Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-03-01 / 3. szám
6 TESTVÉRISÉG ben olyan megértőén, amilyenben testvér is csak ritkán viselkedik. Közös vállalkozásunkból a demokratikus elveket valló, hamisitatlan kossuthi programot hirdető utolsó magyarországi lapból visszakaphatta volna befektetését — eladhattuk volna a lapot. Nem tette, mert tudta, hogy nekem nagyon fájt volna akkor Debrecenből eljönnöm. Tovább ottmaradhattam még két évig, de ő a vállalkozásba fektetett minden centjét elvesztette. És volt egy másik korszak is életemben, a mikor nagyon jól esett az ő baráti biztatása. Amikor 1940-ben visszajöttem ebbe az országba, nagyon nehezen tudtam beleilleszkedni az itteni életbe. Nemtaláltam olyan munkakört, ahol dolgozhattam volna. Akkor is ő biztatott, ne engedjem át magamat a kétségbeesésnek: eljön az ideje, amikor megfelelő munkatér nyilik számomra s újból magamra találok majd. * Harmadik egyletem titkára: Walkó János, a Bridgeporti Szövetség titkára, is felkeresett felépülést kívánó levelével a kórházi ágyon. * Ezt jelentette nekem betegségem alatt a magyar egyletekhez való tartozás. Hogy amikor bajba kerültem: mellettem voltak, segítettek rajtam. Amerikai biztositó intézetnél is van biztosításom. Oda nem fordulhattam segítségért. Testvér, aki olvassa e sorokat, az én esetemen gondolkozhat. Ugyanúgy, mint én bajban voltam, más is kerülhet hasonló helyzetbe. Soha sem tudhatjuk, mit rejt a sors számunkra. Senki se tudhatja, mikor kerül olyan helyzetbe, hogy ilyen vagy olyan segítségre van szüksége. Ha magyar egylet tagja: biztosan nem utasítják el, ha oda fordul segítségért. Ha amerikai biztositó társaságnál van biztosítása: ott csak egy szám, akinek semmi más kötelezettséggel nem tartoznak, mint azzal, hogy lejáratkor vagy halál esetén kifizessék a biztosított összeget. De magyar egyleti tagság testvériséget, segítséget jelent. Ezért kell amerikai magyar férfinak vagy nőnek magyar egylethez tartoznia. (Magyar Bányászlap) Fay Fisher Andor “AKI SÖTÉTSÉGBEN JÁR: TÁMASZKODJÉK ISTENHEZ” A félelem és bánat sötétségében jár ma mindenki. Ebbe a sötétségbe biztatólag sugárzott be Husvét, a feltámadás ünnepének, üzenete: “Feltámadott az Ur, legyőzte a halált!” Ne nyugtalankodjék azért a ti szivetek. .. mert én élek, ti is élni fogtok! Sötétségben járunk. Felüditő harmatként száll lelkünkre Isten üzenete “Aki sötétségben jár — támaszkodjék Istenhez!” (Ézsaiás 50 rész 10 vers.) Mindnyájunkhoz szól az üzenet, de különösképen szól ahoz a tiz családhoz, melynek ajtaján nem régen kopogtatott be a postás és átadta azt a hivatalos levelet, melyben ott van a fájdalmas értesítés: “killed in action.” Újabb tiz hősi halottunk a következő: Private First Class WILLIAM L. HORVATH Édesapja, Nt. Horváth Sámuel loraini, majd homesteadi lelkész volt. Korán bekövetkezett halála után a papi családból származott édesanya, Dókus Bertha, sok áldozathozatallal, hősies önfeláldozással nevelgette árván maradt gyermekeit. Collegeba küldte őket, az élet útjára előkészítette. És az iskolából és édesanyai otthonból, nem a békés életre, hanem a harctérre vezetett az ut. A féltve őrzött és nevelt fiú 1944 nov. 16-án, Franciaországban, hősi halált halt. A South Norwalk, Conn.-ban lakó, sok megpróbáltatáson átment, édesanyának és az egész megszomorodott családnak adjon vigasztalást az a hit, melyet az édesapa, nagyapa, nagybátyja hirdetett: “Tudom kinek hittem és megvagyok győződve, hogy Ő az én rá bízott kincsemet meg tudja őrizni!” Private JOHN GABOR Gábor János és neje, 1124 — 13th St., Mas- silon, O.-ban lakó szülők fia, a 140 Canton, O.-i osztályunk tagja, 1944 dec. 2-án, Németországban, halt hősi halált. “Én élek, ti is élni fogtok!” mondotta a Megváltó. FRANCIS E. VADASZ Szintén a 140, Canton, O.-i osztályunk tagja volt. 1945 jan. 8-án, Franciaországban halt hősi halált. A tábori lelkész az édesanyának, Mrs. Helen Vadász, Hartville, Ohio-i lakosnak, küldött levelében meghatóan írja: “halála előtt pár
