Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1945-10-01 / 10. szám

TESTVÉRISÉG S AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK Egyesületünk hűséges osztálykezelői és szor­galmas helyi képviselőink ők. Az elmúlt 10 esztendő alatt nem volt még egyetlen olyan esetünk sem, hogy hiába fordultunk volna hoz­zájuk. Ha megtehették, meg is tették azt, amit kértünk tőlük. Legutóbb szinte lehetetlent kér­tünk: 1000 uj tagot két hónap alatt! Volt olyan, aki meg is sértődött felszólitásunkra s rendre- utasitott bennünket: hogyan képzeljük azt a rengeteg tagfelvételt az ő helyén, ahol senki sincs már felvehető... Volt olyan, aki kikérte magának, hogy a titkár neki “parancsoljon” (pe­dig csak kértünk!)... Volt olyan, aki azt irta, hogy neki sohasem tetszett a titkár, most sem tetszik, tehát fütyül a levelezőlapjaira ... Ez mind nem baj. Mi megértjük azt, hogy ahol már mindenki fel van véve, ott a szervező nem teremthet uj tagokat. Azt is megértjük, hogy egyik-másik (és pedig majdnem mindig a kicsit lusta) helyi képviselőnk nem szereti a nógatást. Sőt azt is, ha egyik-másiknak nem tet­szünk. Szó köztünk maradjon: aránylag gyakran megtörténik, hogy mi saját magunk nem tet­szünk saját magunknak. Ez mind nem baj. A baj az lett volna, ha erőfeszitésünk nem sikerül. De sikerült, mert munkatársainknak óri- si nagy többsége megértette jó szándékunkat s úgy felelt rá, ahogyan kellett: uj tagokkal. És pedig 957-el két hónap alatt. Olyan eredmény ez, hogy csak kalap-levéve illik beszélni róla. így, kalapot levéve emlékezünk meg tehát róluk, akik a látszólag lehetetlent láthatóan lehetővé varázsolták. Olyan gárda ők, akikkel nem fé­lünk neki vágni majd a következő Aranyjubile- umi Esztendőnknek sem. Szeptemberi vezértestületi gyűlésünk elé terjesztettük a szervezési verseny eredményt. Utána még egyszer és alaposan átvizsgáltuk, nincs-e kimutatásainkban tévedés s csak ennek végeztével küldöttük ki nyerteseinkhez a kö­vetkező körlevelet: KEDVES MUNKATÁRSAIM! Ez év folyamán két olyan körlevelet bocsájtottam ki, amely minden helyi képviselőnkhöz szólott. Az elsőben meghirdettem versenyünket, a második­ban pedig julius és augusztus hó folyamán fokozott tevékenységre kértem munkatársaimat. Örömmel jelentem, hogy nem hiába kértem. Évi versenyünk szép eredményt mutat, de még inkább szép volt az a hatalmas erőfeszítés, amelynek következtében julius és augusztusban összesen 957 uj felvételi ivet kezelhettünk. Egyesületünk nevében hálásan megköszönöm a szép munkát mindazoknak, akik ezt lehetővé tették, nekem pedig megszerezték azt a jubileumi örömet, amit Önök­től kértem. Mellékelten mindenikük megtalálja azt a checket, amely teljesítménye után — az első körlevélben foglalt feltételek alapján — megilleti. Igyekeztünk pontos nyilvántartást vezetni és hisz- szük is, hogy ez sikerült. Ha azonban bármelyikük is úgy érezné, hogy az idemellékelt kimutatásban hiba van, szíveskedjék jelenteni és készséggel utána nézünk még egyszer. Az országos dij ($100) odaítélésénél egy kicsit za­varban volt tisztikarunk, amennyiben a két legnagyobb eredményt elért versenyzőnk között alig volt valami külömbség. Egyiknek a felvett taglétszáma nagyobb egyetlen egy taggal, a másiknak viszont az Írott biz­tosítási értéke magasabb. Úgy láttuk tehát méltányos­nak, hogy Perczel Imre és Molnár József között — akik egyébként saját kerületüknek is első díjas nyertesei — egyenlő arányban megosztjuk az országos dijat. Re­méljük, hogy ezzel a megoldással mindketten meg lesz­nek elégedve. Olyan kerületekben, ahol első dijak nem voltak kiadhatók, vagy 2 második, vagy 2 harmadik dijat ad­tunk ki az elért kvóta szerint. így elérhettük azt, hogy minden kerületben 3 díjnyertes lehetett, kivéve a det­roiti körzetet, ahol nem volt harmadik ember, aki a mértéket megütötte volna. A pénzdijakon felül második körlevelemben azt Ígértem, hogy külön emléket is adunk tisztviselőink sajátkezű aláírásával. Ezt az emléket — szerencsétlen magyar hazánk angolul írott története — szintén fel­adtuk címükre s gondoskodni fogunk arról is, hogy Egyesületünk aranyjubileumi esztendejében megfelelő megemlékezés történjék a mi hűséges munkatársaink­ról. Versenyeinknek velejárója az is, hogy azok az osz­tályok kapják egy évi megőrzésre az állami zászlókat, melyeknél a verseny alatt az első dij elnyeréséhez szükséges kvótát elérték. Ezek szerint tehát a new yorki kerületben az állami zászló Bridgeporton marad, a new jerseyi kerületben az egyik perthamboy-i osztályunktól átmegy a trentoni 20-ik osztályunkhoz; pitísburghi ke­rületünkben nem lévén első díjas nyertes, a zászló Duquesne-ben marad; clevelandi kerületünkben Lora- inból Toledoba kerülhet a zászló; a chicagói kerület­ben ugyan, de Indiana államban East Chicago számára (62. oszt.) zászlónk már régen készen van még a tava­lyi verseny alapján s várjuk, hogy annak felavatására mikor kerülhet sor a chicagói kerületben Burnside-ról átmehet a zászló a West-side-ra. Nyerteseink az illető kerületi szervezőkkel együtt gondoskodjanak a zászlók átadásáról. Ismételten megköszönve azt, hogy kéréseimet meg­hallgatták s magukat kitüntetve engem büszkévé tehet­tek munkatársaimra, egy még szebb jövő reményében vagyok szeretettel Borshy Kerekes György titkár. KIMUTATÁS az 1945 évi tagszerzési verseny nyerteseinek eredményeiről FELVETT TAGOK NEW YORKI KERÜLET: Osztály Versenyző Felnőtt Gyerm. Összesen Dijak 1. Rév. Nagy Emil, Ifj. 30 4 34 I. S50 139. Szántay József 22 6 28 II. $25 63. Horváth Kálmán 17 7 24 III. $15 NEW JERSEY KERÜLET: 20. Molnár József 52 17 69 I. 100 250. Varga Albert 25 1 26 II. 25 90. Mrs. Adel Hess 23 8 31 III. 15 PITTSBURGHI KERÜLET: 150. Rév. Ferenczy Pál 17 6 23 II. 25 15. Téglássy Pál 16 7 23 II. 25 245. Fedor András 18 18 III. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom