Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 9 "586" AZAZ ÖTSZÁZNYOLCVANHAT A napi- és hetilapokból tudja már az olvasó, hogy megalakult az Amerikai Magyar Segély Akció (American Hungarian Relief, Incorporated), mely a hivatalos kormány szervezettől 586 szám alatt nyerte meg a gyűjtésre engedélyét. E sorok olvasásakor már bizonyára ismeretesek azok a módozatok is, amelyek mellett testületenkint vagy telepenkint a munka végezhető. Itt csupán azt kívánjuk figyelmébe ajánlani a segély akciói munkásainak és adakozóinak, hogy magyar vonalon egyetlen-egy engedélyezett segélyakció működhetik csupán s annak minden hivatalos okmányán ezt a számot kell feltüntetnie. Gyűjteni pedig csak ott és akkor lehet, ahol és amikor arra a felhatalmazást a Segélyakció központjától megkapták. A vezetőség ugyanis teljes felelősséggel tartozik a kormánynak és igen féltékenyen kell vigyázni arra, hogy jogositatlan személyek az akciót semmi más célra ki ne használhassák. Az első év alatt egy millió dollárt akar összehozni az akció. Adja Isten, hogy teljes sikere legyen A szükség nagy, a jószándék megvan. Az akaratnak diadalmaskodni kell! EGYSÉG-FRONTOSDI Azt a körülményt, miszerint a lekoldusodott és elvérzett magyar nép felsegélyezésére alakult mozgalomban világnézetre és politikai felfogásra tekintet nélkül egyesülhetnek mindazok, akik segíteni szándékoznak: egyes csoportok — úgy kell látnunk! — arra szeretnék kihasználni, hogy úgynevezett politikai egységfrontba szédítsék az amerikai magyarságot. Amennyire dicsérendő az, hogy még olyanok is, akik idáig következetesen nem csak távoltartották magukat, de elgáncsolni akartak minden jótékony magyarcélu megmozdulást, most elővették jobb érzésüket és segíteni akarnak, — épen olyan elitélendő volna az, ha a jótékonyság gyakorlásának örve alatt politikai dug-árut próbálnának becsempészni sorainkba. Magyarságunkat épen eléggé megpróbálta már ez a háború Végzi munkáját türelemmel és jó reménységekkel várja a békét. Nagy áldozatokra lesz hajlandó, ha “frontoskodásokkal” fel nem izgatják. Jó lesz tehát nem játszani a tűzzel. Mindnyájan tudjuk kötelességeinket úgy a befogadó, mint a szülőhazával szemben. Alkalmi oktatókra egyik csoportnak sincs szüksége. GAILMORE ALIAS MARGOLIS A jobb emlékező tehetségű olvasónak talán eszébe jut, hogy vagy 2—3 évvel ezelőtt ezeken a hasábokon, néhány megjegyzéssel kapcsolatban, már szerepelt egy magát Gailmore-nak nevező rádió-kommentátor, akinek sportja az volt, hogy az Amerikai Magyar Szövetséget s az általa hírből sem ismerhetett magyar közéleti embereket mocskolta és rágalmazta rádióján keresztül. Már annak idején megírtuk, hogy “rendes” ember aligha lehet az ipse, most aztán Amerika egyik legismertebb újságírója, Westbrook Pegler, rántotta le róla a leplet. Napokon keresztül közölvén bizonyítékait, cáfolhatatlan adatokkal állapította meg, hogy: a) Gailmore nem is Gailmore, hanem Margolis; b) aki zivataros ifjúságában rabbinusi pályán működött; c) s ebbeli minőségében sem átallotta ellopni néhány felebarátja autóját; d) a bebörtönzés elől úgy igyekezett menekülni, hogy elmegyógyintézetbe csukatta magát; e) onnan kilógván, jelenleg kommunista propagandát üz. — Ennyi aztán épen elég is nekünk ahoz, hogy ne csodálkozzunk. Aki már autókat is lopott, mi annak mások becsületét is megrabolni akarni?! SALAMONOK ÍTÉLETEI A Salamon név nekünk ó-szövetségi zengésű. Kedves ismerősünk a Bibliából arról a hires ítéletről, mely nagy lélektani érzékről tanúskodott. Ennek révén került közhasználatba a “salamoni Ítélet” kifejezés, mely általában bölcs döntést jelent. így, ha olykor egy-egy Salamon nevet látunk vagy hallunk, önkéntelenül is ama bibliabéli bölcs Salamonra gondolunk. Annál kellemetlenebb aztán a meglepetés, ha az újonnan jelentkező Salamonok nélkülözik azt a jellegzetességet, ami az eredeti Salamont olyan híressé és rokonszenvessé tette. Mindezeket pedig csak azért említjük itt meg, mert van Chicagóban egy magyarul Írni próbálgató egyén, aki egy obskúrus hetilap hasábjain gyakorlatozik az elevenek és holtak fölötti itélgetéssel. Ártalmatlan parittyázásait igazán nem volna érdemes észrevenni, ha nem féltenénk a hajdani “bölcs” presztízsét, így, a gyengébbek kedvéért, legalább arra figyelmeztetnünk kell netaláni olvasóit, hogy emez utóbbi Salamont a világért össze ne tévessék amaz előbbi Salamonnal. Nem azonos! Amaz bölcs volt és király; emez oktondi és csak Fisher. (Elég baj az neki!) A MAGYAR GENIUS DIADALA Dr. Nánássy Lajos írja Californiából: A Los Angelesi Megyei Muzeum évi kiállítást rendezett, amely február 4-ikén nyílt meg. Gondoltuk, hogy los angelesi tartózkodásunkat felhasználjuk tanulmányozásra és művészi értékek megismerésére is, feleségemmel elmentünk a kiállításra. Ott páratlan és jóleső meglepetés várt reánk. “STRENGTH” cimü szobrával az első dijat, Finta Sándor magyar művész nyerte meg. A mü Botondot, mint a magyar őserőt ábrázolja a buzogánnyal. A magyar akaraterő és tudás buzogánya legyőz minden akadályt és magyar művész nyeri meg a szobrászatban az első dijat, 2000 dollárra értékelt műalkotásával. Gratuláltam Finta Sándornak, az irigylésre méltó sikerhez, aki szerényen ezt jegyezte meg. “Itt nem rólam, hanem a magyar Genius diadaláról van szó. Én csak eszköz voltam ahoz, hogy a magyar tetterő és alkotás, győzelmet arasson. Nem kell félteni a fajtánkat, amig a Botond buzogánya erősnek bizonyul. Itt született magyar ifjainknak, a bevándorolt magyar intellek- tueleknek, nem szabad szégyenleni a magyarságukat, ellenkezőleg, a magyar Genius nagyságát és kiválóságát kell tündököltetniök.” Ez nem az első kitüntetés, amely Los Angelesben Finta Sándort érte. Amikor az itteni Civil War Memorial Association, a város előkelő központjában, a Pershing Squaren nemzeti shrine-ra hirdetett pályázatot, Finta nyerte meg az 1000 dollárt képviselő jutalmat, “THE SPIRIT OF COLUMBIA” pályázatával, amely a polgárháború egy katonáját ábrázolja, amint Columbia hódolatát fogadja.
