Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-02-01 / 2. szám
10 TESTVÉRISÉG LEVELES "Megillelődés és félelem" 1913-ban Ungváron, Komjáthy Gábor mellett voltam segédlelkész. Mindenki által tisztelt, igazi magyar kálvinista tipusu lelkész volt az öreg nagytiszteletü ur. Gyönyörűség volt szép imádságait és prédikációit hallgatni. Kezdő segédlelkész lévén tisztelettel tekintettem rá, mint mesteremre. Egyszer megmondtam neki, hogy bámulom és irigylem azt a nyugodt otthonosságot, amivel a szószéki szolgálatokat végzi. Az öreg mosolyogva felelt: “Kedves öcsém az csak látszat. Mert tudd meg, hogy már negyven éve prédikálok, de mindig meg- illetődve, szent félelemmel megyek a szószékre. És jegyezd meg magadnak, hogy a pap addig igazán pap, mig ezt a megilletődést és szent félelmet el nem veszti.” Régi mesteremnek szavai elevenedtek meg emlékezetemben, mikor Közgyűlésünk egyhangú bizalommal a Református Egyesület nagy családjának családfőjévé tett meg. A központi elnökséghez fűzött sok várakozásra, a vele járó nagy felelőségre gondolva, bevallom, szivemet megilletődés és szent félelem töltötte és tölti el. Ebbe a lelkiállapotba szól bizta- tólag Egyesületünk bibliai jelszava: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” Tudom, érzem, hogy velem van Istenem. De azt is tudom, hogy Isten az ő segitő, biztató szeretetét, sokszor, embereken át érezteti meg. Mikor Pál apostol erősen érezte a rá nehezedő feladat súlyát, akkor egyik levelében azt írja: “Megvigasztalt Isten — Titus megérkezése által!” Isten — Titus által adott erőt, biztatást. így jött hozzám is Isten sok szerető szívnek, tisztviselő társaimnak, vezértestületi tagoknak, osztálytisztviselőknek, egyesületi tagoknak, pásztoroknak, az uj munkakörhöz áldást, erőt, együttmunkálkodást ígérő, levelei által. Nagyon hálás vagyok ezekért az élőszóval, levélben nyújtott együttérző szeretetért, biztatásért. Áldja meg őket az Isten! ígérem, hogy úgy fogok munkálkodni, hogy Isten előtt ne kelljen szégyenkezni azért, hogy az Ő szolgája vagyok, a Református Egyesület nagy családjának pedig ne kelljen szégyenkeznie azért, hogy családfővé tettek. Száz uj lag A sok levél közül egyet idézek. Daróczy Mátyás clevelandi lelkész, a Magyar Egyházkerület elnöke irta: “Kedves Feri! Elhatároztam, hogy állandó jellegű elnökséged, illetve hőn szeretett személyed tiszteletére, ebben az évben, legalább száz uj tagot Írok az Egyesület javára. Tegnap volt születésnapom is és talán igy kezdtem, Isten kegyelméből, egy újabb évet a legszebben és értékesen.” Gyümölcseikről ismeritek meg őket — mondotta Mesterünk. Az együttmunkálkodó szeretetnek ilyen gyümölcsökben megnyilvánitása a legszebb bizonyságtétel. Köszönöm, Kedves Barátom! Elhatározásod megvalósításához adjon erőt Istenünk kegyelme. "Atyáink módja szerint" A rendszeres magyar református istentiszteletek tartását január 28- án, a Grace Reformed Church (15 and O Str.) templomában megkezdtük. Az egyház szives szeretettel ajánlotta fel templomát, amely templomhoz minket drága emlékek fűznek, mert charterünket aláíró Theodore Roosevelt elnök ebbe a templomba járt. Az egyház heti értesítőjének címlapján Th. Roose- veltnek ez a mondása olvasható: “I take a sentimental satisfaction in worshipping in the Church of my fathers.” Mi is úgy érezzük, hogy lelkűnknek különös gyönyörűségére szolgál az, hogy a fővárosban, atyáink módja szerint, anyanyelvűnkön tarthatunk istentiszteletet. Ezt érezték a jelenlevők is, kik közül az egyik nénike azt mondotta: “Mikor az újságban megláttam, hogy minden hónapban lesz magyar istentisztelet, akkor sírva adtam hálát Istennek, mert régen vágytam erre.” Egy férfi azt mondotta: “Négy óra előtt tiz perccel, az újságot olvasva, látom, hogy magyar istentisztelet lesz. Azonnal lecsaptam az újságot és ide siettem...” Az istentiszteleten az ország minden részéből a fővárosba jött és ittlakó, ötven férfi, nő és gyermek, katona és civil, vett részt. A szolgálatokat Dr. Újlaki Ferenc, Borshy Kerekes György és Vasváry Ödön végezték. Az énekeket Boldogh Bálint kisérte orgonán. Márciusban két istentiszteletet tartunk. Egyiket a vezértestületi gyűlés alkalmával, március 20-án, amikor Ntü Papp Károly, So. Norwalk, Conn.-i lelkész, vezértestületi tag prédikál. A másik istentisztelet március 25-én, Virágvasárnap, lesz urvacsoraosztással. Szeretettel kérjük mindazokat, kiknek családtagjuk, vagy ismerősük Washingtonban van, Írják meg címüket, hogy meghívhassuk őket az istentiszteletre. Egyesületünk arra igyekszik, hogy lelki szolgálatot, biztatást adjon mindazoknak, kik vágyakoznak rá. Ha a testvérek segítenek ebben a szolgálatban, akkor igen áldásos eredményeket érhetünk el. Szolgálat a célunk Szolgálni kívánunk lelki és anyagi segítséggel. Egyik, Indiana államban levő osztályunk ügykezelője megírta, hogy egy nőtestvérünk egyik washingtoni kórházban van. Segítségünket kérte, hogy az asz- szonyt közelebb vihessék férjéhez, gyermekeihez. A kérést szívesen teljesítettük. A kórházban meglátogattuk, ügyében eljártunk. 25 éve velünk Hódi Sándor, Franklin, N. J.-i 113. számú osztályunk jegyzője, 25 éve osztálytisztviselő. A 25 éves szolgálathoz szívből gratulálunk! Huszonhaian nálunk Huszonhat egyesületi tag egy családból. Gergely János és neje, Wheatland, Pa.-ban lakó testvérünk családja az a dicséretreméltó család, melyből 26-an vannak a Református Egyesületben. Boldog az a család, melyben a szülők szivükön hordozzák azt, hogy gyermekeik, unokáik összeköttetésben legyenek az Isten és testvér szeretetet gyakorló amerikai magyar református közösséggel. Köszöntjük őket! Hol volnánk már a jócselekedetek utján, ha sok olyan derék szülő volna, mint Gergely János és neje. Megértést kérünk Családi központunkban, washingtoni irodánkban megfogyatkozott létszámmal dolgozunk, mert Bárdi