Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1945-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG 5 EZT JELENTI A MAGYAR EGYLETEKHEZ VALÓ TARTOZÁS 1945 január 31-én délután öt órakor két or­vos kimondta a szentenciát: azonnal kórházba kell mennem és operáltatni magamat. Nem le­het halasztani egy nappal se. Hiába könyörögtem, hogy legalább a lapom következő számát engedjék befejeznem, mert egyedül álló ember vagyok, nincsen senkim, a kinek átadhatnám a munkát: hajthatatlanok ma­radtak — érdekemben. Azt mondták, végzetes lehet még 24 órás halasztás is. Nem tehettem mást, bele kell nyugodnom a sors rendelkezésébe. Akkor mar csak arra kér­tem kitűnő barátomat: Dr. Gosztonyi Vilmos orvost, hogy vigyen automobilon irodámba, hogy az ott levő készpénzt, money ordereket és csek­keket elvigyem onnan biztonságosabb helyre. A Mellon Bank, mellyel összeköttetésben vagyok, már zárva volt, oda nem vihettem értékeimet. Az ember, ha bajban van, hamar jönnek a gondolatai és igy pillanatok alatt a Verhovay központra, annak főtisztviselőire gondoltam, hogy nagy bajomban őket kérem segítségre. Mikor irodámban összecsomagoltam az ér­tékeket, amiket nem akartam a fairóasztalban hagyni, Dr. Gosztonyit arra kértem, vigyen át a Verhovay központba. Előbb ugyancsak orvosom telefonált oda és kérte Mr. Révészt, ne menjen haza, várja meg, amig odajövök. Nemcsak ő várt ott, hanem Mr. Szalánczy is. Mr. Bencze már eltávozott, amikor Dr. Gosz­tonyi telefonált oda. Az én végrendeletemet régen Mr. Révész őrzi és most arra kértem, vegye át egyleti, élet­biztosítási kötvényeimet, értékeimet és értesítse Mr. Gombost, a Szabadság tulajdonosát és Mr. Pálost, a lapot előállító nyomda tulajdonosát arról, ami velem történt. És kértem, mondja meg Mr. Pálosnak, csináljanak a bent levő kézira­tomból olyan lapot, amilyent tudnak és ha tud­ják, jelentessék meg a lapot addig is, mig a kórházban leszek. Mr. Révész nyomban kijelentette: a lap meg fog jelenni, a Verhovay szedés rendelkezésemre áll és mindenben segítenek, menjek csak meg­nyugodva a kórházba. Mr. Szalánczy vette át “a nagy borítékot” és aztán elbúcsúzva tőlük, bementem a kór­házba. ' * Este 8 óra 15 perckor már túl voltam az operáción. Injekciókat kaptam, hogy ha az ér- zéktelenités hatása alól kikerülök, csillapítsa a fájdalmakat. Másnap reggel kicsit kábultan ébredtem. Nem tudom, hány óra lehetett, amikor szemei­met kinyitottam: Mr. Révészt találtam az ágyam mellett. Nem volt látogatási idő, de beengedték hoz­zám. Eljött megnézni, mint vagyok és megmon­dani: nem kell izgulnom a lap miatt, Mr. Pálos üzeni, hogy a lap, amig a kórházban leszek, ren­des, nyolc oldalas terjedelemben fog megjelen­ni. És Clevelandból is hozta az üzenetet, hogy most ne azon egyem magamat, hogy a januári elszámolást sem tudtam megcsinálni, hanem vi­gyázzak, hogy komplikációk ne következzenek be. És délután már Mr. Bencze jött be hozzám, másnap reggel Mr. Szalánczy nézett meg és azontúl egyetlen nap nem múlt el, hogy vala­melyikük fel ne keresett volna. A postámat Mr. Győrfy Lóránt vitte na­ponta a szállodámból a Verhovay központba és aztán amelyik főtisztviselő “soros” volt látoga­tásomra, az hozta be hozzám. Ha valamire szükségem volt, nekik tele­fonáltam: ők voltak a “család” számomra, amig a kórházi ágyhoz voltam kötve. * Operációm után két nappal a postámban repülőgépen érkezett levél volt. Washingtonból, másik egyletem központjából Borshy Kerekes György titkártól. Mikor elolvastam a levelet: bevallom, ned­ves lett a szemem. New Yorkban hallotta meg Mr. Gombos révén, hogy operáltak és meleg, igazán nem mindennapi baráti levélben sietett felszólítani, hogy ha azt határoztam, miszerint betegségem alatt is megjelentetem a lapot, nagy elfoglalt­sága ellenére a legnagyobb készséggel segit a szerkesztésben, ir az újságomba és akármi más­ban is rendelkezésemre áll. És: amikor a választ megkapta: két nap múlva már a kézirat is megérkezett. Nemcsak az övé, de Dr. Újlaki Ferenc, a Református Egyesület elnöke is sietett tagtár­sán egy szép Írással segíteni. Borshy Kerekes György baráti hűségéről én nem először győződtem meg. Életem egyik nagyon nehéz szakában viselkedett velem szem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom