Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-10-01 / 10. szám
6 TESTVÉRISÉG CLEVELANDI KERÜLET 73. Perczel Imre 56 14 70 I. 100 31. Kovács János, Ifj. 44 20 64 II. 25 279. Monoky lsván 30 20 50 III. 15 CHICAGÓI KERÜLET: 336. Rév. Bernáth Arpárl 41 24 65 I. 50 62. Ambrus Andrásné 28 10 38 II. 25 17. Csillik Balázs 19 11 30 III. 15 BÁNYA VIDÉKI KERÜLET: 173. Radnóczy József 22 4 26 II. 25 85. Szarka Ferenc 14 1 15 III. 15 49. Kovács Pál 12 10 22 III. 15 DETROITI KÖRZET: 35. Veres József 65 72 137 I. 50 156. Novotnik István 10 13 23 III. 15 Országos nyertesek: Molnár József (Trenton, N. J.), Perczel Imre (Toledo, O.) A körlevélhez mellékeltük a kimutatást, a mit itt szintén közlünk. Az ott feltüntetett neveken felül, mondhatjuk, száz számra vannak olyanok, akik a versenyben, a legjobb tehetségük szerint résztvettek s eredményeket is mutathatnak fel. Csak épen a nyertesek közé, most, nem kerülhettek be. Ezeknek épen olyan hálás és elismerő köszönetünk jár, mint a nyerteseknek. Tudjuk, láttuk, hogy igyekeztek s ami most nem sikerült, reméljük majd legközelebb fog sikerülni. Mert kész van már a terv egy minden eddiginél nagyobb arányú uj versenyünkre. Közelgő jubileumi esztendőnket olyanná kell tennünk, hogy ne csak mi emelgethessük egymás előtt kalapjainkat, hanem azt mások is megbiccent- gethessék. Én hiszem, hogy ez igy lesz. Borshy Kerekes György IIVELES NEM NÉMULNAK EL A KEARSARGE-I HARANGOK Kearsarge, Mich.-ben valamikor virágzó magyar élet és szép magyar református gyülekezet volt. A rézbányák lezárása miatt azonban lassan- kint elköltözött a magyarság, elfogyott az egyháztagok száma. A még ott maradt néhány testvér, a Magyar Egyházkerület beleegyezésével, eladja a templomot és lelkészlakot. Szivüknek jóságát mutatja az, hogy a harangokat és az orgonát a Bethlen Otthonnak ajándékozták. Czapp József egyházi jegyző és a Református Egyesület ügykezelője irja: “Van két harang. Egyik első minőségű. A másik gyengébb. De jól pászol. A és B szavuk van. Van két selyem zászló. Egy amerikai, egy magyar. Darabonkint 175 dollárt fizettünk érte. Van két urvacsorai ezüst pohár, tálca és kancsó, keresztelési eszköz. Jó karban levő orgona, ha szükséges a Bethlen templomba.” Kearsarge-ban elnémulnak az amerikai magyar református harangok, de tovább fognak szólni Ligonier- ben, a Bethlen Otthon templomában. Tovább fog szólni az orgona, hogy hirdesse a kearsargei magyarok hitét, áldozatkészségét és hirdesse a könyörülő szeretetet. EGY SZÁL VIRÁG A JUBILEUMI CSOKORBA Egyesületünk 26 ezer családtagjából egyezer Toledoban és környékén lakik. Ennek az ezer tagú hatalmas csoportnak ügykezelője, Egyesületünknek egyik legszorgalmasabb munkása, Perczel Imre irja a következőket: “Hóról hóra olvasom a Testvériség-ben Egyesületünk munkásainak elismerő és felmagasztalt munkásságuk múltját, melyre én is büszkén helyezem a babér koszorút. Én, Perczel Imre, ki Teresztene (Abauj m.) községében, 1885 okt. 7- én született, most a hatvanadik születésem évfordulóján szólok vezértestületi testvéreimhez és Egyesületünk minden tagjához, eme szavakkal: Dicsőség Istennek azért, hogy adott okos gondolkozásu reformátusokat, kik megindították a munkát ötven évvel ezelőtt Egyesületünk megszervezésével. Néhai Molnár István volt titkárunk biztató szava mindig fülembe cseng mióta, 1923 jan. elsején, a 73-ik osztály ügyvezetésére megválasztott a közgyűlés, igy biztatott meg: ‘Imruskám! csak egy tagot írjál havonta, és ha minden jegyző annyit ir, tiz év múlva nagyok leszünk!’ Én minden tehetségem egyesületi munkámra áldoztam. 150 tagból feldolgoztam az osztályt, hogy ma 600- an felül van a létszám. (A 21. osztályt is Perczel testvér kezeli ma.) 1918-ban lettem tisztviselő mint elnök 23-ig. Azóta egyhuzamban végzem a munkát. Egyesületünk haladását örömmel szemlélem. Bár a hatvanadik életévhez érkeztem, munkakedvem még nem hagyott el. Most midőn az ötvenéves jubileumra készülünk, legyen szabad megmondanom, hogy örülhet az az ember, ki még életben érheti meg a nagy napot, mely mindnyájunknak köszönetét tolmácsolja az alapitó tagoknak. Én nem vagyok kö.ltő, hogy költeményt írjak arra az alkalomra, csak arra vágytam, hogy valamilyen formában én is segíthessek a jubileum előkészítésében, ezért írtam ezt i pár sort. Isten áldását kérem mindnyájunkra! Szívélyes szeretettel: Perczel Imre.” Megváltónk mondotta Máriáról, a mikor Jézus fejére öntötte a jóilla tu olajat: “Ö, ami tőle telt, megtette.” Ezt mondhatjuk Egyesületünk buzgó munkásáról, Perczel Imréről, is: “ő, ami tőle telt, megtette az Egyesületünk előhaladágáért. Áldja meg érte az Isten!” Dr. Újlaki Ferenc.
