mondják: “mi is washingtoni lakosok vagyunk...” “Ha washingtoniak, akkor miért nem jönnek a magyar istentiszteletre?”, kérdem én. “Hát van magyar istentisztelet? Uram! nekünk senki sem mondotta . ..”, felelik ők. “Uram! senkim nincs!” “Nekem senki sem mondotta ...” Hát nincs szülője, nincs lelkipásztora, nincs osztály jegyző je, aki megmondaná, megírná, hogy Washingtonban, a Grace Reformed Church-ben, 15 and O St. sarkán levő templomban, minden hónap negyedik vasárnapján, délután négy órától magyar isten- tisztelet van? Eléggé egyedül vannak leányaink és fiaink. Szomjuhoznak az Istennel és Isten gyermekeivel való közösségre. Miért nem írnak nekik, vagy miért nem Írják meg nekünk az ő címüket, hogy meghívhassuk őket magyar istentiszteletünkre? Miért kell keserűen tapasztalniok: “Uram! senkim nincs...” Újólag címeket kérünk! Címeket várunk. Hisz március hónapban két istentiszteletünk is volt. Egyiket a Vezértestület évi gyűlése alkalmából, március 19-én tartottuk. Ezen az istentiszteleten Nt. Papp Károly So. Norwalk, Conn.-i lelkész tartott igen tartalmas és építő prédikációt. Dr. Tóth Sándor, Nt. Kecskeméthy József és Újlaki Ferenc pedig az istentisztelet többi szolgálatát végezték. Másik istentiszteletünket Virágvasárnap, urvacsoraosztással, tartottuk. A szent jegyeket egyik központi hivatalnokunk, Balázs Erzsiké ajándékozta, Isten dicsőségére és édesanyja emlékezetére. A 19-iki istentiszteleten Boldogh Bálint, a 25-ikin Dr. Ujfalussy Gábor orgonázott. "Egymás terhét hordozzátok" Beteg feleségemért több templomban imádkoztak, sokan levélben fejezték ki együttérzésüket. Az imád- kozóknak, érdeklődőknek ezúton is hálás köszönetét mondok. A szeretet megnyilvánulása üdítő harmatcsepp- ként hullott lelkünkre. Legáció Régi kedves időknek sok kedves emléktől körülvett személye volt a légátus, aki Isten és a Kollégium üzenetét vitte a gyülekezetekbe. Ilyen üzenetvivő légátusként jártam Husvét ünnepén a bridgeporti magyar reformátusok első gyülekezetében, melynek pásztora ifj. Nagy Emil nagytiszteletü ur. Isten üzenetét és a 25 ezer tagú család, a Református Egyesület, testvéri köszöntését vittem bridgeporti testvéreinkhez. Jó volt olyan hatalmas nagy gyülekezetben egymás hite és látása által épülni és a hitben erősödni. Isten áldása legyen az egyházi és egyesület életben kiváló eredménnyel dolgozó bridgeporti testvéreken, amerikai magyar református életünk egyik legkiválóbb lelkészén, ifj. Nagy Emilen és buzgó munkatársán, Egry Ethel orgonistán, ki az egyházi éneket és zenét művészi tehetséggel vezeti. A mi Presbitériumunk Református életünk legértékesebb testületé a Presbitérium. Aligha érhet nagyobb megtiszteltetés valakit, mint az, hogy ha a Presbitérium tagjává választják. Nekünk is van ilyen értékes, tiszteletreméltó testületünk. A Vezértestület ez. A mi nagy, egész Amerikára kiterjedő, közösségünknek Presbitériuma. Ritkán fordult elő, hogy a Vezértestületnek oly sok uj tagja legyen, mint a mostaninak van. Márciusi gyűlésünkön szeretettel köszöntöttük Monoky István, Cleveland, O., Molnár Géza Morgantown, W. Va., Pozsgony Imre Chicago, 111. és Nt. Kecskeméthy József Ligonier, Pa., uj tagokat. Igyekezzenek az uj tagok a régiekkel együtt, hogy a világ legnagyobb magyar református egyháztársadalmi intézményének Prezsbi- tériuma a legtöbb áldást nyújtó munkát végezhesse. Éhez kérjük osztálytisztviselőink és minden tagunk együtt munkálkodását. "Fiát adta .. Alig van ma már ház, melynek ablakában ott ne volna a csillag. Némelyik ablakban több csillag is van. Egy édesapa kis fiával sétált az utcán. Meglátja az ablakokban levő csillagokat és megkérdi édesapját: “Apám! mit jelen az a csillag? ... “Azt jelenti, fiam, hogy abban a házban lakó édesapa és édesanya a fiát adta a hazáért.” Tovább sétálnak. Esteledik. Az égen felragyog az első csillag. A gyermek meglátja és izgatottan szól édesapjához: “Édesapám! Édesapám! Isten is odaadta a fiát. Ő is kitűzte a csillagot a mennyország ablakába!” Igen, Isten odaadta a Fiát, hogy elhozza erre a földre a békesség és szeretet országát, Istennek Országát. Több mint kettőezer fiút és leányt adott oda a Református Egyesület nagy családja azért, hogy munkájukkal, életükkel, halálukkal közelebb hozzák a szabadság, testvériség országát minden ember, minden ország, minden faj számára. Ötvenheten vannak, akik már meghozták a legnagyobb áldozatot: életüket áldozták fel. Az ötvenhe- tedik hősi halottunk Private First Class Joseph W. Juhász, a 192 Fillmore St., Johnstown, Pa.-ban lakó Juhász Sándor és neje fia, a 8-ik osztályunk tagja. 1944 október 24- én, Franciaországban, esett el. Isten a Fiát adta. Juhász Sándor és neje és még sok sok más szüle, fiát adta. Óh bár a vér áldozat árán eljönne az, amiért buzgó imádság epedez milliók ajakán, eljönne az áldott béke, a testvériség, szeretet országa. “Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért... jönni fog, mert jönni kell: egy jobb kor .. Református Egyesületünk nagy családjában azoknak a családtagoknak, kik a mai időkben a legsúlyosabb keresztet hordozzák, az édesanyáknak, Édesanyák Napja alkalmából is, adjon Isten erőt, kitartást, atyai áldást, hogy lehessenek ők áldottak az asszonyok között, továbbá minden családtagnak Isten vigasztaló Szentlelkét nyújtó Pünkös- töt kíván. Dr. Újlaki Ferenc T
